FeZeN – szubjektív

Hirtelen felindulásból pénteken kora délután levonultunk a Fehérvári Zenei Napokra, röviden FeZeN-re. A nap húzóneve a Helloween volt. Különösebben nem szeretem a power metalt és kis nagy túlzással a német zenekar többet lép fel Magyarországon, mint hazájában. A Hammerworld Színpad line up-ja jobban vonzott: Mangod Inc., Wackor, Watch My Dying, Moby Dick.

Ezzel szemben viszont sikerült össz-vissz 1, azaz egy koncertet látni.

Megérkezés után sikeresen becsekkoltunk a lefoglalt szálláshelyre, ami egy nemrég felújíthatott szocreál kolesz volt. Az épület kongó üressége és portás bácsi láttán mindenkinek zsé kategóriás horrorfilm érzése támadt. Gyors lecuccolás és ágyazás után (mivel tapasztalataim szerint hihetetlen dolgokra képes egy ittas ember ágyazás címszó alatt) indultunk be a fesztiválra. A portástól egy taxistársaság telefonszámot próbáltunk kicsikarni. A számot megadta, de kb. 5 perc alatt sem volt képes rájönni városa előhívó számára és folyamatosan azt magyarázta, hogy szerinte 20-as. Busszal mentünk.

Gyors körülnézés és asszimilálódás után a Hammerworld Színpad felé vettük az irányt, mert kezdődött Mangod. Elég sokan is voltunk meg elég jó hangulatú koncertet láttunk. Apropó, látta már valaki Mangod 18-as karikás klipjét, mert nekem csak a korhatároshoz volt szerencsém és annál talán még egy ATV-s Vidám Vasárnapban is több szexualitást vélek felfedezni?

(Erről jutott eszembe életem talán legmeghatározóbb audiovizuális élménye, amikor még jó pár éve egy többnapos fesztiválról eléggé megfáradva vasárnap délelőtt hazaérkezvén egy komplett Vidám Vasárnapot néztem végig a tévét lenémítva, miközben a CD-lejátszóból Pantera üvöltött. Szerintem ekkor álltam meg a fejlődésben.)

Wackort sikerült végig ülve-inni egy sörpadon. Ezután társaságunk keményebb magjától megtudtam, hogy elrontottam az egész életemet, mert fesztiválon a legjobb bulik mindig a backstage-ben vannak. Megtudtam, hogyha a külföldi zenekar sátrába nem tudsz bemenni, akkor a magyar fellépőknek fenntartott sátorba lehet, hogy még igen. Ha a magyar sátorban… <CENSORED – kérésre törölve ;-)>

Moby Dick elejére értünk vissza a Hammerworld-be, de most annyira valahogy nem kötött le a “hiteles” nihilista hangulatú zene. A végére sikerült elhagynom minden ismerőst. Gyanúsan visszaesett a decibel-szint az egész fesztiválon, ezért úgy kaptam rá az egyetlen működő színpadra, mint gyöngytyúk a takonyra. A Mediamarkton (vagy nemtom) 30Y szólt, amit már régóta szerettem volna megnézni élőben. Baromi sokan voltak és hihetetlen jó hangulat uralkodott az eléggé vegyes közönségben. Én ekkorra már kívülről kb. egy kínai agyagszobor látszatát kelthettem, de jelezném, hogy belül hatalmasat tomboltam. Az énekesről az utolsó két-három számnál meg valamiért halvány Kurt Cobain utánérzésem támadt.

Azt hiszem Hammerworld backstage-ében történt még korábban Moby Dick alatt/után, hogy ismerősömet három lányka leszólította és egyikük váratlanul szexuális kapcsolatteremtés céljából fordult hozzá, mire ő köszönte bizalmat, de megemlítette, hogy jegyben jár. Erre a lány közölte, hogy látszik a fején, hogy csalja a kedvesét. Miután haverom ezután sem mutatott semmi érdeklődést a lány iránt, a hölgy nekiszegezte a mindent vivő mondatot: “Fogadjunk egy laptopban, hogy ma megcsalod velem a barátnődet!”. A lány persze elvesztette a fogadást, mégsem lett laptopunk.

30Y után teljes csönd lett, és mint kiderült ez egy ilyen fesztivál light. Éjfélkor vége van mindennek, de party-buszok tovább viszik az érdeklődőket Fehérvár különböző szórakozóhelyeire. A bejárat előtt volt nagyon sok ember meg pár taxi. Busz viszont egy darab sem. A szituáció engem kicsit arra a lakodalmas játékra emlékeztetett, amikor van x ember és x-1 szék és valaki mindig állva marad, csak itt volt kb. 1000 ember meg 10 percenként 4-5 taxi.

Nagy nehezen taxival eljutottunk Fezen-klubbig, ahol már gyanús volt nekem, hogy miért áll az ajtóban jó pár ember. Aztán még gyanúsabb lett a dolog, hogy miért ül végig a klubba vezető lépcsőn felfelé ennyi ember. Nem tudom, hogy az ATB rajongók a fehérvári diszkóban milyen körülmények között afterparty-ztak, de itt a Fezenben bent macsétával lehetett vágni az izzadtságszagot. Öt percig bírtam, aztán társaságunk fogalmatlan keménymagját hátra hagyva taxit fogtunk, és mi gyengék elmentünk kajálni. A taxis srác által ajánlott Pingvin büfében elfogyasztottuk életünk leglassabb (de finom) meleg szendvicsét, majd mivel a keménymag közben rájött, hogy mégsem annyira kemény, újabb taxi, vissza Fezen, majd onnan együtt vissza a koleszba. Pedig AB/CD és a Renegades (RATM Tribute) érdekelt volna.

Másnap reggel történt még némi fennforgás. Szobatársam egy szál bokszeralsóban egy guriga toalettpapírral a kezében csíkszemekkel próbált eljutni a folyosó végén lévő mellékhelyiségbe, de a korábban említett portás bácsi lecsapott rá, és felhívta a figyelmünket, hogy az éjszaka folyamán valaki keverte a zuhanyzó és a klozett fogalmát. Ezt a problémát ismerősöm egy “Csókolom, mi azt sem tudjuk, hogy hol van a zuhanyzó!” felkiáltással megoldotta és folytatta küldetését.

A hétvége fénypontja számomra ekkor jött el, mivel végre beültünk egy kulturált helyre ebédelni. Ebéd után egyesek felvetették, hogy akkor talán most így ihatnánk valamit, és hogy nekem nem hiányzik-e mondjuk például egy viszkikóla. “Kb., mint egy hátba rúgás.” – reagáltam és magamban lezártam az idei fesztiválszezont.