Hippiskedés és hirtelenhalál

Ha nem csinálnak valamit a Partfürdővel, akkor max két év és elsivatagosodik. Már most is olyan, fű csak mutatóban, a fáradt partizánok a Nemzeti Sport promó példányain ücsörögnek két koncert között. És nyelik a port.

Délután és este többször találkoztam Ritával, nos ő az a fesztivál bloggerina, akivel összefuthatsz bárhol és bármikor, a pohara éppen félig van sörrel. Nem tudom, ezt hogyan lehet kibűvészkedni, mert az én poharam többnyire üres.

Nos a hippiskedést földön ülve a +18 sátorban kezdtem, Neil Young Sétány, de sokáig nem tartott, ki akar már kora délután elszenderedni? Inkább átléptem egy kis vérnyomásemelő Dystopia koncertre, mert a metálban mindig megtalálom, amit nem is keresek. A szegedi fiuk megbízhatóan odatették magukat, tulajdonképpen inkább ez indította a délutánt. Aztán várakozás és pornyelés a nagyszínpadnál, ahol rendesen csúszott a program. Mint később kiderült, szándékosan, előre beállt az összes banda, s az órányi várakozásért kárpótlásként éjszakáig gördülékenyen ment a műsor. Szóval Jeffos’s Dream, szintén szegedi csapat, jelenleg részben Londonból, némi tagcserével. Hát érezhető volt az egy év távolság, rövid koncertjükben a szép emlékek felidézésén túl nem sok mindent adhattak hűséges közönségüknek, akiknek láthatóan ez is elég volt. Öt perc átpakolás és ColorStar Kiss Erzsivel. Hogy ez milyen eszméletlenül, elmondhatatlanul jó volt. Kiss Erzsi egy csoda, kiemelte a bandát a megszokottból. Nem is szabadna kisebb cuccon nyomulniuk, mint amit a nagyszínpadra összeraktak. Tánc, ugrálás, porverés és pornyelés. Ráadás három számmal. Nem maradhattam ezek után Barabásékon, előbb befeküdtem a táncházba, babzsákra, de miután rájöttem, ha elalszok daruval sem emelnek ki onnan, átsétáltam az Aljas Kúszóbabokra. Ők sikeresen kiverték az álmot szemeimből. Hippiskedés este. Lehet ez a Žagar a Dívákkal nem kimondottan progresszív, sőt populáris, de ott egye meg a fene, nekem tetszik, szívesen hallgatom. Ülök a homokban, jobbra a Tisza, szemben a kivilágított Dómtemplom, ártéri jegenyék, Wings of Love. Kell-e ennél több?

A hirtelen halál. Hajnali fejfájás, hányinger. Igazán beengedhetnék saját sörös korsómat, kistányéromat, stb. Mert így lassan nem eszek, nem iszok a fesztiválokon. Az meg kinek lenne jó?

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Nevetni a sötétben – Esélyek Háza a SZIN-en Próbált már valaki kerekesszékkel legyőzni egy enyhébb emelkedőt? Láb használata nélkül röplabdázni? Vaksötét szobában botorkálni, esetleg bekötött szemmel ping-pongozni? Mi kipróbáltuk. Esélyek Háza a SZIN-en - immár negyedszer. A Csongrád Megyei...
Van még, ami meglep – Backyard Babies a SZIN-en Elnézve a Backyard Babies koncertjét, az ember nem is érti, vajon miért olyan magas az öngyilkossági ráta a skandináv országokban, miközben – ha eltekintünk a borongós időjárástól, az alkoholturizmustól és a templomgyújtogató metálosoktól – ezek az á...
Rus-ska-ja, Rus-ska-ja, RUS-SKA-JAAAAA!!! Élek, és ez is valami. Mert hiába a hajnali hirtelen halál, ha olvastátok fesztiválajánlómat, tudjátok, hogy Russkajára még infúzióval is kitolattam volna magamat. De arra azért nem gondoltam, hogy szétrúgjátok a sarkamat és kétezer kilogramm élőhús...