Talpalatnyi Zöld – SZIN

Mindenki tudja, hogy Szeged a Napfény Városa, és kis hazánkban ott a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó raszta egyetemisták száma, ráadásul a sör meg a VBK is meglehetősen olcsó. És már jó régóta van neki saját, különbejáratú fesztiválja is. Bizony.

Hol: Szeged, Újszegedi Partfürdő

Mikor: augusztus 27-31.

Mennyiért: napijegy elővételben 4000 Ft, a helyszínen 5000 Ft; bérlet elővételben 10 500 Ft, a helyszínen 12 500 Ft; SZIN-Hegyalja-BalaTONE kombinált bérlet 26 500 Ft; SZIN-Hegyalja kombinált bérlet 19 500 Ft; SZIN-BalaTONE kombinált bérlet 17 500 Ft.

A fesztivállátogatók három alaptípusa:

1. Az első csoportba tartoznak a befordult zenebuzik, akik képesek már kezdés előtt hat órával a Nagyszínpad előtt ücsörögni, hogy este imádott zenekaruk koncertjén beférjenek a hőn áhított Első Sorba. Ők általában hónapokkal előre megtervezik a programot, nehogy lemaradjanak valami decens bandáról.

2. Másodiknak ott vannak az átlagos fesztiválozók, akik nem kapnak idegzsábát, ha csak a negyedik számra érnek oda, mert hosszú volt a sor vécében/pultnál/bungee jumping-darunál. Megnézik a kedvenceiket, párszor berúgnak, jut idejük barátra/barátnőre, aztán szépen hazamennek.

3. Végül nem feledkezhetünk meg azon elvetemült egyedekről sem, akik csak és kizárólag a társaság miatt mennek, magasról sz*rnak rá, hogy éppen ki zenél, a lényeg, hogy szóljon valami, általában már a bejáratnál vadul telefonálnak, hogy holvagytokpapa; tulajdonképpen olyan nekik az egész, mint egy óriási, négy-öt napos házibuli, puszi-puszi, mindenki ismer mindenkit, éjszaka együtt üvöltöznek a retro-partiban, utolsó nap pedig másnaposan felkászálódnak valami tömegközlekedési alkalmatosságra, majd zúgó fejjel elkönyvelik: na, ezért megint megérte eljönni.

A SZIN a harmadik csoportnak szól. Bár e sorok szerzője sosem volt képes felfogni, miért fizetne bárki súlyos (tíz)ezreket csak azért, hogy elmondhassa: úgy bulizott, hogy közben egy fesztivál ment a háttérben, node mindegy. Mindegy, mert sokan vannak és ők sem rosszabb emberek minálunk, felebarátaim. Ráadásul Szeged nagyon szép; talán még Sopronnál is szebb, pedig Sopronnál kevés szebb dolog van ilyenkor nyáron. Ha valakit például rohadtul nem érdekel, hogy most éppen a Vampire Weekend, az Animal Collective, vagy esetleg az MGMT a legkúlabb és nem álmodik éjszakánként véresszájú Pitchfork-kritikákkal, akkor nincs jobb választás a SZIN-nél. Főleg, mert évek óta az a közmegegyezés, hogy hangulatilag semmi nem veri az alföldi összeröffenést – zeneileg szinte minden, de az kit érdekel?

Igazából ezt a témát egy bekezdés keretein belül le is zárhatjuk. Lesznek tradicionális Ungarische specialitások (egy szuszra: Kispál, Quimby, 30Y, Žagar, Kaukázus, Neo, Tankcsapda, plusz szinte az összes magyar indie-zenekar és a többiek), jobb esetben lefutott, rosszabb esetben soha be sem futott külföldi előadók (Morcheeba, Backyard Babies, Within Temptation, Phat’s & Small, a meglepően aktuális Mattafix a kakukktojás), meg persze diszkó-diszkó-diszkó, tánc, büfé hajnalig. Félre ne értsen senki, a SZIN esetében ez az elvárás, talán az egyetlen olyan fesztivál itthon, ami minden évben stabilan hozza a megszokott szintet.

És fák, virágok, fény, tömbösített rocktöri a legendás Plesivel (kötelező, anno nekem is volt hozzá szerencsém egyetemi előadás-sorozat keretein belül), koncertfilmek, közönségtalálkozók, szánsájn, heppi, písz meg láv, szimatszatyrok, leadatlan indexek, szép egyetemista lányok, spiccesen bölcs(ész), kecskeszakállas fiatalemberek, boroskóla, séták a parton, mindent összehányó, mosdatlan partiállatok, enyhe fűszeres illat, ismerősök, ismeretlenek, alkalmi és alkalmatlan kalandok…szép emlékek. Tényleg. Olyan kevés hely van, ahol nem rándul össze a gyomor (csak ha te is akarod, bébe…:-)), ahol nem érzi úgy az ember, hogy ezt vagy azt márpedig meg kell nézni, meg kell hallgatni, meg kell csinálni. A SZIN hivatalos szlogenje a “Szabadság, szerelem, zene!”, de akár a “Csinálj, amit akarsz!” telefonreklám-közhellyel is jellemezhetnénk, csak ez esetben meglepő módon igaznak is bizonyul a közhely. Szeged jó hely.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Van még, ami meglep – Backyard Babies a SZIN-en Elnézve a Backyard Babies koncertjét, az ember nem is érti, vajon miért olyan magas az öngyilkossági ráta a skandináv országokban, miközben – ha eltekintünk a borongós időjárástól, az alkoholturizmustól és a templomgyújtogató metálosoktól – ezek az á...
Hippiskedés és hirtelenhalál Ha nem csinálnak valamit a Partfürdővel, akkor max két év és elsivatagosodik. Már most is olyan, fű csak mutatóban, a fáradt partizánok a Nemzeti Sport promó példányain ücsörögnek két koncert között. És nyelik a port. Délután és este többször találk...
“Csak ne pisiljetek” Céltalanul bolyongunk a SZIN-en EZ Basicsre várva, amikor különös jelenséggel találkozunk. A helyi Rádió Plusz kitelepült egy !nyitott! stúdióval és egy !zuhanykabinnal!, ami azt a célt szolgálja, hogy az alkoholtól mámoros fesztiválozok oldottan kar...
  • Nanemár.
    Valószínűleg sok “második kategóriás” látogató csóválja most a fejét.
    Énis.

  • Lemezeknektek

    No offense, magam is a második kategóriába tartozom, bár enyhén az elsőhöz konvergálok:-) Egyébként meg nem kell komolyan venni, hát hogy a fenébe lehetne már embereket HÁROM kategória szerint csoportosítani?
    (Mondjuk nálunk gyakran kettő is elég sajna…)

  • Leming

    Hmm, második csoportos vagyok, igaz, hogy van amire egyszerűen úgy érzem kötelező elmennem (főleg mert ismerem őket személyesen, és mert megígértem). Én élveztem a fesztivált, igaz hogy Kispálékról lecsúsztam, de sebaj, majd legközelebb. 🙂 Ja, és Plesi a király, együtt lőttünk Szarvast