of Montreal

Kevin Barnes ellentmondásos utazó cirkusza már jó ideje járja a világot varázslatosan absztrakt popzenéjével, nálunk mégsem szólnak a rádióban, pedig réges rég teljesítették a kultikus státusz megszerzéséhez szükséges utolsó követelményt is. Szokásosan magas színvonalú új lemezük megjelenésének apropóján most a fesztblogon is tű alá kerülnek.

A Georgia állambeli Athens városa nemcsak a Szigetre nemrég ellátogató R.E.M. miatt lehet büszke zenei exportjára; onnan indult az új évezred egyik legkülönlegesebb, legfrissebb, legszórakoztatóbb formációja, az of Montreal is. A koncerteken sokszor a meztelenkedéstől sem visszariadó (tizennyolcas karika!), elképesztő dalszerzői és előadói kvalitásokkal rendelkező, megjelenését kaméleon módjára változtató frontember, Kevin Barnes tulajdonképpen egy személyben a banda szíve, lelke és agya – a kétezres évek zenéjének kiemelkedő egyénisége.

Bár az of Montreal különböző formációi az 1997-ben megjelent első lemez (Cherry Peel) óta kis túlzással évente szállítják az újabb és újabb kiadványokat, az igazi áttörés csupán a hatodik sorlemezükkel (Satanic Panic in the Attic, 2004) jött el: talán nem véletlen, hogy éppen ebben az időben kezdett a zenéjüket addig is jellemző összetett, már-már avantgárd stílusjegyek mellé beférkőzni az elektronikus hangzással megtámogatott, táncolható popzene.

of Montreal: Disconnect The Dots (Satanic Panic in the Attic, 2004) 

of Montreal: Wraith Pinned to the Mist and Other Games (The Sunlandic Twins, 2005)

Az alig egy évvel később napvilágot látott The Sunlandic Twins ugyan nem érte el a kritikusok által időközben egekig magasztalt elődje színvonalát, viszont Barnes kedvére játszadozhatott egyre erősödő elektronikus tánczenei hatásaival, hogy aztán egy szerencsétlen norvégiai kitérő után, a teljes idegösszeomlást éppen csak elkerülve 2007-ben az év talán legjobb lemezét tegye le az asztalra, az erősen önéletrajzi jellegű Hissing Fauna, Are You the Destroyer? formájában. A színpompás, változatos, mégis tökéletesen koherens konceptalbum ékes bizonyítéka annak, hogy létezik táncolható, énekelhető popzene kompromisszumok nélkül is.

of Montreal: Heimdalsgate Like A Promethean Curse (Hissing Fauna…, 2007) 

of Montreal: Gronlandic Edit (Hissing Fauna…, 2007)

Idén pedig futószalagon érkezik az újabb album, a hivatalosan csak október hetedikén megjelenő, ám itt-ott már le meghallgatható Skeletal Lamping, a zenekar eddigi legeklektikusabb lemeze, és természetesen ismét nem okoz csalódást; az of Montreal jóval több figyelmet érdemelne, hiszen korántsem annyira nehéz ez a zene, mint amilyennek elsőre tűnik, ráadásul nem csodálkoznék, ha húsz év múlva hirtelen mindenki rádöbbenne, mennyire jelentős bandáról volt szó valójában, mi pedig megint lemaradtunk róla. Ne maradjunk le.

  • nus

    igazi freaky popzene. kár, h mo-ra kb. 2017-ben várhatjuk őket 🙁