Nevetni a sötétben – Esélyek Háza a SZIN-en

Próbált már valaki kerekesszékkel legyőzni egy enyhébb emelkedőt? Láb használata nélkül röplabdázni? Vaksötét szobában botorkálni, esetleg bekötött szemmel ping-pongozni? Mi kipróbáltuk. Esélyek Háza a SZIN-en – immár negyedszer.

A Csongrád Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda évek óta rendszeresen jelen van a fesztiválon, hogy megmutassák nekünk, akik azt gondoljuk, az élet pofonegyszerű, hogy a fogyatékkal élőknek milyen kihívásokkal kell szembenézniük nap mint nap – és hogy emellett mégis képesek teljes, boldog életet élni. Ha megegedhető egy magánvélemény, szerintem ez utóbbi, ami igazán fontos, hiszen azt nyilván mindenki sejti, mennyire lehet kellemes például az itthoni viszonyok között mozgássérültként közlekedni, az viszont sok “egészséges” (fontos az idézőjel!) számára elképzelhetetlennek tűnhet, hogy ettől függetlenül akár ugyanolyan jól is érezheti magát valaki, mint mások. Sőt.

A Sötétszobában magunkra hagyottan, koordinációs készség híján bolyongunk, kicsit tán félünk is, persze nem merjük bevallani még magunknak sem. Vak kísérőnk derűs hangjából, tiszta nevetéséből erőt merítve azért végigcsináljuk, hogy pár perc múlva – immár fényben – jót derülhessünk, mennyire más ez a szoba, mint az előbbi. Pedig ugyanaz. Előtte ülőröpizünk, egy szimpatikus mozgássérült srác magyarázza a szabályokat, aztán szabályszerűen bohócot csinál belőlünk, esélyünk sincs (mármint az ellenfélnek, mert e sorok írója remek taktikai érzékkel vendéglátónk csapatát vákasztotta…). A többi fesztiválozó érdeklődve, kissé tán csodálkozva figyel, de a labdát mindig visszadobják.

Egyébként is nagy a látogatottság, Reigl Imola, a “főnök” büszkén meséli, hogy a délutáni órákban (no persze, reggel még a fejfájás is leküzdhetetlen akadály) minden nap sokan próbálják ki magukat ebben-abban. Például a szemkendős ping-pongban, amit speciel sikeresen elveszítettem 0-1-re – ezúton is gratula Petinek, a fotósnak, aki jobbnak bizonyult nálam. A szervezők feltett szándéka volt, hogy minden feladathoz találjanak egy-egy fogyatékkal élőt, aki segít az érdeklődőknek, meg hát eléggé hiteltelen lenne a dolog, ha pont Ők nem lennének itt. Ez az egész róluk szól.

Meg egy kicsit rólunk is.

És persze arról, hogy nincs “róluk” és “rólunk”.

 

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Fenntartható fesztivál Re:pohár, komposztálható tányér és riksa-taxi A környezettudatos szemlélet, a fenntartható fejlődés népszerűsítését tűzte zászlajára a hazai fesztiválpiac legnagyobb hagyományokkal bíró rendezvénye, a Szegedi Ifjúsági Napok. Ennek keretében, a mag...
Ne építsétek a kapitalizmust – SZIN 2. nap Az idei SZIN eddigi legerősebb napján vagyunk túl, koszosan, izzadtan, fáradtan, de legalább még élünk. Nagy levegő a finis előtt; ezt nehéz lesz überelni. Míg tegnap a chill jegyében lazultak a fesztiválozók, ma egyértelműen a mozgásé volt a főszer...
Az élet nem Atomtorta A harmadik (negyedik) napra erősen közelítettem a Lemezek nektek nicken publikáló bloggerünk meghatározása szerinti harmadik típusú fesztivállátogatóhoz. Nem rohantam sehova, de nagyjából ott voltam, ahol. Közben üldögéltem itt és ott, ártéri fák ár...