a csavargó és a csótány

HBB és Beatrice

Beatrice és HBB

eltérő habitus, eltérő
hangzás és mégsem csak a közös évforduló köti össze őket, meg nem is
az, hogy egyikük lemezét sem nagyon akarták kiadni, hanem a lázadás, az
önfejűség és a szabadság, amit mindkét zenekar megtestesített.

12 év, ennyi telt el a megalakulástól az első HBB lemezig, pontosabban kislemezig, mert a nagyra, a közép-európaira még várni kellett egy kicsit. két évvel később jött az oly sokáig voltunk lent, rá egy évre a még élünk, majd még egyre a vadászat. alapművek.

hajlamos az ember, pontosabban szólva én hajlamos vagyok voltam azt hinni, hogy nincs ember, aki ne ismerné például a vadászatot. hát lehet-e élni, ha fülednek nincs meg mondjuk a hajtók dala? aztán szembesültem, ifjúsággal nem fut a nyúl a mezőn, de egy hosszabb autóút alkalmával azért még elvarázsolják őket is az erdő meséi és második hallgatásra már azt is megkérdik, hogy ki az a hang az elején?

nekem mindig ez az első pár lemez maradt és marad a HBB. a kopaszkutyával együtt is.

emlékszem a hobó klubra, ahova jóbarátom cipelt el. emlékszem a savanyú sör ízére, a kockás ingekre, a füstre, a tömegre, a párnákra, amiken az első széksor előtt ültünk és emlékszem Hobóra, aki alulról nézve még nagyobbnak tűnt.

emlékszem a családi veszekedésre, ami Bill miatt tört ki, mikor is tiniként magamból kikelve kiabáltam, hogy ugyan miért ne állhatna színpadra mankóval, hát kit érdekel mivel áll, mivel ül, vagy fekszik azon a dobogón, mikor semmi más nem fontos, csak a hangja?!?!?

most újra együtt állnak majd a színpadon.

HBB minden felállásban.

HBB 27-én, szombaton az Arénában. ott találkozunk!

szeptemberben pedig jön az új lemez is, a bolondvadászat címmel, mely a vadászat és más – betiltott – dalok újraszinpadiasított változata. bemutató jövő januárban.

a bejátszás Major Tamás emlékére is.



HBB és Beatrice közös pont volt 1980-ban, a hajógyári szigeten a fekete bárányok koncert is, ahol mellettük a kor harmadik – hatalom által – nem annyira szeretett bandája, a P.Mobil lépett még fel.

a Beatrice története tulajdonképpen nem is 30, hanem 38 évvel ezelőtt indult és az elején még Csuka Mónika – Feró későbbi felesége – volt a főnök. ebből a korból egyetlen szám van, amit biztosan ismer – szinte – mindenki, a gyere kislány, gyere című örökbecsű.

a lánybanda ’78-ban feloszlott és még abban az évben újjá is alakult, immár Nagy Feró vezetésével. sutba vágták a diszkót, a fényes szerkókat, szakadt farmert húztak és játszani kezdtek amolyan szól, ahogy szól alapon. ösztönös punkok voltak.

a zenekart folyamatos botrányok kísérték, de csirkedarálós legenda ide, nemzet csótánya oda, a városban napról napra nőtt a nyakban hordott baboskendők száma.

1980 szerencsés éve volt az együttesnek, felléphettek az LGT-vel és az Omegával (ha jól tudom, nem aratott osztatlan sikert az ötlet, hogy ők legyenek az előzenekar, de a nagyok kijelentették, hogy vagy Rice, vagy senki) és zenélhettek az említett szigeti koncerten is.

’81-ben újra feloszlás, majd ’87-ben újraalakulás, ’93-ban pedig még egy legújabbraalakulás következett.

önálló lemezt ’88-ban adhattak ki először, ezelőtt csak a ’80-as közös LGT-Omega fellépésről jelent meg bakelit. mp3 formában még mindig őrzök két kézimagnós, polimer kazettán terjesztett Rice felvételt. a minőség borzasztó, az érzés még rémlik.

nekem _A_ Beatrice ’81-ig alkotott. nekem azok a számok kellenek. ezen a 30 éves koncerten azokat akarom hallani, a többi nem érdekel. a többit lehet játszani a rendszeres koncerteken, a rendszeresen megjelenő közönségnek.

a 30-as születésnapra kivételes vendégeket, öreg rockereket és vén punkokat szeretnék, meg egy egészen kivételes műsort. no meg azt, hogy ne csak pár öreg bohóc tudja a tömegben, hogy ha térden állva, akkor bizony térden állva!

szóval akkor, damaszt-csipke! no meg lekopodzsáj!


 

  • GNL

    A HBB munkássága pótolhatatlan kordokumentum, érdemes lenne egyszer egy olyan könyvet megjelentetni, amely azoknak a vallomásaiból áll, akik jelen voltak testükkel-lelkükkel a nagy klubbulikon, koncerteken. Életforma volt HBB-re járni! A Ricse körüli közösségi érzést is érdemes lenne egy elfogulatlan szociológiai tanulmányban megírni. A Mobil egy kicsit más történet, bár zeneileg többre tartottam annak idején a jobban futtatott Piramisnál, de maga Schuster Lóránt pályafutása is megérne egy misét, a Honfoglalástól a Nemzeti Frontig…Azt viszont tudom, hogy nem leszek ott a szombati bulin, szerencsére jó alibim van, mert dolgozom – már túl vagyok azon, hogy visszanézzek, ami belőle fontos volt, az úgy is megszólal bennem, amikor nagyon akarom…

  • ezeken a hbb-albumokon és a tabános koncertjeiken nőttem fel