it is funny! – vastaps az Urániában

A szerző megjegyzéseivel sűrűn tarkított beszélgetés a The Umbilical Brothers villámlátogatásra hazánkba érkezett tagjaival.

A címben megidézett mondat persze nem így hangzott el az amerikai iskolában, ahol az egyelőre meghatározhatatlan műfajban nyomuló ausztrál páros a meghirdetett Uránia-béli előadáson kívüll egy zárt körű estet is tartott. Mivel felhívták a figyelmet arra, hogy a műsor minimum 12-es karikás, eléggé elcsodálkoztak azon, amikor a teremben helyet foglalt egy komplett óvodás csoport. Aztán az egyik középsős így kiáltott fel, amikor a kutyát felrobbantották: It’s not funny!!!! Na, ezért nem kell nagyon kiskorúakat bevinni az előadásra. És nyilván ezért rágták a szánkba az Urániában, hogy semmiféle kutya nem sérült meg, amit felrobbantottak, az műanyagból volt…. Vissza is játszották lassítva, hogy mikor cserélik ki az igazit a plasztikra… Most mondanom kell, hogy rajtuk kívül senki nem állt a színpadon?

M: Hogy kerültetek ide? [Tudom, hogy repülővel, csak azért kérdeztem meg, mert a 2009-es UB-programnaptárban olyan helyek szerepelnek, mint New York meg Hartford meg ilyenek, ráadásul több estén át, aztán egyszercsak jön egy one night stand Budapesten…]

UB: A Phat Entertainment már két éve könyörgött a menedzserünknek egy vendégjátékért, aztán Svédország, Norvégia és Spanyolország között adódott egy hasadék, ide illesztettük be Budapestet. Az, hogy 3 vagy 4 országban játszunk, nem nagy különbség.

M: Hogy tetszik a város? [Tudom, hogy sablonos kérdés, de tényleg érdekelt, hogy a világ számos pontját megjárt pasiknak hogy jön be a dolog. Nyilván a válaszban van némi udvariasság, de nem vészes.]

UB: Sok időnk nem volt körülnézni, de amit láttunk, az gyönyörű! Tudod, Ausztrália 200 éves képződmény, nincs olyan történelme, mint nektek: a város falaiból árad a múlt és hihetetlen lelke van. Ez az épület [vö. Uránia] meg egyszerűen elképesztő! Érdekes, hogy mozinak használják, pedig minden megvan benne egy színházhoz is. [ Shane közben mutatja a fotóit, amelyeket a moziról készített, egyszercsak továbbugrik és ismerős enteriőr tűnik fel…]

M: Voltatok a Szimplában is?!?

UB: Ja. Az egyik legkúlabb hely [a cool-t direkt nem fordítom le, mert a “menő” hülyén hangzik] ahol életemben jártam, nem is éreztem elég kúlnak magam ahhoz, hogy ott lehessek… Megkóstoltuk a pálinkát és a Dréhert is… [“Mi lett a vége?”- érdeklődöm a meghívóktól, de nem mondják meg, közben David megpróbálja kiejteni a “pálinka” szót helyesen.]

M: Holnap már tovább is repültök… Látunk még benneteket valaha?

UB: A tervek szerint visszajövünk novemberben, akkor ráadásul egy hétre, de ez még nem biztos. Tervezünk egy filmet, csak még nem derült ki, hogy összejön-e rá a pénz. A Szezám utca figuráival már megy egy sorozatunk a tévében, most azt találtuk ki, hogy jó lenne belőle egy “nagyfilm”. De csak akkor vállalunk ilyesmit, ha beleszólhatunk a dologba mi is. És ez nem lesz korhatáros… Szóval, ettől függ a visszatérésünk, mert eléggé be vagyunk táblázva. [ a műsor megtekintése után küldtem a Phat-eseknek egy sms-t, hogy könyörögjék ki azt a turnét, mert úgy kell nekünk a két óra röhögés, mint egy falat kenyér.]

M: Ha állandóan úton vagytok, mikor találjátok ki az etűdöket és nagyjából hány ilyet hoztatok létre az együtt töltött 18 év alatt? [Atyám, hogy bír ki két pasi együtt csaknem 20 évet…]

UB: Hát, menetközben… A tranzitban, a repülőn, a szállodában, az utcákon járva-kelve, interjúkészítés közben [Ajjaj]. Mára már négy nagy “show”-nk van és számos kisebb tévés jelenet. Ezekből pár fönt van a neten is.

M: Ezzel a dologgal hogy vagytok? Hiszen vannak saját DVD-itek is…

UB: Tökjó… Az életünkben nem tettük be a lábunkat Berlinbe és annak idején elővételben elfogyott a kéthetes turnéra minden jegy. Honnan ismertek volna minket, ha nincs a videós portál?

M: Mi alapján választjátok ki, hogy melyik műsort nyomjátok? Az ország kultúrája, a közönség feltételezett humorérzéke alapján?

UB: Inkább a nyelvtudás a döntő. Angolszász nyelvterületen sokkal több a szöveges poénunk, míg itt éppen a többi effektre mentünk rá. [Itt fejteném ki a bevezetőben említett műfajiságot… Nem mondható színháznak, mert sokkal lazább és sokrétűbb, stand up comedy-nek sem, mert sokkal több benne a mozgáselem, pantomimnek sem, mert túl sok benne a szöveg és a hang. Erre az angolban van egy jó kifejezés, csak lefordítva megint nem ugyanaz az íze: entertainment. És ők elég jó entertainer-ek…]

M: Ahogy elnéztem, hihetetlen figyelem és pontosság kell ahhoz, hogy a jelenetek hang- és mozgásvilágát összehozzátok.

UB: Ez így van, de reméljük, nem feltűnő… Meg aztán elég régen ismerjük egymást ahhoz, hogy nagy izzadság nélkül menjen. Nemcsak az előre megírt jeleneteket adjuk elő, hanem minden előadáson improvizálunk, ami azért illeszkedik tökéletesen az egyes, pontos koreográfiával eljátszott elemek közé, mert Shane adja a hangot és én [David] egyszerűen megyek utána. [Erre a “viszonyra” több etűd is épült, például amikor David megpróbálja megszerezni Shane mikrofonját, hogy végre ő diktálhasson, vagy éppen az amelyben azt nehezményezi, hogy Shane az ő férfias lépteit nem szinkronizálja, de ha mégis, úgy hangzik, mintha békára lépne…]

M: A pályátok során elég sok mindent – közönségsiker, (el)ismertség, díjak – elértetek. Van valami még, amire nagyon vágytok?

UB: Egy saját show… Mármint a tévében. Ami csak a miénk. És egy film. Még sose játszottunk filmben. [Hangot adok a csodálkozásomnak.] Tudod, Ausztráliában nem olyan nagy a filmgyártás, mint Amerikában, mi meg túl jók, túl karakteresek vagyunk… Még senkinek nem jutott az eszébe, hogy színészként kérjen fel minket, pedig ez a végzettségünk.

M: El tudjátok képzelni, hogy egyszercsak abbahagyjátok a mászkálást a nagyvilágban?

UB: Naná… Ahogy az évek mennek, mi sem leszünk fiatalabbak… Az utazások, a próbák, az előadások…. Eléggé fárasztó. Néha azt sem tudjuk, hol vagyunk, amikor valamelyik hotelszobában felébredünk reggel. Nekem két otthonom van – mondja Shane -, a nagyvilág és a házam, ahol a csajom és a kutyám vár. – Nekem ott van az otthonom, ahol a késem és a villám…- teszi hozzá David.

Aztán sietnek, hogy a délutáni próbák előtt még egyenek valamit.
Kolbászt, súgja a vendéglátó, keresünk egy helyet ahol olyan igazit adnak… Hogy pálinka, a sör és a többször is megdícsért, hálás magyar közönség mellett maradjon még valami markáns emlékük Budapestről… [S amit itt nem olvashattatok el róluk, például az elnevezés eredetét, az orrcsonttörés történetét és más érdekességeket, azokat megkérdezték tőlük mások, használjátok a google-t]

mild

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

röhög a köldököm 2009 április 22-én 19 órakor végre a magyar publikum is ízelítőt kap a THE UMBILICAL BROTHERS-ből, a produkció az Uránia Nemzeti Filmszínházba érkezik. rekeszizmokat felkészíteni, az este sírva röhögősnek ígérkezik! de ki az a THE UMBILICAL BROTHERS...
THE UMBILICAL BROTHERS – Játék! itt a nagy alkalom, a kedvcsináló bejegyzés után a lehetőség, hogy páros belépőt nyerj a THE UMBILICAL BROTHERS páratlan, megismételhetetlen és jelzőt nem találóan fergeteges április 22ei előadására az Uránia Nemzeti Filmszínházba (kezdés 19 órakor)...
  • Ősz Balázs

    Sziasztok,

    van valakinek infója a novemberi fellépésről? Tényleg jönnek megint?
    Áprilisban sajna lemaradtam… 🙁

    köszi