Vissza se nézz – SZIN 3. nap

Úgy repült el ez a négy nap, mintha négy feles fröccs lett volna a Tóth-féle sarki kocsmában. A gyomor még rakoncátlankodik kicsit, a lábak még zsibbadnak, a szív még fájdolgál, az agy viszont már tudja, hogy vége. Tudósítás a fesztiválszezon hivatalos zárónapjáról.

Vannak, akik már reggel sátrat bontanak; őket nem értjük. Dél körül mindenesetre síri csönd és hullaszag. Aki akar, Matinézhat a Malátabárban, bár Kisvakond kalandjai szemmel láthatólag sokkolnak egyeseket. Magyar Népmesék rulez!; hangos tapsvihar kísér egy-egy epizódot. A Sheket ennek ellenére elkezdi a Pepsi színpadon – ők tavaly JATE-tehetségkutatót nyertek – és ha már elkezdik, hát rögtön akkora bulit csapnak, hogy egy ideig nem térünk magunkhoz. Klezmer, folk, etno-jazz; azonmód felverik a port a táncos topánkák. Pofátlanul fiatalok (főleg a hegedűs srác), pofátlanul jók, pofátlanul korán kezdenek. Jövőre tessék későbbre tenni őket.

A 30Y borzasztóan szól a nagyszínpadon, olyan, mintha kartondobozokat püfölnének tompa vasakkal; egyébként is indiszponált az egész produkció, azért ők ennél sokkal jobbak szoktak lenni. Mintha még a setlist sem stimmelne. Persze ez felfogható egyszerű elitista kultúrsznobizmusként is, valójában azért megvan a hangulat, szeretik a lányok a Beck Zoli hadonászását és remegős hangját. Tulajdonképpen teljesen rendben van, de mégis…

Mit lehet írni egy Kispál-koncertről? Ja, náluk a doboscsere versenysport. Egyébként meg képesek egy 22 éves valakit (na kit?) is rádöbbenteni, hogy bizony múlik az idő. Ez most jó vagy rossz? Régi slágerek, Géza a gitárnál, zárásként Ha az életben, mi kell még? Popeye sose kop el. Az elmúlt időszakban volt néhány gyengébb pillanat, mostanában viszont minden megy a régiben. Így simán kihúzzák a nyugdíjig.

A Mattafix annak idején ki lett kiáltva egyslágeres bandának, aztán kijött a Living Darfur, úgyhogy a hozzáértő zsurnaliszták rögtön kétslágeresre módosítottak. Mondanám, hogy ez mekkora hülyeség, de igazából nem: előbb a Darfur…, kicsit később a Big City Life, a kettő előtt/között/után kellemes, táncra ingerlő liftzene. Megint sokan vagyunk, a SZIN-es közönséghez fogható nincs, vagy nagyon kevés. Abszolút pozitív tapasztalatok, Marlon is jól érzi magát, a zenekar profi, érzelemmentes. Körülbelül százszor hangzik el, hogy “pozitív” meg hogy “béke”. A végén lágyan hullámzunk kifelé a nyárból. Méltó zárás, aki még nem fáradt, annak DJ Zöld biztosít garantált szórakozást — mint eddig mindig.

Aztán a hídon nem mer hátranézni az ember, lassan elhalkul a zene, halványabbak a fények, fogynak az emberek. Ennek is vége. Ilyenkor a legérzéketlenebbekből is kiszakad a szentimentalizmus. Jövőre ugyanitt, addig csak kihúzzuk valahogy. Szeged ötösre vizsgázott.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Egy nehéz nap éjszakája – SZIN 1. nap A napközben berúgott kismotor vígan döcögött, aztán jöttek a gonosz zenészek néhány jókora gázfröccsel, mire rögtön kíméletlen versenygéppé változott. Sántít a hasonlat? Lehet, késő van. Jó volt ma a SZIN? Feltétlenül. Tájékoztatásul közlöm, hogy a ...
A legjobb nulladik napi zenekar "Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok..." Két nap múlva éjszaka Kiss Tibi talán elénekli a Don Quijote ébredését, de nekem már ma este eszembe jutott. Álltam tökmagamban az első sorban, s arra gondoltam, Tatjána dolgozik, nincs velem, Maszat Amszterd...
Kérsz egy öltáncot? A SZIN-en kaphatsz. Két színpad között kalandozva egy meglehetősen forró helyszínre érkeztünk. Két "alig ruhás" csinos lányka, alkalmi műleszbi táncshowt nyomott egy terepjáró reflektorai előtt. Férfiak és nők egyaránt tapsoltak, fütyültek, hamar megtelt az őket körbeve...