Nevetni a sötétben – Esélyek Háza a SZIN-en

Próbált már valaki kerekesszékkel legyőzni egy enyhébb emelkedőt? Láb használata nélkül röplabdázni? Vaksötét szobában botorkálni, esetleg bekötött szemmel ping-pongozni? Mi kipróbáltuk. Esélyek Háza a SZIN-en – immár negyedszer.

A Csongrád Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda évek óta rendszeresen jelen van a fesztiválon, hogy megmutassák nekünk, akik azt gondoljuk, az élet pofonegyszerű, hogy a fogyatékkal élőknek milyen kihívásokkal kell szembenézniük nap mint nap – és hogy emellett mégis képesek teljes, boldog életet élni. Ha megegedhető egy magánvélemény, szerintem ez utóbbi, ami igazán fontos, hiszen azt nyilván mindenki sejti, mennyire lehet kellemes például az itthoni viszonyok között mozgássérültként közlekedni, az viszont sok “egészséges” (fontos az idézőjel!) számára elképzelhetetlennek tűnhet, hogy ettől függetlenül akár ugyanolyan jól is érezheti magát valaki, mint mások. Sőt.

A Sötétszobában magunkra hagyottan, koordinációs készség híján bolyongunk, kicsit tán félünk is, persze nem merjük bevallani még magunknak sem. Vak kísérőnk derűs hangjából, tiszta nevetéséből erőt merítve azért végigcsináljuk, hogy pár perc múlva – immár fényben – jót derülhessünk, mennyire más ez a szoba, mint az előbbi. Pedig ugyanaz. Előtte ülőröpizünk, egy szimpatikus mozgássérült srác magyarázza a szabályokat, aztán szabályszerűen bohócot csinál belőlünk, esélyünk sincs (mármint az ellenfélnek, mert e sorok írója remek taktikai érzékkel vendéglátónk csapatát vákasztotta…). A többi fesztiválozó érdeklődve, kissé tán csodálkozva figyel, de a labdát mindig visszadobják.

Egyébként is nagy a látogatottság, Reigl Imola, a “főnök” büszkén meséli, hogy a délutáni órákban (no persze, reggel még a fejfájás is leküzdhetetlen akadály) minden nap sokan próbálják ki magukat ebben-abban. Például a szemkendős ping-pongban, amit speciel sikeresen elveszítettem 0-1-re – ezúton is gratula Petinek, a fotósnak, aki jobbnak bizonyult nálam. A szervezők feltett szándéka volt, hogy minden feladathoz találjanak egy-egy fogyatékkal élőt, aki segít az érdeklődőknek, meg hát eléggé hiteltelen lenne a dolog, ha pont Ők nem lennének itt. Ez az egész róluk szól.

Meg egy kicsit rólunk is.

És persze arról, hogy nincs “róluk” és “rólunk”.

 

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Egy élhető fesztivál – SZIN 0. nap "Háromszáztíz" - közli a jól láthatóan életunt csapos, miközben valószínűleg a pokolba kíván, amiért visszakérdeztem. Szóval háromtíz. Megérkezésemkor még kettőkilencvenért vettem ugyanitt, ugyanebből a sörből, alig egy órája már háromszáz volt, most...
Ne építsétek a kapitalizmust – SZIN 2. nap Az idei SZIN eddigi legerősebb napján vagyunk túl, koszosan, izzadtan, fáradtan, de legalább még élünk. Nagy levegő a finis előtt; ezt nehéz lesz überelni. Míg tegnap a chill jegyében lazultak a fesztiválozók, ma egyértelműen a mozgásé volt a főszer...
Vissza se nézz – SZIN 3. nap Úgy repült el ez a négy nap, mintha négy feles fröccs lett volna a Tóth-féle sarki kocsmában. A gyomor még rakoncátlankodik kicsit, a lábak még zsibbadnak, a szív még fájdolgál, az agy viszont már tudja, hogy vége. Tudósítás a fesztiválszezon hivatal...
  • a hozzászólás törlése után elegánsabb lett volna, ha legalább rálinkelsz arra a fesztblog galériára, ahová ezt a képet feltettem. de nincs gond. béke és szeretet.

  • parancsolj

  • kirke

    köszönöm

  • szívesen

  • Én nagyon szeretném tudni, hogy ki törölte ki a kommenteket és miért?

  • tózse. Jánosét én szedtem ki, mivel a linkelt képpel illusztráltam e bejegyzést, h ki tudjam tolni sziget címlapra. de a többi:/?

  • Lemezeknektek

    Lemaradtam valamiről?

  • hozzászólások tűntek el

  • Azt tudom Bruce, engem a többi izgat.
    Lemeznektek. Arról van szó, hogy csak Brucenak és nekem van jogom kommenteket törölgetni és valaki kitörölt az oldalról 3 kommentet, de nem ettől a bejegyzéstől.

  • kirke

    A “Hippiskedés és hirtelen halál” bejegyzésemnél is volt egy komment, de válaszolni már nem tudtam rá. Itt nem volt gondom azzal, hogy a kép felkerült a címhez. Csupán a szerzőt hiányoltam, mert szeretem olvasni a nevem 🙂