Sziget negyedik-ötödik

Beértem a Hangmás végére, de inkább sprint a régóta várt Moloko-énekesnőre, Róisín Murphyre. Várakozásaimat felülmúlva: változatos zenével és ruhakollekciókkal kápráztatott el minket a díva, no meg két vokalistával is. Mindenki táncolt, vagy lábával dobolta az ütemet és hallgatta egy órán keresztül Murphy kisasszonyt és kísérőit.

Maradva a Nagyszínpadnál, megvártuk Serj Tankiant, a cilinderes örmény fazont (a System of a downból), és bandáját. Lehetett volna hangosabb is a koncert meg jobb is, de alapvetően nem volt vele probléma. Kicsit lírai, kicsit zúzós, mindenesetre a pálinka és a koncert szintézise elérte, hogy ne fázzak végre.
A 30Yból csak az utolsó három számot sikerült elkapni, amik közül a Bogozd ki és a Sötét van ütött a legnagyobbat. A The Moogból viszont egy szám is sok volt, úgyhogy elmenekültem…
R.E.M. helyett IHM volt nálam a nyerő. Idén először látogattam meg a Tálentum-Zúzda színpadot, és nem hiába. Paliék vitték nálam a nap koncertje címet, az alkoholnál is jobb feszültségoldó ez a zene, csak hagyni kell hogy vigyen magával, kemény, de mégsem pogóznak és ütik egymást az emberek. Mindenki áll, bólogat, táncol és énekli a -nagyon jól megírt- szövegeket.
Ezután már az Adam Green sem olyan, mint…kicsit nyugdíjasklubban érezzük magunkat, öngyújtózunk a dalokra és inkább valamivel később Másfélen kötünk ki.

Az utolsó nap is eljött, amikorra úgy éreztem, hogy minden erőm és energiám elfogyott. Tompa az agyam és nem tudok beszélni sem, pedig ezt a napot még tisztességesen végig kell csinálni, becsületből. Hát nem sikerült. Elképesztő, hogy eddig minden évben plusz két napos volt a fesztivál, és hogy azt is kibírtam valahogy. Most meg az ötödik napnál feladom…
Lényegében az Amber Smithre értem ki, ami olyan volt, mint máskor, hallgatható, néha élvezhető, de nem kiugró.
Következő célpont a Killers, amiről tavaly egészen határozott véleményt alkottam, amikor sokkal jobban vártam és ehhez képest sokkal gyengébb volt. Idén is a tavalyi díszlettel nyomultak, de mintha azért jobbak lettek volna a tavalyinál. Slágerszámok és közönségtomboltatás, de azért nem ütött szíven a dolog. Vagy csak nem volt már kedvem és erőm tombolni.
És végül, de semmiképppen sem utolsó sorban, az utolsó állomás: José Gonzalez. Tökéletesen szólt, tiszta és érzékeny zene, érzékeny lelkeknek. Szinte katartikus élmény. Tökéletes egy Sziget befejezéshez. Elhangzik a Heartbeats, a Crosses és a Massive Attack-féle Teardrop, fények le, és igen, ennyi volt a Sziget. Nekem. Idén. Innentől pihenés, alvás. Viszlát!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Zene-zene, igénytelen, ha nem ittál eleget Apró simítások voltak már csak hátra. Nyolcadikban, a biosztanár is úgy tanította: fontos, hogy a végéből kinyomjuk levegőt. Ők még csomót is kötöztek rá. Aztán kitűzték a Sziget idei zászlaját, jelképezvén a programok sokszínűségét és az antidiszkr...
Sziget -1 Magyar Dal Napja. Már az elnevezés is furcsa volt nekem, amikor először olvastam róla. De hát ottalvós a jegyem, nézzük meg. Aztán ahogy közeledett az időpont és egyre többet hallottam róla, egyre inkább kíváncsi lettem a Sziget -1. napjára. Érke...
Észak, dél, nyugat, kelet Augusztus 14-én, csütörtökön az iWiW Világzenei Nagyszínpadon három olyan fellépőre vagyok kíváncsi, akik korábban nem jártak még nálunk. Három égtáj, illetve három kontinens szülöttei ők, akik közül kettejük zenéjéhez volt már szerencsém. Negyedik a...