A rákenrólban az a legszebb, hogy előadója a nélkül lehet maximalista munkamániás, illetve visszaeső módon színpadi fellépő, hogy arra bárkinek egyetlen rossz megjegyzése lenne. Utóbbihoz persze minimálisan szükségeltetik a közönség elismerése, valamint hogy saját köreikben képtelenek legyenek hibázni. De miről is beszélünk?
November 4-én megváltozott helyszínen, a Dürer-kertben koncertezik a Doomriders és a Disfear. Pont erről.
A Doomriders bostoni csapat, soraiban olyan tagokkal, mint John-Robert Conners a Cave Inből és Nate Newton a Converge-ből. Stílusukra ráhúzták már a sztóner metál, illetve a death ‘n’ roll címkét is. Valójában nem kell semmi bonyolultra gondolni, tempós, vérbő, mocskosan megdörrenő muzsikát nyomnak orrvérzésig – mindezt a rock and roll intenzitásával és a hetvenes évek fílingjével. Eleddig egyetlen nagylemezük jelent meg, a 2005-ös keltezésű Black Thunder, amit 2007-ben egy közel-keleti koncert kislemezes felvétele, a japán Borisszal közösen kiadott Long Hair & Tights című split LP, illetve idén egy Disfearrel együtt rögzített koncert kislemez követett. Felléptek már a Coliseum, a Saviours és a Danzig előtt is. Anyagaikat a 2001-ben alapított és Jacob Bannon Converge-énekes, illetve Tre McCarthy által irányított Deathwish Inc. kiadó gondozza.
Hasonló, mégis teljesen más módon közelíti meg a rockot az este másik fémpontja, a Disfear. A svéd csapat a kilencvenes évek végén alakult, zenéjüket D-beatként nevesítik. A megjelölés egy évtizeddel korábban keletkezett, mikor is olyan street punk bandák játékát kezdték ezzel a terminussal illetni, akik az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő Discharge együttes stílusát követték. Igaz, ők annakidején a Motörhead nyomdokain, illetve Lemmyék útjával párhuzamosan indultak el és mielőtt teljesen összekuszálódna, hová is akarok kilyukadni: aki ismeri a Motörheadet, az ismeri a Disfear összes remekbeszabott fogását is.
A Disfear a Doomriderhez hasonlóan neves nobilitásokat tud felmutatni, az együttes énekese a már számtalan bandában – At the Gates, Ceremonial Oath, The Great Deceiver, stb. – megfordult Tomas Lindberg, gitárosa pedig a korábbi Entombed-bárd Uffe Cederlund. Eddig hat albumot jelentettek meg, ezek közül a legutóbbi a Live the Storm című idei, igazi ütős, arcbamászó termés. Szerzeményeikben a dob végig szélsebes ritmusképlet alapján diktál, ami fölött a gitárok szélsebesen és intenzíven hasítanak, az énektémák pedig irgalmatlanul bömbölnek. A társulat erőssége a feltartóztathatatlanul gördülő nótákból áradó lehengerlő energia, amitől az embernek az az érzése támad, hogy a srácok legszívesebben gitárral a kezükben rohannának haza, mert égve felejtették a gázt a konyhában.
A felmerülő párhuzamok ellenére két, a rock ‘n’ roll életérzést eltérően megélő, de ugyanolyan masszív svunggal átadó banda nagyszerű koncertjét láthatja majd a közönség november 4-én, este 20.00 órától. Az est magyar fellépői a Locust on the Saddle és a Human Error.