Import székely humor

“Aranka Szeretlek”. Sokszor elég ennyit mondanom, és környezetemben máris tudják, miről beszélek. Egy totálisan abszurd videoklipről. Amely nincsen még egy éve, hogy felkerült az internetezők körében népszerű YouTube
videómegosztó oldalra, és magyar viszonylatban máris rekordokat dönt a maga 1,2 millió fölötti nézettségével. Hasonló eredményt ezen a színtéren talán csak Speak, the Hungarian rapper ért el, akit ma is legalább annyian fikáznak, mint ahányan istenítenek, de ami a szórakoztatóiparban lényeg: ismerik.

Open Stage interjú.

Két beszélgetőtársam Lung László Zsolt és Kozma Attila, fiatal csíkszeredai színészek, akik “Open Stage” név alatt követték el ezt a mára önjáróvá váló tettet, és Budapesttől 650 km-re munkahelyükön, egy rádióstúdióban ülve válaszolták meg kérdéseimet.

Gondolom, semmi meglepő nincs abban, hogy az első élményem veletek kapcsolatosan az Aranka szeretlek című videoklip. Bevallom, először nem tudtam eldönteni, hogy ez vicc, vagy komoly?

Szegény! De nincs ebben semmi meglepő, ez terjedt el leginkább. Mi végig tudatában voltunk, hogy mit csinálunk, ezért készült a képanyag is. Mi olyan paródiaelemekben gondolkodunk, ami stílusokat közelít meg. Természetesen
egy ilyen dologba tudnod kell, hogy mit parodizálsz, amit halál komolyan kell megfogalmazni, valószínű, ezért nem tudják előre sokan, hogy ezt mi komolyan gondoljuk, vagy sem.

És sokan, akik nem járnak utána viselt dolgaitoknak, talán még később sem…

Lehet. Egyszer meghívtak minket a Cool Tv-be, és ott fel kellett konferálnunk Speak-et. Lövésünk sem volt ki az. És ekkor jöttünk rá, hogy minket hülyének néznek, mert láttunk más hülyéket, akiket tényleg annak néznek! Nem
nagy fantázia és memóriakártya kell hozzá, hogy felismerjük az okokat.

Honlapotokon olvastam a kezdetekről. Óvoda, suli, színjátszócsoport, egyetem, színház, rádió, székelyes
reklámok, stílusgyakorlatok, válogatás cd, Open Stage. Messzire nyúlik ez az együttműködés, és ebből több párhuzamos dolog. Talán unatkoztok? Nem sok ez így?

Nincs idő unatkozni. Az Open Stage-et azért csináltuk, mert sokan szeretik a székelyes rádióreklámjainkat, és gondoltuk, nem lenne hülyeség egy kompakt anyagban gondolkodni. Ezekből folytunk ki magyarán. Aztán volt egy
időszak, ahol „Stílusgyakorlatok” néven már játszottuk ezeket a székelyesre komponált jeleneteket, és mert elég nagy sikerrel futott, beültünk egy buszba és tekertük. Akkor még hárman, Giacomello is benne volt. A turnék jó
hangulatban zajlottak. Persze azzal a hátránnyal, hogy rengeteget kellett utazni, és amikor a színházban is full programod van, akkor egy éjszakai utazás bemutató előtt nem mindig jött jól. De kibírtuk. A színház keveset fizet. És amikor színházban dolgoztunk, akkor volt olyan is, hogy az előadások száma meghaladta az egy hónapra eső napok számát! Most szabadúszók vagyunk. Augusztustól  mindkettőnknek maradt a rádió – ez a rendes állásunk -, és a fellépések, valamint az új lemezen dolgozunk.

Ez munka inkább, vagy szerelem? Ha megélnétek a színészetből, csak azt csinálnátok?

Néha az egész egy rossz kurva, de mindig magához édesget. Szerencsére azt csináljuk, amit szeretünk. Reméljük, nem bukik be, hiszen abból szeretnénk megélni, amit amúgy is imádunk. Ez alapszabály, azt hiszem, mindkettőnk
életében. 

Csíkszeredáról azt olvastam, hogy ott készül az egyik legjobb sör, ott játszik az egyik legjobb jégkorongcsapat, és hogy az egyik leghidegebb város Romániában. Szeretitek a sört, a hokit és a telet?

Elég kemény,  olt itt -38 fok is tavaly. Ez az évek során enyhült, most már csak hidegecske van. A masszív hideg nem rossz. De a -8 fok széllel párosulva? A pálinka itt jobban dívik. Minden sört Bukarestben kotyvasztanak, hizlal, a fene egye meg, de a cseh sörök a legjobbak! A hokicsapatok kemények, de a rossz az, hogy mi adhatunk ki 12487120942134 cédét, a legjobb csajokat úgyis ők viszik el.

A távolság jót tesz a mítoszoknak. Magyarországon az az általános elképzelés a székely viccek, anekdoták és a Székelylend lemezetek alapján, hogy a székelyek csavaros észjárásúak, ízesen beszélnek és gyakorta
túloznak. Mit gondoltok, hibádzik ez a fajta előítélet, vagy megvan ennek ma is az oka, a valós történelmi háttere?

Több a mítosz, mint az igazság. Lehet, én is egy sűrű bajuszú, hatalmas viking pofa vagyok, duzzadó izmokkal? Pedig valójában 169 cm, kövér, gyérszakállú. Senki ne higgye, hogy itt mindenki székelyharisnyában jár zöld kalappal! Csak március 15-én és búcsúkor. Ha itt lennél, elvihetnénk egy csomó olyan helyre, ahol sok-sok “Székelylend CD” van egy asztalnál, akik a valós életben durvábban nyomják. Mi azért másról szólunk, ha ugyanazt adjuk vissza, amit hallunk, abban semmi izgalmas nincs. Ha saját mentalitásunkra és groteszk elképzeléseinkre
építjük ezeket az élethelyzeteket, akkor az sül ki belőle, ami érdekesnek tűnik. Engem például az izgat eszméletlenül, hogy miként lehet ennyi fost gyártani évről évre a magyar zenei iparban?

Persze, ti rádióztok, a zene szakmátok része. Talán zeneszerzők is vagytok?

Vannak külön zeneszerzőink és zenekaraink. Kozma Rammsteint énekel egy metál együttesben, nekem meg van egy teljesen más jellegű projektem, a Menthol. Ezt Nagy Szabolccsal és Antal Karolával űzzük, akinek zseniális a
hangja. Tehát itt mindenkinek megvan a maga kis zenei ízlésének megfelelő együttese, amíg az Open Stage stílusparódia. Színészek vagyunk, szituációkban gondolkodunk, szigorú dramaturgia szerint. Aztán persze szeretnénk egy olyan Open Stage koncertet, ahol csak dalokat nyomunk rövid prózával és élő zenekarral, mert rájöttünk, a dalokat jobban veszik, azok kompaktabbak, rövidek és egyszerűen megérthetők.

Jut eszembe, Open Stage. Nem akartátok soha megváltoztatni ezt a nevet? Ebben semmi a műfajra ráutaló!

Nem. Igazából nem jött semmi okés ötlet. Sokan azt hiszik, mi vagyunk a Székelylend. Váltsunk nevet, szerinted? Régen még „színházabbul” gondolkodtunk. Lehet agyalni, de az az igazság, még nem érezzük, hogy névváltásra kéne szoruljunk.

Ketten szoktatok fellépni? Az élő zenekart helyettesítendő playbackkel?

Semmi playback, fél playback. Erre vannak jó technikák már, nem mi találtuk ki. Itt Romániában zseniálisan használják ezeket, csak kell egy jó hangosító hozzá. Imitátorra nincs szükségünk, csak ezért nem hurcolunk
magunkkal senkit, hogy osztozzunk vele a nőkön és a gázsin, de táncosaink például vannak.

Színtiszta profizmus? A fellépéseitek akkor az elejétől a végéig megtervezettek?

Csak megtervezve lehetsz annyira nyugodt, hogy merj spontán lenni. Ellentmondásos, de igaz. Biztos kell legyél a dolgodban! Bíznunk kell egymásban, és a nézőkre azonnal kell reagálj! Minden néző odabent egy gyerek,
jó vagy rossz, ezt kell tudni kihasználni. És ezt nem lehet tanítani, ezt a tapasztalat teszi.

2008. november 27-én és november 29-én két-két egymást követő lemezbemutató fellépésetek volt meghirdetve Budapest Bábszínházban. Felhívtam a jegypénztárt, s úgy hallottam, elmaradnak. Nem fogytak a jegyek?

Szerintem túl merész volt ennyit bevállalni a budapesti szervezőnek. Ő akarta. Mi készültünk egy előadással, és mentünk volna, ha megéri. Semmi beképzeltség, de egy bizonyos összegen alul felesleges. Ha megtapasztalnád, értenéd, hiszen ebből (is) élünk. Egyébként érdekes, mert az A38-on teltház volt, majdnem 600 ember. Valószínű,
nem a célközönség volt megcélozva reklám szinten, vagy nem tudom, mi lehet a gond.

Hol és mekkora volt a legnagyobb közönség, ami előtt felléptetek?

Egyszer játszottunk 900 hölgynek nőnapon, Csíkszeredán.

Börtönben? Modellképző táborban? Ugye volt részükről arra igény, hogy levetkőzzetek?

Nem őrjöngött senki körülöttünk, nyugdíjasok voltak többségben. Levetkőztetni biztos csak a szemükkel akartak,
de csalódtak volna. Ha valaki “vicces”, szükségszerűen nem jó pasi. De azt a modellképző tábort, azért elintézhetnéd!