Rus-ska-ja, Rus-ska-ja, RUS-SKA-JAAAAA!!!

Élek, és ez is valami. Mert hiába a hajnali hirtelen halál, ha olvastátok fesztiválajánlómat, tudjátok, hogy Russkajára még infúzióval is kitolattam volna magamat. De arra azért nem gondoltam, hogy szétrúgjátok a sarkamat és kétezer kilogramm élőhús biztonsági emberrel dacolva az első sort kordonostól, mindenestül egy méterrel toljátok közelebb a színpadhoz. Hogy elrepesztettétek a bordámat, az csak ráadás. Egy-két hónapig se köhögés, se szex.

Gyorsan az előzmények. Néhány óra önfeledt játék után CPG-vel indítottam, szegedieknek és mindenevőknek kötelező lecke. Ez a zene még mindig él, kristálytiszta punk, a szövegek újra aktuálisak, sőt… Séta a fénypont felé, hangulatfokozó bulik, Blues Brothers lazán, Besh o droM kőkeményen, fülledt, balkáni hangulatban. De igazán egy érdekelt, hogy a Russkaján nekem az első sorban a helyem. Így is lett. A Russkaja a létező nemzetközi csapatok közül a legolyanabb, osztrákorosznémetmagyarukránangol csapat, egyetlen nagy szláv lélekkel, akik orosz nyelven énekelnek, magyarul és angolul konferálnak, néha kicsit furán, mintha egy szeretetre építő egyház szertartásán vennél részt, de ugyanakkor jópofán és aranyosan. A lényeget Georgij Makazaria néhány szóval elmondta, a politikusok mind köcsögök, de mi szeretjük egymást és közös nyelvünk a zene. Nos szeretetből volt elég ezen az estén, jutott mindenkinek. Nem hittem volna negyven évvel ezelőtt, amikor az orosz (szovjet) dalokkal énekórán már a tököm is tele volt, hogy 2008-ban hangosan énekelem majd azokat, több ezer őrülttel együtt a Tisza partján. Amit a szegedi közönség produkált, láthatóan a zenekart is meglepte, pedig évente 200 fellépésnél többet lenyomnak, és a korábban buddhista szerzetesnek mutatkozó biztonságiak ezen az estén remek esettanulmányai lehettek a közönség között megbújó, pánikra szakosodott pszichológusoknak. Még egy katarzis. Valamikor a ’70-es években, valahol Zuglóban, már meg nem mondom milyen nevű művelődési házban Beatrice koncerten több ezer lapra állított babos kendős egyszerre zuhant térdre Nagy Feró felszólítására. Sokáig hordoztam magamban azt a pillanatot. Tegnap este Georgij Makazaria guggolásra szólította fel közönségét, akik néhány kivételtől eltekintve engedelmeskedtek. Az a pillanat, amikor néhány ezer kar ugrás közben emelkedik az ég felé a szegedi éjszakában, gyönyörű volt. Persze maradtam PASO-n is, de arról blogger társam mindent megírt itt.

Anna! Valahol a Fekete tenger partján van egy két hónapos fesztivál. Arra szerezz karszalagot, esküszöm, hogy én elmegyek!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Noni Juice és Guns N’ Roses fotó Nem kisebb és nem nagyobb, pontosan 50 X 100 cm-es törölközőket kér a Szegedi Ifjúsági Napok egyik sztárja a színpadra, ebből is összesen 15 darabot. A zenekar azonban 4 tagú, úgyhogy valakinek kevesebb törölköző jut. Talán övé lesz a bekeretezett Gu...
Hol vannak a főgólyák? – Honnan van? - kérdezem Peti Hubertus-logós rádiójára mutatva. – Á, tegnap nyertem szarvasbőgés-utánzó versenyen. Ránézek: nem annyira másnapos, hogy hülyeségeket beszéljen. Lemaradtam volna valamiről? Egy álmos reggel a SZIN-en. A SZIN délelőtt ol...
SZINes munkával kecsegtetett a csaló Munkával kecsegtetett és ezért előleget is kért egy fiatalember azért, hogy fiatalok a Szegedi Ifjúsági Napokon dolgozhassanak. A csaló, bizonyos bennfentes kapcsolatokra hivatkozva, munkaajánlatot tett fiataloknak. Az ajánlat a legnagyobb nyárzáró ...