A tékozló fiú hazatér

Ha valaki az ezredforduló környékén (uram bocsá’ előtte is) hallgatott hazai underground elektronikát, annak nem ismeretlenek az olyan válogatások, mint a Future Sound of Budapest első és második része, vagy még inkább a kilencvenes évek legvégén megjelent Budapest 2000 – amely hangzásában már akkor túl volt a milleniumon. Ha volt jövőzene akkor, hát ez az volt. Hihetetlen belegondolni, hogy sráckorunk legszebb, vadonatúj muzsikái már évtizedesek, de azért ennyi idő távlatából is felmerülnek az akkori nevek. És köztük – a többiek érdemeinek messzemenő elismerésén túl – rögtön Deutsch Gábor alias Gary Blade, vagy ahogy leginkább ismertük: Anorganik. Ha valaki hiányolta volna őt az elmúlt években, mondom: Cipruson, a pálmafák alatt szenvedett szegény, afféle hosszúra nyúlt alkotói szabadságon. Nos, szombat este a Merlinben megmutatja nekünk, mire jutott.

Az évszámváltás környékén komolyan pezsgett itthon az elektronikus zenei élet. Budapest az ezredfordulón és az azt követő években is külföldiek, vidékiek particélpontja volt, az itt lakók meg fürödtek a jóban. Aki akkor partizott ebben a városban, az tudja ezt.

Deutsch Gábor nekem nem rokonom, nem haverom, és még az életben nem fizetett nekem egy sört sem, meg nem is fog, szóval egészen érdek nélkül írom ezt: ha valaki mondjuk 2000-ben megkérdezte tőlem (ami előfordult néha), szerintem melyik a legfejlettebb hang Budapesten, kis gondolkodás után azt feleltem: Anorganik. Bizony, a név alatt kijövő jéghideg, szikár ritmusai, meg a gyomorbavágó basszusai együtt olyan koktélt alkottak, amely Londonban is bármikor megállta volna a helyét. Sőt, kíváncsi vagyok, mit szóltak hozzá az angolok – mert hogy hallották, az biztos.

Anno az akkoriban divattá váló, Szombathely után országos ismertségre szert tevő Anima Sound Systemnek csinált remixeket, a Csillagtalan újragondolása az amúgy zseniális eredetinek méltó párja, a Breakpolice Deutsch-féle verziója meg egyenesen jobb, mint az Animáé

Aztán valahogy Anorganik eltűnt, aztán megtudtuk, hogy Cipruson tengeti a napjait, és azon az éghajlaton – gondolom aszkétikus remeteségben – próbál meg létrehozni valamit. Nem sokat hallottam ebből az elmúlt években, de szombat este a Merlinben mindent törleszthet a tékozló fiú. Mondjuk kétségeim nincsenek.