2ManyBloggas2 – valami buli, valahol pesten

Fura cicások, szevasztok! Eltévedt diszkósok, szevasztok! Bloggerek hol vagytok? Avagy hogyan lett a 2ManyBloggas2 ízléses csomagolás egy szimpla szombat esti partyhoz.

Trafó, bejárat. Már az ajtón kívül is sikít az átlagéletkor, mint egy 16 éves szűzlány. Őszintén és bortól dülöngélve. A harcsabajszú kidobóbácsi nem enged. Csajok cidriznek taxiból kiszállva, a srácok vigyáznak, hogy az eső el ne rontsa éppen belőtt sérójukat. Rossz is az, ha nem a jobb szemet takarja a haj, hanem éppen a balt. Trafó, féltizenkettő.

Az ifjúság már a buli tetőfokán, bennem még dolgozik a jéger.

Elvileg egy hatalmas, trendi sztájler-blogger happeningen vagyok, csak nem veszem észre. Amikor pedig az első gimnazista nekicsapódik a fordulóban lévő tükörnek, világossá válik hogy miért. Ez kérem egy tinidiszkó. A jobbik fajtából persze, mert itt nem az aktuális Josh és Jutta dalt üvöltik és a Mayo Chixet felváltotta a legújabb londoni trend. Az érzés mégis ugyanaz. Meg is értem, hogy a mashkulture-ös lány nem meri szórni a promóanyagot, mert úgy érzi pazarlás.

Cicafarmer, neonpóló, “tomkrúz” szemüveg. Mindenki felvette ám a legszebb ruháját és nagyon pályáznak az ourstyle-os fotóra. Már ha tudják, mi az a blog és nem csak azt hiszik, ez is a partyphoto.hu. Hamar kiderül ugyanis, ha az ember eleget áll sorba a vécénél, hogy a közönség háromnegyedének fogalma sincs, hogy hol van. Jöttek bulizni, mint minden szombaton valahová és önfeledten ugrálnak a ritmusra. A ritmusra, ami azért van, hogy megjelenjenek, hogy felvehessék azt a szép ruhát.

Odalent tömeg. Nem az a baj, hogy jó a zene és sokan vannak, hanem az, hogy rossz. A programot és a soros DJ-ket már nem is próbálom követni, kicsit szétesik a rendezvény. Egy bakardikóla után elég erősnek érzem magam, hogy elkapjak egy Michael Jacksont, majd egy Like a Prayer-t is. Amikor pedig a tiniket Rihanna visszacsalogatja a tánctérre, úgy érzem, a csúcson kell abbahagyni. Átbóklászom a lépcsőt ellepő párokon és igazán örülök, hogy nincs messze a Corvintető. Nem vagyok egyedül.

Ez volt, jó volt, köszönöm, mentem. Láttam szép embereket, meg csúnyákat is, ha már itt tartunk, csak egyéniséget nem láttam egyet sem. És ez az, ami leginkább hiányzott az egészből, amitől a 2ManyBloggas2 csak egy buli lett valahol a pesti éjszakában, valamelyik szeptemberi szombaton.

  • Már várom az ourstyle fotóit, hogy mit voltak képesek emberek felvenni magukra 🙂

    Sajnos (?) dolgoztam, így nem tudtam elmenni a buliba, de ismerősök (bloggerek!) voltak ott, át is mentek Kuplungba jól, amint lehetett.

  • Ja. Furcsán kényszerű házasítása ez a Bloggerségnek és a Kollektívaságnak, de valahol biztos van egy természetes metszet…

  • sipos

    vanity, oh, vanity
    will save me from insanity

  • Kettőnk estéje nem is tért el annyira magától mint gondoltam. És a másik oldal kommentjei között közölt “épp hogy találkoztunk”-ot most megtoldom még egy dologgal. Én is lementem a blogger találkozóra, bízva abban, hogy majd egy ízig vérig kemény “szakmai” találkozó lesz, ahol lehet dumálni a lelkes kezdőtől- a vérprofig mindenkivel. Erre az általad leírt kép. Ami nekem már a puszta bemenéstől is elvette a kedvem. Cserébe át Corvintetőre (hoppá itt a második crossover :P), de mivel korán volt elötte egy vodka-redbull a Corvin másik oldalán lévő Jelen-ben, majd utána fel a tetőre. Csak gondoltam megosztom. Ennyi véletlent…

  • artlike

    A bejegyzés tökéletesen fedi a valóságot (sajnos). Mi – Gyurex és jómagam – újonc bloggerek nagy reményekkel vágtunk neki a blogger találkozónak, hogy találkozzunk az ipart űző tapasztaltabb kolegákkal. Hogy elsőbálozók mivoltunkat és relataíve kis ismertségünket ellensúlyozzuk szórólapokkal felszerelkezve és egyenpolóban érkezünk. A helyzet siralmas, Nefrit nem túlzott…
    A gondosan összeválogatott szórólap mind megmaradt; ingyenwc, fél óra ácsorgás és szájhuzogatás után leléptük a Corvintetőre ill haza, megfosztva egy jónak ígérkező találkozó élményétől…

  • LOL