Nem is nosztalgikus – Morcheeba a SZIN-en

Az ember soha ne akarja előre megmondani a tutit, mert abból holtbiztos lebőgés lesz. Bevallom, unalmas, izzadtságszagú múltidézést, öreges nyenyergést, múltjából élő utazó cirkuszt, tét nélküli, gyenge haknit, fogd a pénzt és fuss típusú Best Of-műsort vártam. Én örülök a legjobban, hogy nem lett igazam.

Skye Edwards kilépése óta a Morcheeba tulajdonképpen megszűnt létezni. Na ez az a zsurnalisztikai panel-mondat, amit nagyon gyorsan el kell felejteni. A Morcheeba a Godfrey-tesók gyermeke, ők pedig még mindig itt vannak, még ha kicsit mackósabban (Ross), illetve… izébben (Paul) is. Bradley Burgess sem egyszerű turnébasszer, több dalban is énekel, a John Martyn-feldolgozás Run Honey Run például épp az ő hangjától lesz megkapóan bensőséges.

És hát Manda. Skye volt a Megközelíthetetlen, a Mystery Woman, Manda viszont maga a Tánc, a Mozgás, igazi időzített bomba, egy pillanatra sem ereszti el a közönséget, óriási show-t csinál, jól néz ki, ráadásul a hangja is teljesen rendben van. A srácok az első sorokban csak őt nézik; gyanítom, azt is elfelejtették, hol vannak. Igen, Manda a titka annak, hogy a Morcheeba ma, 2008-ban még mindig több, mint holmi össznépi karaoke-party. És persze az, hogy a szellemi vezér Ross Godfrey jól láthatóan élvezi, hogy a szegedi közönség mérhetetlenül hálás (meglepően hálás, talán a leghálásabb, amit e sorok írója eddig látott), mosolyog, hülye vigyorral szólózik, jól érzi magát. Igaz, a dj ezzel szemben holtfáradt és kedvetlen, egyik cigiről a másikra gyújt, még az sem különösebben villanyozza fel, amikor Manda csak neki táncol , de biztos csak a jetlag.

A dalok? Onnan lehet tudni, hogy mennyi Morcheeba-sláger volt az elmúlt tizenpár évben, hogy a felét el sem játsszák; még egy (kettő) koncertprogramot össze lehetne állítani azokból az ismert(ebb) szerzeményekből, amik ezúttal kimaradtak. Az itthon is agyonhájpolt Enjoy The Ride élőben még jobb, mint lemezen, a Part of the Process, még bensőségesebb, a Trigger Hippie…hát, az lemezen is ugyanilyen jó, viszont a Be Yourself/Rome Wasn’t Built In a Day zárópáros mindent visz, tánc, büfé hajnalig.

Aztán vége, ők gyorsan elköszönnek, minket pedig a hanghullámok szépen kisodornak a valóság partjára és lágyan letesznek a homokba.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Van még, ami meglep – Backyard Babies a SZIN-en Elnézve a Backyard Babies koncertjét, az ember nem is érti, vajon miért olyan magas az öngyilkossági ráta a skandináv országokban, miközben – ha eltekintünk a borongós időjárástól, az alkoholturizmustól és a templomgyújtogató metálosoktól – ezek az á...
Kérsz egy öltáncot? A SZIN-en kaphatsz. Két színpad között kalandozva egy meglehetősen forró helyszínre érkeztünk. Két "alig ruhás" csinos lányka, alkalmi műleszbi táncshowt nyomott egy terepjáró reflektorai előtt. Férfiak és nők egyaránt tapsoltak, fütyültek, hamar megtelt az őket körbeve...
Lazulás ezerrel – Morcheeba a PeCsában Budapestre jön a lazulós zenék királya, a Morcheeba zenekar! Nem hallottál még rólunk? Az bizony elég baj, mert (csak, hogy egy okot mondjak) nem sok koncertet költöztetnek kis hazánkban nagyobb helyre amiatt, mert pillanatok alatt elfogy az összes j...