Fleet Foxes

A kétezres évek eleje egyértelműen a brit bandák dominanciájáról szólt, az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az USA zenei importja újra felzárkózott a szigetországiak mellé, sőt. Ez a Nirvana szülővárosából indult, fiatal zenekar például egyenesen az év egyik legjobb lemezét tette le az asztalra bemutatkozásképpen.

Az angyalhangú Robin Pecknold vezette seattle-i zenekar először 2006-ban hallatott magáról: saját kiadásban megjelent, cím nélküli EP-jük annyira jól sikerült, hogy a Sub Pop azon melegében le is szerződtette őket. Ezek után nem meglepő, hogy az első nagylemez sem sokáig váratott magára; a februárban egy újabb EP-vel (Sun Giant) felvezetett, frappánsan Fleet Foxes névre keresztelt debütalbum idén nyáron jelent meg. Azóta töretlen a népszerűségük, a mértékadó zenei médiumok egymást túllicitálva áradoznak a zenekarról, nyáron csak úgy kapkodtak utánuk a fesztiválok szervezői, hirtelen nagyon trendi lett Fleet Foxes-koncertre járni – főleg, hogy legendásan jók élőben. A szokásos év végi nagy összesítéseknél bérelt helyük van a listákon.

Fleet Foxes: White Winter Hymnal (Fleet Foxes, 2008)

Persze 2008-ban, évekkel a freak folk-robbanás után az ember már nem esik hasra egy-egy jól eltalált vokálkiosztástól és némi csilingelő akusztikus gitártól, de a Fleet Foxes a műfaj szűk elitjének tagja, ami annyira szűk, hogy rajtuk kívül talán csak a Grizzly Bear tartozik oda. Daniel Rossenék izgalmas posztrock-prog-folk olvasztótégelyével ellentétben itt sokkal kevesebb a kísérletezés, viszont több a szépség: gyönyörű, gyakran négyszólamú vokálok, cseppet sem tolakodó, mégis tökéletes hangszerelés, jól eltalált szövegek, mi kell még? Hatások tekintetében talán a Crosby, Stills, Nash & Young, a Beach Boys vagy a Simon & Garfunkel dalközpontú, jellemzően vokális zenéje a meghatározó, hanguatilag viszont egyértelműen a Jethro Tull folkos korszakának három csúcslemeze (Songs From The Wood – 1977; Heavy Horses – 1978; Stormwatch – 1979) köszön vissza, a rurális, természetközeli témákkal és életérzésekkel.

A Fleet Foxes legénységének olyan zenekarokkal kell majd megküzdenie az év legjobb lemeze cím elnyeréséért, mint a Vampire Weekend (Vampire Weekend), az MGMT (Oracular Spectacular) vagy a küzdelembe csak most bekapcsolódott Of Montreal (Skeletal Lamping), ami valljuk be, elég erős mezőny, annyi azonban biztos, hogy jelen állás szerint 2008 legszebb lemezét Robin Pecknold és társai készítették.

4 thoughts on “Fleet Foxes

  1. Ez király, nekem bejön a rovat. Hajrá…

  2. borzasztó ez a lemez

  3. Kataklysm

    Nagyon jó a lemez.

    10/10

  4. remek.

Comments are closed.