Szörnymágnes csillagköddel és zarándokatyákkal

A vénasszonyok nyara után, de még a téli zimankó beállta előtt ismét neves fellépőkét lát vendégül székesfővárosunk: november 21-én a Wigwam Rock Club ad helyet a Monster Magnet 2008-as őszi európai turnéja magyar állomásának. Az est másik két szereplője a Nebula és a Pilgrim Fathers lesz.

A New Jersey állambeli Monster Magnet 1989-ben jött létre, alapító tagjai Dave Wyndorf (ének), John McBain (gitár), Tom Diello (dobok) és Tim Cronin (basszusgitár) voltak. Kezdetben Dog of Mystery, illetve Airport 75 néven futottak, majd a frontember ötlete alapján még ugyanebben az évben megragadtak a Monster Magnet névnél, amely egy, a Wham-O cég által a hatvanas években gyártott és forgalmazott gyerekjáték, s mint ilyen, Wyndorf nagy kedvence volt.

A frissen elnevezett társaság az első esztendő során két demókazettát (Forget About Life, I’m High on Dope, illetve I’m Stoned, What Ya Gonna Do About It?) és egy cím nélküli EP-t rögzített, melyek kis példányszámuk miatt ma már a gyűjtők féltve őrzött kincsei. Első szerződésüket 1991-ben írták alá a Caroline Recordsszal és még az év folyamán megjelent azóta kultstátuszúvá vált első, Spine of God című korongjuk. A lemezt a sztóner rock klasszikusai közé sorolják, olyan művekkel együtt, mint a Kyuss Blues for the Red Sun-ja, vagy a Sleep Holy Mountain-je. Nagykiadóhoz (A&M Records) való kerülésük előtt egyrészt még kiadtak egy bizarr, 32 perc hosszú, egyetlen számból álló EP-t (Tab), másrészt McBain elhagyta a társaságot, akit Ed Mundellel, az Atomic Bitchwax gitárosával pótoltak.

A Superjudge 1993 jelent meg, amely gyengébb fogadtatásban részesült. Ez idő tájt a világ éppen a seattle-i muzsikák mámorában élt, így talán érthető a Magnetre irányuló kevés figyelem. A srácok azonban nem csüggedtek, hanem haladtak tovább a maguk által kijelölt úton és két évvel később napvilágot látott a Dopes to Infinity, amelyről a videóklippel megtámogatott Negasonic Teenage Warhead elindította őket a világhír felé.

A nótát orrvérzésig játszotta az akkori MTV és bár az album nem durrant akkorát, mint amire a kvartett számított, de azért stabil rajongótábort szerzett nekik. A turné után rögtön melózni kezdtek és Las Vegasban elkezdték a következő hangzóanyagukat írni. Ez lett az 1998-ban megjelent Powertrip, ami meghozta számukra az áttörést. Zeneileg ötvözte a sztóner hangzásvilágot a konvencionálisabb retro hard rockos megszólalással, szövegileg azonban megmaradt a szex-drogok-rákenró világnál. Két éven keresztül turnéztatták, így 1999 nyarán a Metallica előzenekaraként jutottak el első alkalommal hazánkba.

A végtelenbe nyúlt koncertkörút után a 2000-ben jelentkeztek a God Says No-val, ami azonban nem tudta elérni elődje sikerét. Pedig a Powertrip ikertestvére: Wyndorf bikaerős hangja kalauzolja végig a hallgatót a sodró riffekkel és groove-okkal megtűzdelt, hipnotikusan lüktető dalok során és a szövegekből nem hiányzik a távolságtartó (ön)irónia és szellemesség sem. A relatív fiaskó következményeként a zenekarvezető torokmágus kirúgta a ritmusszekciót, illetve a banda kiadót váltott. Az új tagok Jim Baglino (basszusgitár) és Bob Pantella (dobok) lettek.

Monster Magnet – Unbroken (Hotel Baby)

Az európai SPV Recordsszal kötött szerződés után jelent meg 2004-ben a Monolithic Baby!, amely – a két zárónóta kivételével – igen energikusra sikeredett és amivel párhuzamban a csapat visszavett a hippis-elszállós kísérletezésből. Dave szövegei is kiléptek a drogok-buli-csajozás addig szentháromságként kezelt témaköréből és több helyen is a világról, illetve a popkultúráról alkotott véleményét fejti ki. Persze szigorúan “wyndorfiánus” módon, mindenféle szájbarágás és papolás nélkül.

Tavaly novemberben – majd egy éves csúszással a tervezetthez képest – jelent meg hetedik opuszuk. Az inkább a Powertrip előtti világot idéző 4-Way Diablo bár igazán újat nem tesz hozzá a lassan két évtizedes életműhöz, igen színvonalas munka. Remek dalokban persze nincs hiány: a Blow Your Mind, az I’m Calling You, a Slap in the Face, valamint a Cyclone négyese verhetetlen, de említhetjük a Rolling Stones 2000 Light Years From Home-jának üdítő átdolgozását is.

Állítólag jövő péntekre “Best of…” műsorral készülnek, így remélhetőleg élőben hallhatjuk majd az összes Magnet-himnuszt.

A Los Angeles-i Nebulát Eddie Glass gitáros alapította 1997-ben a Fu Manchu-ból való kilépése után. A trió pszichedelikus sztóner rockot játszik, hangzásuk olyan, mintha a hetvenes évek eleje óta egy garázsba négy-öt kamionnyi sörrel együtt bezárkózva, a külvilágról tudomást sem véve az idők végezetéig jammelnének. A mai napig négy lemezzel büszkélkedhetnek (To the Center, 1999; Carged, 2001; Atomic Ritual, 2003; Apollo, 2006), legutóbbi EP-jük, a Heavy Psych idén augusztusban jelent meg. Európában legutóbb tavalyelőtt, az akkori Apollo-t bemutatva turnéztak. Bizton állítható, hogy izgalmas bemelegítésre számíthatunk részükről.

A Pilgrim Fathers névvel azt a 35 brit puritán úriembert illetjük, akik I. Jakab király elől először Amszterdamba menekültek, majd 1620-ban családjukkal a Mayflower fedélzetén az Újvilágba hajózván megalapították Plymouth kolóniát. Az alapító atyák nevét viselő mai brit formáció önmeghatározása szerint kozmikus space rockban utazva hívja a hallgatót távoli világok felé. Short Circular Walks in the Hope Valley című debütálásuk muzsikáját nehéz körülírni: hol zajos gitárokkal előadott tempósabb nótákban, hol sztóneres-doomos bólogatásra ingerlő riffelésben, hol pedig a végtelenbe repítő, lebegős témázgatásban akkumulálódnak a nottinghami ötösfogat zenei gondolatai. Kíváncsi vagyok, hogy nem konvencionális muzsikájuk hogyan szól majd élőben.

  • remélem olyan klafa lesz, mint júniusban a londoni. kíváncsi vok, a vizuál h fér be. ott a PF mellett még az Amplifier húzta az előzenét, bár a Nebulától jobban be vok sózva, meg jobban is passzol a másik kettőhöz és akár csak miattuk is elmennék:D. aztán nehogy új járjak, mint a Melvinsnél. a bandák 2/3-a egy évvel korábban ugyanott megvolt élőben (már csak az Ozomatlinak kék jönni, őket láttuk még idén;) és marhára ráizgultam ugyanígy a még nem látott Big Business-re, végül mégis kénytelen voltam passzolni:/

  • nincs mese. jössz és kész.