Sumo a Gödörben

Könnyelműnek tűnt korábbi, élőzenés aerobikra való utalásom, miután ismerősöknél eltöltött kellemes vendégség élményével és az elengedhetetlen vendégváró étkekkel s italokkal jócskán eltelve megérkeztünk a Gödörbe. Az emésztést segítendő magunkhoz vettünk egy kis gyomorkeserűt és némi folyákony (sic! de jópofa, benne marad) kenyeret majd egy színpadra néző kis asztalkánál vártuk hogy kezdődjön a cirkusz. Korábbi tapasztalataink alapján Monte Carló-i Cirkuszfesztivált vártunk, sajnos csak vándorcirkuszt kaptunk.

Az előzenekar Kiput ugyan nem láttuk, csak hallottuk, de nem gondolom hogy ezzel sokat veszítettünk volna annak élvezeti értékéből. Inkább alteres, mint üvöltözős, de lényeg, hogy punk volt, azt pedig nem különösebben szeretem. A nagy pangásra való tekintettel jó 3/4 órás késéssel kezdett produkció egy órás lehetett, amit aztán félórás unalmas liftzene (se) követett. Ennyi idő állt a közönség rendelkezésére, hogy átvergődjenek az egyik színpadtól a másikig.

Gondolom, Sumoék se nagyon repestek attól, hogy üres nézőtér előtt lépnek fel, így ők is húzták kicsit az időt. Szép lassan felszállingóztak a színpadra és komótosan belekezdtek a koncertbe. Tulajdonképpen örültem, hogy nincs zsufi a színpad előtt, mert szeretek inkább a zenére, mintsem az előttem, mellettem, mögöttem, alattam, rajtam tomboló rajongókra koncentrálni és ez az örömöm a koncert feléig még meg is volt. Tovább sajnos nem. A My Rocky Mountainről ismert számok közé beszúrt darabok úgy vettem észre, szerényebb sikert arattak, ráadásul mintha az egyik szám alatt Veronika mikrofonja be se lett volna kapcsolva. Szeretem, hogy nincs két egyforma ESB koncert, mindig kicsit máshogy szól minden, aztán lehet, hogy csak én hallok ki mindig mást. Lényeg a lényeg, hogy az előadásmód és a hangzásvilág leginkább garage-osnak tűnt most nekem, lehet a környezethez alkalmazkodva választotta a zenekar ezt az irányt. A baj ott kezdődött, amikor ezt a garázsos-punkos lendületet a beszittyózott-narkózott pöcsök is felvették és az önfeledt lökdösődésbe átment szórakozásuk tönkretette a miénket. Azt hiszem nem kényesség kérdése ez nálam, mert én is várva vártam annak idején a zúzós rock koncerteket a fesztiválokon egy kiadós pogózás reményében, de ennek most itt az Erik Sumón egyáltalán nem volt helye. A visszataps utáni ráadás, ha minden igaz, a Baby Foot is Off Today és a Map of Wilderness volt, ezt is csak azért gondolom, mert kezdés előtt végigolvastuk a hangszerek elé leszórt line upot, és bizony a koncert végét nem vártuk már meg. Aki kihagyta volna a mostani bulit, az semmiképp se szomorkodjon, december 31-én megint fellépnek és akkor már minden bizonnyal hozzák a tőlük megszokott hangulatot is.

  • Zord

    Map Of Wilderness? Az mi?

  • Jogos, a line-upon csak rövidítések voltak és mikor leolvastam (Map of…) akkor hirtelenjében erre asszociáltam és ezt jegyeztem meg. Szóval Map of the World.