2ManyBloggas2 – valami buli, valahol pesten

Fura cicások, szevasztok! Eltévedt diszkósok, szevasztok! Bloggerek hol vagytok? Avagy hogyan lett a 2ManyBloggas2 ízléses csomagolás egy szimpla szombat esti partyhoz.

Trafó, bejárat. Már az ajtón kívül is sikít az átlagéletkor, mint egy 16 éves szűzlány. Őszintén és bortól dülöngélve. A harcsabajszú kidobóbácsi nem enged. Csajok cidriznek taxiból kiszállva, a srácok vigyáznak, hogy az eső el ne rontsa éppen belőtt sérójukat. Rossz is az, ha nem a jobb szemet takarja a haj, hanem éppen a balt. Trafó, féltizenkettő.

Az ifjúság már a buli tetőfokán, bennem még dolgozik a jéger.

Elvileg egy hatalmas, trendi sztájler-blogger happeningen vagyok, csak nem veszem észre. Amikor pedig az első gimnazista nekicsapódik a fordulóban lévő tükörnek, világossá válik hogy miért. Ez kérem egy tinidiszkó. A jobbik fajtából persze, mert itt nem az aktuális Josh és Jutta dalt üvöltik és a Mayo Chixet felváltotta a legújabb londoni trend. Az érzés mégis ugyanaz. Meg is értem, hogy a mashkulture-ös lány nem meri szórni a promóanyagot, mert úgy érzi pazarlás.

Cicafarmer, neonpóló, “tomkrúz” szemüveg. Mindenki felvette ám a legszebb ruháját és nagyon pályáznak az ourstyle-os fotóra. Már ha tudják, mi az a blog és nem csak azt hiszik, ez is a partyphoto.hu. Hamar kiderül ugyanis, ha az ember eleget áll sorba a vécénél, hogy a közönség háromnegyedének fogalma sincs, hogy hol van. Jöttek bulizni, mint minden szombaton valahová és önfeledten ugrálnak a ritmusra. A ritmusra, ami azért van, hogy megjelenjenek, hogy felvehessék azt a szép ruhát.

Odalent tömeg. Nem az a baj, hogy jó a zene és sokan vannak, hanem az, hogy rossz. A programot és a soros DJ-ket már nem is próbálom követni, kicsit szétesik a rendezvény. Egy bakardikóla után elég erősnek érzem magam, hogy elkapjak egy Michael Jacksont, majd egy Like a Prayer-t is. Amikor pedig a tiniket Rihanna visszacsalogatja a tánctérre, úgy érzem, a csúcson kell abbahagyni. Átbóklászom a lépcsőt ellepő párokon és igazán örülök, hogy nincs messze a Corvintető. Nem vagyok egyedül.

Ez volt, jó volt, köszönöm, mentem. Láttam szép embereket, meg csúnyákat is, ha már itt tartunk, csak egyéniséget nem láttam egyet sem. És ez az, ami leginkább hiányzott az egészből, amitől a 2ManyBloggas2 csak egy buli lett valahol a pesti éjszakában, valamelyik szeptemberi szombaton.