Rus-ska-ja, Rus-ska-ja, RUS-SKA-JAAAAA!!!

Élek, és ez is valami. Mert hiába a hajnali hirtelen halál, ha olvastátok fesztiválajánlómat, tudjátok, hogy Russkajára még infúzióval is kitolattam volna magamat. De arra azért nem gondoltam, hogy szétrúgjátok a sarkamat és kétezer kilogramm élőhús biztonsági emberrel dacolva az első sort kordonostól, mindenestül egy méterrel toljátok közelebb a színpadhoz. Hogy elrepesztettétek a bordámat, az csak ráadás. Egy-két hónapig se köhögés, se szex.

Gyorsan az előzmények. Néhány óra önfeledt játék után CPG-vel indítottam, szegedieknek és mindenevőknek kötelező lecke. Ez a zene még mindig él, kristálytiszta punk, a szövegek újra aktuálisak, sőt… Séta a fénypont felé, hangulatfokozó bulik, Blues Brothers lazán, Besh o droM kőkeményen, fülledt, balkáni hangulatban. De igazán egy érdekelt, hogy a Russkaján nekem az első sorban a helyem. Így is lett. A Russkaja a létező nemzetközi csapatok közül a legolyanabb, osztrákorosznémetmagyarukránangol csapat, egyetlen nagy szláv lélekkel, akik orosz nyelven énekelnek, magyarul és angolul konferálnak, néha kicsit furán, mintha egy szeretetre építő egyház szertartásán vennél részt, de ugyanakkor jópofán és aranyosan. A lényeget Georgij Makazaria néhány szóval elmondta, a politikusok mind köcsögök, de mi szeretjük egymást és közös nyelvünk a zene. Nos szeretetből volt elég ezen az estén, jutott mindenkinek. Nem hittem volna negyven évvel ezelőtt, amikor az orosz (szovjet) dalokkal énekórán már a tököm is tele volt, hogy 2008-ban hangosan énekelem majd azokat, több ezer őrülttel együtt a Tisza partján. Amit a szegedi közönség produkált, láthatóan a zenekart is meglepte, pedig évente 200 fellépésnél többet lenyomnak, és a korábban buddhista szerzetesnek mutatkozó biztonságiak ezen az estén remek esettanulmányai lehettek a közönség között megbújó, pánikra szakosodott pszichológusoknak. Még egy katarzis. Valamikor a ’70-es években, valahol Zuglóban, már meg nem mondom milyen nevű művelődési házban Beatrice koncerten több ezer lapra állított babos kendős egyszerre zuhant térdre Nagy Feró felszólítására. Sokáig hordoztam magamban azt a pillanatot. Tegnap este Georgij Makazaria guggolásra szólította fel közönségét, akik néhány kivételtől eltekintve engedelmeskedtek. Az a pillanat, amikor néhány ezer kar ugrás közben emelkedik az ég felé a szegedi éjszakában, gyönyörű volt. Persze maradtam PASO-n is, de arról blogger társam mindent megírt itt.

Anna! Valahol a Fekete tenger partján van egy két hónapos fesztivál. Arra szerezz karszalagot, esküszöm, hogy én elmegyek!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Vissza se nézz – SZIN 3. nap Úgy repült el ez a négy nap, mintha négy feles fröccs lett volna a Tóth-féle sarki kocsmában. A gyomor még rakoncátlankodik kicsit, a lábak még zsibbadnak, a szív még fájdolgál, az agy viszont már tudja, hogy vége. Tudósítás a fesztiválszezon hivatal...
Az élet nem Atomtorta A harmadik (negyedik) napra erősen közelítettem a Lemezek nektek nicken publikáló bloggerünk meghatározása szerinti harmadik típusú fesztivállátogatóhoz. Nem rohantam sehova, de nagyjából ott voltam, ahol. Közben üldögéltem itt és ott, ártéri fák ár...
Fenntartható fesztivál Re:pohár, komposztálható tányér és riksa-taxi A környezettudatos szemlélet, a fenntartható fejlődés népszerűsítését tűzte zászlajára a hazai fesztiválpiac legnagyobb hagyományokkal bíró rendezvénye, a Szegedi Ifjúsági Napok. Ennek keretében, a mag...