Szent szaros Jazzékiel?

Olvastam itt a fesztblogon egy jó szövegezésű sajtóhírt, hogy “Szent Szar” lemezbemutató koncertet ad november 22-én a Budapesti bábszínházban a Jazzékiel. Színházasdit játszik, bábok nélkül!

Na mondom, utánanézek ennek a bandának, mert az MR2-n agyonpörgetett “Az utolsó lemezlovag” című számukon kívül nem hallottam soha tőlük semmit, ráadásként az sem hasonlít igazán a zenekar nevéből kikövetkeztethető jazz műfajra, irány a honlapjuk, azt hogy programba vegyem-e a jövő szombat estére őket, majd eldöntöm utána.

Ott egy Youtube videóval indítanak, amiben: “Egyszer két kisegér beleesett egy vödör tejbe. Az egyik belefulladt és megdöglött. De a másik addig kapálózott, amíg vajjá nem köpülte a tejet, és így megmenekült. […] És 3 éve metroszexuális vagyok, bazmeg!” dumával konferál fel egy idióta Jazzékiel tag egy régen elmúlt bulit, na ja, ez a rock’n’roll, dög.

Oké, tehát itt aktualitás nincs. Akkor tovább az illegalitáson, ráakadtam a neten néhány dalra, és belehallgattam ezekbe a beszédes című nótákba, az utolsónak (és legkomolyabbnak) be is copyzom a szövegét: Antinő, Csótánykompatibilis, Fika a fekákra, Presszóhiphop; Valaki, valami, valamiért.

Valaki mindig próbálja, de semmit sem ér. / Valamit mindig akar, de ha nincs benne vér. / Akkor meg valamér’ mindig úgy tesz, / Hogy az legyen elég, ha sok a pénz. / Valaki, valamit, valamiért. / Mindig tesz, mindig azt, hogy neki jobban / Csak úgy lesz, hogyha ezt egy olyan fokra / Emeli fel: kis biztonság nagy szavakért / Héj Salomé: La palome, palome, palomé! / Amikor ez az iszonytató érzés tapasztja fülhöz a vért / Te teszel olyat, / Hogy te leszel az, aki mindenkinél gyorsabban él, / Mindenkivel hadakozik, soha nem kér / De valamit azért mondok, és azt ne feledd el: / Te mire mennél? / Te mire mennél? / Te mire mennél, ha nem lennék én?

és pont. Kezembe mi van?
Na nézd: BOOM-BOOM!
Mutasd meg ki vagy, ha én mondom
Hogy nekem ennyit ért
Akkor te régen elvesztél,
Nekem te ne mesélj!

Egy amerikai Hawaii-ing, egy jamaicai style, / Meg egy magyar gyerek a mikinél sajnáltatja magát / Azt mondja: Ma ontják a vérét. Most kérdezem, hogy mér én / Vagyok az, aki azért van, hogy kivárja a végét. / Nem érdekel a nyomora, nem érdekel a gondja, / Mégis, ő az, aki Szzzzzzzzzzz, és egyfolytában nyomja: / “Tudod, a harag is, meg különben is, a türelem is, / Legalább olyan dolog, mint a pipa, mikor üresedik. / Leszel te még, mondom, veszel te még / Szívdobogást, meg térdremegést, / És hogyha te nem vennél, akkor megvenné más / A jó benyomást, meg az identitást!”

Juj! Őszinte leszek, kicsit megijesztett a hip-hop. És nem is értem pontosan, hogy a Jazzékiel most komolyan nyomja, vagy viccesnek szándékozik lenni a figura, amit ráadásként nyomatékosít egy énekesi beszédhiba; mert psszt, valaki itt csúnyán szejpít!

És mégis. Ha nem lesz jobb dolgom azidőtájt, adnék nekik azért egy esélyt, mert úgy érzem, lappang bennük valami eddig tisztán át nem jövő burkolt jófejség, amit akár még meg is szerethetnék, hiszen ha valami humoros, az a legkisebb baj, vagy ami szent szar, az nem is büdös. Vagy mindjárt jöjjön a rögtönítélő árnyékszószék?