Round Table Knights kipipálva, ennyi

Fantáziadús, humoros, elsöprő erejű szettjével hihetetlen magasra tette a lécet a Round Table Knights. A baj csak az hogy nem most, hanem még a múltkor, első itthoni fellépésekor. Persze ez se lenne még gond… ha most nem verte volna le azt.

Az alapozást egy haveromnál kezdtük Budán, a ráhangolódást stimulálandó betettük az RTK 2009 téli mixét és közben kulturáltan ettünk, ittunk. A válogatás hallgatása közben többször is megjegyeztem hogy jó ez a mix, de ami a hajón lesz az teljesen más lesz, múltkor is tök jópofa cuccok voltak. Így utólag nem is tudom mire alapoztam ezt, hisz az ilyen promó anyagok pont arra vannak hogy az ember tudja hogy mégis mire számítson a bulin. Ha valakit érdekel mik hangzottak el szombaton, csak töltse le az mp3-at, nagyjából ugyanazok.

Jóllakottan ám kicsit még mindig szomjasan érkeztünk az A38 éhségtől korgó gyomrába. Éjjel 11-kor a személyzeten, a DJ-ken és pár lézengő fiatalon kívül senki nem volt a hajón, ami azért elég meglepő volt. Lehet hogy volt valami jó kis ellenprogram, vagy egész egyszerűen nem hirdették meg kellően az eseményt, nem tudom, mindenesetre kicsit lehangoló volt a látvány.

A tánctéren, (az alacsony érdeklődés miatt talán) kicsit tanácstalanul tébláboló ?-t és Biru Bee-t (ti. a Kerekasztal Lovagjai) próbáltam kicsit nyugtatgatni hogy ne aggódjanak, teltházas buli lesz, múltkor is ugyanígy indult aztán a végére már tömve volt a hajó, ráadásul 3 ismerősünk még jön az este folyamán :). Ők is bíztak benne hogy így lesz és kérdésemre, hogy milyen csudijó bootlegekkel készültek, azt mondták most nem bootlegeket, hanem saját remixeket hoztak. A myspace-ükön fent lévő ,,El Guincho – Kaliso”-hoz készített remixet, nem meglepő, le is nyomták, aminek nagyon örültem, de a többiről nem tudom melyik volt az övék. Ja, volt még a ,,Freak from Desire” is az este folyamán, de azt már annak idején se szerettem… Ja, meg kell szoknom a hülyefej-vágásról…

A DJ pult előtt összefutottunk Weiddel, akinek nagy nagy köszönetem hogy lelkesen kattintgatott a fényképezőmmel a buli ideje alatt. (Bocsi, hogy nem köszöntünk el, de nem találtunk már:)). Talán már éjfél körül járhatott az idő, mikor Ludmilla átvette a stafétát TMX-től és beállt a breakbeat vonalba. Jó volt, profi, de talán ennyi. Elugráltunk rá, azzal nem volt baj, de valahogy nem hágott a tetőfokára a hangulat. A közönség nem igazán akart gyülekezni, aki meg ott volt, az is csak lassacskán lendült bele a bugiba.

Egy óra körül már mindenki a svejci Stan és Panra várt, negyed kettőre végre meg is érkeztek. Igazából le a kalappal előttük, mert professzionális volt a műsor. Nem igazán értettem hogy is kevertek, mert mint egy sziámi iker pár, úgy egymásra voltak tapadva, és egyáltalán nem akadályozták egymást, felváltva csavarták a potikat, huzogatták a fadereket és füleltek a fülesbe. Össze vannak ezek szokva, na. A táncoló közönség persze nyílván nem ezt szokta értékelni, hanem a zenét, ami sajnos kicsit monoton house-ra sikeredett. Amilyen jó volt, olyan hamar meg is lehetett unni. Remekül eltáncikáltunk rá, de egy óra alatt el is fogyott a lendület. Fél 3 körül léptünk le, Bergiéket nem vártuk meg. Sajnos csalódottan távoztam, mert a múltkori bulijukat sokáig emlegettük, igazi etalon volt. Ez meg semmi extra.