Egy nehéz nap éjszakája – SZIN 1. nap

A napközben berúgott kismotor vígan döcögött, aztán jöttek a gonosz zenészek néhány jókora gázfröccsel, mire rögtön kíméletlen versenygéppé változott. Sántít a hasonlat? Lehet, késő van. Jó volt ma a SZIN?
Feltétlenül.

Tájékoztatásul közlöm, hogy a tegnapi bejegyzésben említett, árát kaméleon módjára változtató sört ma már 340 szépen csengő magyar forintért adták az ominózus büfénél, miközben mindenhol máshol egységáron vágják hozzád a szponzor folyékony kenyeret. Szürreális. Egyébként mindegy, mert berúgni úgysem lehet tőle, kedves ismerőseim a tizedik korsó után is értetlenkedve vakarták a fejüket – igaz, aki csapoltat iszik fesztiválon, az nem lehet sikeres ember.

A Neil Young Sétány zenéjének élvezetéhez nem is kellett művi rásegítés: a Mester nótái magyarra fordítva, visszafogott katarzis, szépséges dallamok meg persze Béke és Szeretet; csak azok a fránya sípolások, gerjedések – ma egyébként mindenhol sokkal rosszabb volt a megszólalás, mint tegnap – ne lettek volna, igaz, az Old Man vagy az Ohio így sem engedték elrontani magukat. Huzella Pétert utoljára a Kaleidoszkóp Versfesztiválon láttam három éve, azóta sem lett fiatalabb, viszont gyermeki, Kaláka-rajongó énem örökké hálás lesz neki.

(“Indie? Megyek!” – üvölti a fülembe a Részeg Srác, aki az imént még a nyilvános piszoárban tapicskolt. Megvonom a vállam, remélve, hogy meggondolja magát. Nem gondolja meg. Jön.)

Hangmás a Red Lounge vörös falai között – bántóan kevés ember előtt heurisztikus élmény: a Hangmás . Nem élvezik, Endre nagyon kész van, úgy vonaglik, mint szegény Ian Curtis, egyébként sem tagadhatják, hogy az Editors/Interpol (és így persze Joy Division) vonalról érkeznek, jól szól a szinti, talán túlságosan is jól, a Részeg Srác pedig a végén kap egy számot. A Nancy Sinatra-feldolgozásért külön pont jár. Nem a szívem csücske a honi indie-színtér, de legalább színtér, ilyenünk pedig rég volt utoljára. Szép.

Óriási csúszás a nagyszínpadon, még bőven a colorStar játszik, ők úgy látszik, mostanra végképp belezavarodtak a “bulit csináljunk vagy művészkedjünk?”-probléma kompromisszumos feloldásába, idén sokadszor már nem is tudom végighallgatni őket, pedig Kiss Erszi a Sound után itt is vendégszerepel, illetve megtudhatjuk, hogy megjelent az új DVD. Nagyjából ennyi, sok volt az ember meg a középtempós szám, nem rossz, de semmi extra.

A Barabás Lőrinc Ekletrictől legalább nem is vártunk gatyaszaggató riffeket vagy őrült ütemeket; finom, technikás, a világért sem hivalkodó zene, nem annyira eklektikus, nem is annyira elektronikus, de mindenképpen kellemes. Sena idén mindenhol ott van. A zenészek képességeinek láttán az egyszeri muzsikus megbánja, hogy valaha hangszert fogott a kezébe. Überkúl.

Amber Smith százhuszadszor, most speciel nagyon rosszul szól, az éneket alig hallani, Poniklo egyébként sem az a legendásan erős hangú frontember, viszont cserébe egyre jobban hasonlít Jarvis Cockerre. Kőváry maga a megtestesült rakenroll, kicsit ki is lóg a bandából. Oszkár nem csak a faja bőrzekéjével villoghat, hanem a dalszerzői kvalitásaival is: az új lemezen ütni fognak a dalok, az Introspective viszont még mindig nagyon hamis élőben. Még mindig nincsenek sokan. Mi van itt?

Zságer Balázs és a Žagar most limitált számú Underground Dívával érkezett, Németh Juci, Kutzora Edina és Judie Jay jöttek csak, a hangulat viszont így is megvolt, bár a kelleténél kicsit több üresjárattal és öncélú megoldásokkal, viszont kisebbfajta tömeg előtt, a tömeg pedig jelen esetben igencsak hálásnak bizonyult. Érthető módon, hiszen a Morcheeba csak ezután következett. De – hogy Michael Ende örökbecsű szavaival éljek – ez már egy másik történet.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

SZIN-es csütörtök! Megállj, Szeged! – Csütörtökön nem tudok jönni... - kezded halványan, szelíden. – Mert? - kérdi felvont szemöldökkel. – Utazom. - mondod. – Baj van? - ilyenkor emberré lesz egy pillanatra a főnököd... – Nem, nincs baj, de most ez fontos nekem. -...
Hová tűnt Jr. Brown? Reggel tenyeremet dörzsölgetve ébredtem, mert a teljes zenekaros Riddim Colony koncert ritka eseménynek számít. Szinte ugrálva mentem ki, hogy a Sziget után végre újra élőben láthassam kedvenc dancehall reggae bandámat. Sajnos nem pont úgy alakult a...
SZegedi paprika pálINka ...helyett naná, hogy egy sörrel álltál ki stoppolni, az nagyon friss csütörtök reggelen az 5-ösre. Alkalmi sofőröd még azt sem hagyta, hogy megidd, csak odagördült mellétek és mondta, hogy gyertek leviszlek benneteket Szegedre a SZIN-re, oda mentek,...