9. ARC kiállítás – Boldogság

Na végre, mondtad, amikor megláttad az idei jelmondatot az @®©

rendezésében. Hát megtalálták végre a propaganda lényegét, hogy abban a jóság meg a
szeretet az első legfőbb motívum. Mert milyen negatív hozzáállás az,
hogy a szegényeket reprodukálják a nevezők, nem pedig az élet pozitív
történéseit megmutatni, azt erősíteni, hogy igenis, élni jó, hogy…
Kíváncsi vagy. A házfalak közt megbúvó aprócska műteremlakásokban, most
vajon mire készülnek aprócska, de annál nagyobb reményű művészeink!?
Itt van most ez a téma, amit igen sok oldalról meg lehet közelíteni,
annyi, de annyi fantázia van benn, hogy kikerülni is lehetetlen.

Geszti végre (vagy a stáb…) végre gondolkodni kezdett, mintha rájöttek volna, hogy most vagy eltemetődik ezzel az évvel az egész plakátkiállítósdi, vagy felfut még egyet és onnantól lassan hagyománnyá lehet, mert benne van, még benne lehet… Bár tavaly azt mondtad, ennyi, ezt már buktátok srácok, erre már nem kíváncsi az a magát sznob intelligensnek mondott réteg, pedig, ha ők nem nézik meg akkor senki sem, túl szűk az a réteg akit érdekel, szóval, most még lehetne egy esélyt adni…

És nem lenne rossz, ha magát a rendezvényt egy kicsit szervezné is valaki, mert az évek folyamán azt vetted észre, hogy kaotikus, meg, hogy profitorientált, attól, hogy többször hallottad a támogatók névsorát, mint az alkotókról bármit is, akár egy mondatot, vagy velük pár szót. Ilyenkor hol marad vajon a művészet iránti érdeklődés egy rendezvény lebonyolítója részéről?

Mindegy. Megnézed még egyszer. Drukkolsz is.

A Gyerek Arcba pedig még neveznél is, ha még csak olyan magas lennél…

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Élni és túlélni Idén az @RC szinte egy újabb várhatóan nagyon szociális témát ragadott meg magának, meg mindenkinek, hogy megint kelljen az embereknek problémákkal szembesülni, azokon rágódni, csámcsogni. Mert 2007 az Európa parlament és Tanács az „Esélyegyenlőség m...