majdnem kft

egy hete ilyenkor még azt gondoltam, hogy szombat éjszakámat a kft-vel és az ő újraalkotott bábujukkal töltöm.

aztán nem így lett.

pedig az este jól indult. 8 körül érkeztünk a pubba és lecsaptunk az utolsó székre és helyre (szó szerint) a bárpult mellett. rendeltünk – módjával, tekintettel a zsebemben lapuló slusszkulcsra – és vártunk.

a kezdés 9-re kiírva, 10 lett, mire az előzenekar belekezdett. stereotone – valami ilyesmi nevük volt. zene rendben, csak az énekes lányt ne hagyják beszélni, mert a produkció szöveges része borzalmas volt.

állítólag manapság ez a divat, 9-re kiírni a koncertet, aztán késni jó sokat. ha akarnám, érthetném a koncepciót, míg az emberek várnak, fogyasztanak, de mégsem értem és bunkóságnak is tartom.

eredetileg úgy számoltam, hogy koncert éjfél körül véget ér, de 11-kor még mindig beszédes lány állt a színpadon, kft meg várta a sorát egy asztal mellett.

és akkor itt berágtam, berágtunk: nálam a gyerekőr hazamenősre tervezte az éjszakát, a másik koncertjáró pedig még pókerre volt hivatalos. mi ketten voltunk a naívok, akik max fél óra késést számoltak a programba és nem tervezték a komplett éjszaka pubban töltését.

nem láttam – a pipától –, hogy azok a családok, akik 11-13 éves gyerekeikkel jelentek meg, mint viselték a dolgot, egy biztos, 11-kor mi feladtuk és jól otthagytuk az egész ingyenes lemezbemutatót.