“Szóban próbás zenekar vagyunk”

Darvas Ádám gitáros útmutatásával a Pozvakowski mélyebb rétegeibe merülve próbáltuk felmérni annak egyedi világát, ezúttal azonban a hangok és képek mellőzésével a szavakat hívtuk segítségül.

A honlapotokon, vagy a MySpace profilotokon a zenekar bemutatása mindig az első albummal kezdődik. Azért nem részletezitek a megalakulás körülményeit, mert a kezdetektől együtt zenéltek?

Az induláskor mindhármunk kísérletezési kedve volt a biztos pont és az első lemezig eltelt időszak útkeresésként értékelhető. Visszatekintve az is furcsa, hogy a Sinus iránt már mennyien érdeklődtek, mert már annak a hangulatvilága is elütött átlagtól. A fejlődésünkről szólva fontos kiemelni, hogy egész addig, amíg az első négy dalt megjelentettük, viszonylag nagy melónk ment a próbálgatásra. Rengeteget terveztük, mit akarunk megvalósítani, milyen gyökerekből milyen zenei világokat szeretnénk használni. Nehéz volt, mert különböző zenei háttérrel rendelkeztünk, másfajta zenéket hallgatunk abban az időben mindnyájan. A barátság megvolt régről, még a főiskoláról. Zsombornak és Sebinek, a dobosnak és a basszusgitárosnak volt közös együttese, ők voltak az összeszokottabb páros. Talán nekem volt az ötletem, hogy csináljunk valamit közösen és én találtam meg őket. Ha a srácok itt lennének, megerősítenék. Aztán eltelt valamennyi idő és sikerült hármunkat összehangolni, összerendeztük a szálakat.

Előny, vagy hátrány, hogy győriek vagytok? Nem mintha Győr ne lenne erős kulturális központ, gondoljunk a Mediawave-re, vagy egyéb rendezvényekre a Rómer Házban. Sűrűn szerepeltek Budapesten, a Pelican és a Torche előtt látni titeket, vagy a Caspian-nel és a Stereochrist-tal egy színpadon. A kettő között több vidéki alkalomra kerül sor, de külföldi időpontokat is említhetnénk. Nehéz mindent összehozni, ha nem a fővárosban éltek?

Közben úgy alakult, hogy a dobosunk, Zsombor és én is már Pestre költöztünk. Hátrányt egyáltalán nem jelentett soha, hogy Győrbe születtünk. Ez egy adottság, egy tény, amit nem befolyásolhatunk, ám gond sosem volt. Az biztos, hogy egy budapesti esemény felér öt vidéki fellépéssel bárhol. Nem csak a közönség létszámáról beszélünk, inkább a visszhangról abban a közegben, amiben mozgunk. Balmazújvárosba, vagy Salgótarjánba elmenni azért izgalmas, mert még sosem játszottunk arrafelé és mindig várjuk ezeket a kihívásokat. Mint győri zenekarnak, a Mediawave sokat nyújtott, akár a nézőkhöz, akár a zenészekhez való eljutásban. Próbálni, alkotni továbbra is Győrbe járunk haza.

Grencsó István barátságát szintén a Mediawave hozta?

Természetesen, noha ehhez kellett a közös nevező meglelése is. Remélem, nem sértek meg senkit ezzel, de az alapján, akiket ismerünk a generációjából, Pista az egyetlen, aki ugyanolyan módon nyitott, mint mi. Amikor 2004-ben épphogy frissen elkészült a lemezünk, összehoztak minket. Pontosan nem emlékszem a bemutatkozás részleteire, de egyből egymásra rezonáltunk. Eddig a 2005-ös Mediawave-en léptünk fel utoljára együtt és bár soha nem mondtuk azt, hogy befejeztük, addigra forrott ki a zenénk annyira, hogy gyakorlatilag tudatosan kiirtottuk az improvizációs részeket belőle. Istvánnal viszont sosem próbáltunk, mindig rögtönözve tette hozzá, amit érzett, akár élőben, akár a felvételek készítésén. Talán a munkamódszerünk különböző irányú változása miatt alakult így. Őszintén tagadhatatlan, mennyit segített nekünk a Grencsó név ismertsége és mennyit tanultunk tőle, mint művésztől. Kölcsönösen kiváló viszonyt ápolunk egymással, a róla készülő film kapcsán ő keresett meg bennünket a kéréssel, hogy vegyünk részt benne.

A vizuális látványelemeket hogyan próbáljátok össze a zenével? A Hrabal mozi üres termében gyakoroltok?

A Rómer Házban rendszeresen próbálunk, viszont nem a vetítés végett, egyszerűen ott jó a tér és jó a hely. Konkrétan, fizikailag a vizuált a zenével sehogy nem próbáljuk össze. Mondhatni az egyedüli megmaradt improvizációs vonal a képanyag. Persze az előadások előkészítésekor át kell beszélni róla mindent. A zenéről, a hangzásról, a szerkezetekről és hasonlókról egyébként is tömérdek eszmét cserélünk. Azzal szoktunk viccelődni, hogy szóban próbás zenekar vagyunk.

A meglévő dokumentumfilmes gyűjteményt és a saját felvételeket hogyan használjátok? Elő szokott fordulni, hogy a zene hatására célzottan kerestek valamit?

Mindez Csabi asztala, a vetítőgép az ő világa. Mozigépész, régi motoros a szakmában. A koncerten látható filmrészletek jelentős hányada például padlásokról származik. Bezártak egy csomó mozit és sok megmaradt tekercs hozzá került, illetve vannak saját felvételei is. Ezek a forrásai a képi világunknak, ami teljesen az övé. Mi, többiek ehhez nem teszünk hozzá saját ötletet. Meg szoktuk közösen nézni, hogy tisztában legyünk vele, mert játék közben a fizikai adottságokból kifolyólag abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy nem nagyon látjuk, mit vetít. Nyilván szólhatnánk és szólnánk, ha valami nem tetszene, de ilyenre sohasem volt példa és szerintem nem is lesz. Érdekes, mennyire összhangban vagyunk egymással a csatlakozásától kezdve.

Adja magát a kérdés, ha élőben ilyen intenzív együtt a kép és a hang, terveztek multimédiás kiadvány?

Jogos az észrevétel és nagyon szeretnénk ilyesmit: rögzíteni és átadni a tapasztalatainkat. Ennek egyelőre egyrészt technikai, másrészt anyagi akadálya van. Az elképzelés és a szándék megszületett, a megjelenítés, a megvalósítás még várat magára. Egy kamerát bármikor tehetünk a nézőtérre, de nem akarunk túl kevés fénynél készült, házi anyaggal előállni, vagy bármilyen félmegoldással bénázni. Fontos, hogy mi is és a vetítés is rendesen látszódjon.

Élő kiadványon kívül fontolgatjátok esetleg az adott, saját zenei és képi világ házasítását?

Nincs még videóklipunk és többször szó esett róla, hogy orvosoljuk a mulasztást. Az az igazság, előfordult már, hogy ezzel kerestek meg tévécsatornák és csodálkoztak a hiányosságon, szóval előbb-utóbb biztosan lesz.

Jellemző rátok a technikai adottságok folyamatos, aktív használata, akár a kommunikációról, akár a közösségépítésről essen szó. A MySpace oldalatok mellett blogot vezettek, igaz, a nyári fesztiválidőszakban egy ideje nem frissült. Rajongó- és felhasználóbarát megoldásként az első két albumotok ingyenesen letölthető az oldalatokról, amelyre a design szempontjából is hangsúlyt fektettek. Kinek a keze munkáját dicséri mindez?

A weblapért, illetőleg a borítókért Káli-Horváth Krisztián, győri designer barátunk felel, ő vett a kezébe minden ilyesféle megjelenést az utóbbi időben. A blogot én írom. Éppen a napokban beszélgettünk arról, hogy valójában mire is szolgál. Szerintem pontosan arra , hogy az elejétől követhető legyen a történetünk, hiszen maga a blog 2004 óta létezik. A zenekar sok mindenen keresztülment, sok minden történt a háttérben, amiről jó, ha nyomon követhető egyfajta folyamatosság. Másrészt velünk megesett sztorik kötetlenebb megosztása emberközelibbé tesz bennünket.

Mint például amikor kiszállt a rendőrség egy bulira, mert provokációt sejtettek?

Az egy furcsa eset volt Szerbiában, de nem miattunk történt. Az előzenekar neve, az abban foglalt üzenet zavarta a helyieket, ami miatt meg is érkezett a rendőri erő néhány képviselője. A szóban forgó banda viszont el sem jött, így okafogyottá vált a provokáció. Ez csak egy a sok “kisszínes” közül, ilyen is előfordul. Mellesleg a Pozvakowski névvel folyamatosak a problémák. Általában nem ismerik a helyes alakját és elírják.

Tudom, friss még az új anyag és nem szoktátok ezt elkapkodni, de mire lehet számítani, mikor stúdióztok legközelebb?

Szeretnénk tartani magunkat az eddig kialakult, két éves alkotási periódushoz, úgyhogy jövőre. A lemezkészítés nagyon hosszú folyamat és lehet úgy fogalmazni, hogy nem vagyunk egy termékeny zenekar, mert viszonylag kevés számot hozunk össze. Ellenben ennek éppen az az oka, hogy rengeteg minden megy a kukába, a dalszerzés szempontjából válogatósak vagyunk. Azt szeretnénk, hogy ami megjelenik, az ne legyen kifogásolható. Már írjuk az új anyagot, de a mostani fellépéseinken inkább pár régi szám újragondolása hallható, amely jelzi, merre járunk, hol tartunk, aztán 2009-ben, szerintem szeptember körül jön az új korong.