Van ami rock ‘n’ roll…

Nagyon szerettem volna őket élőben látni már régóta, mert hogy koromnál fogva erről eddig lemaradtam. Pedig egyébként mind a zenei ízlésemet, mind a világlátásomat meghatározta, és a kamaszkoromat át meg átszőtte az URH. És idén teljesül a kívánságom… 

A legjobban úgy tudnám jellemezni a koncertet, hogy rövid volt. Iszonyatosan rövid. Annak ellenére, hogy a 45 fok, és az intenzív testmozgás miatt dehidratációs gondjaim voltak, még így is el tudtam volna viselni vagy ugyanennyit a bandából.
Persze a Müller nem tudta kihagyni, hogy legalább a nótákat felkonferálandó ne idézgessen állandóan Sziámi nótákból, és ne próbáljon meg egyszemélyes színházat csinálni olykor a koncertből, de még épp hogy elment a dolog. Nem számított. Mert bár nem szólt olyan nyersen és erőteljesen az anyag, mint a nyolcvanas években, és már aktualitását vesztette néha a politikával mélyen átitatott repertoár, azért még mindig ott volt minden taktus.
A hangulatnak azt a részét amiért a közönség a felelős, a közönség maximálisan megoldotta, annak ellenére, vagy éppen azért mert semmilyen tekintetben nem lehetett homogénnek nevezni. Voltak komplett családok, tizenéves punkok, yuppik és nyugdíjas tanárok. És a kötelezően lejátszandó ráadás nótát az egész tömeg egy emberként üvöltötte.
A színpadon jelenlévőkre sem lehet panasz, a Menyhárt Jenő kimondottan sokat vigyorgott és hihetetlen szólókat vágott ki, és ha ő élvezi a bulit, akkor az mindenkit magával ránt. Talán visszavetett a lendületen néhány szám áthangszerelése, átértelmezése, de csak talán azért mert itt és most mindenki egy sima nosztalgia-bulira számított, illetve vágyott.
Talán az URH is megér még pár koncertet, mint nem olyan régen az Európa Kiadó. Talán még fut egy két kört, hogy aztán a következő etapban összeálljon a Kontroll Csoport.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Sziget negyedik-ötödik Beértem a Hangmás végére, de inkább sprint a régóta várt Moloko-énekesnőre, Róisín Murphyre. Várakozásaimat felülmúlva: változatos zenével és ruhakollekciókkal kápráztatott el minket a díva, no meg két vokalistával is. Mindenki táncolt, vagy lábával...
Ex Pistols 1. "Csinálják már lassabban, mert nem tudom ilyen gyorsan nézni". Éljen a Színház és Táncsátor, főleg a Danza Contemporanea de Cuba előadása miatt. A közönség percekig állva tapsolt a végén. Életem legintenzívebb élménye, gyönyörű, megrázó, erotikus ...
kincs, ami nincs? Csóró kis blogger vagyok, aki ott fogja meg a pénzt, ahol lehet. Közben meg imádok félrészegen bulizni. Nehéz kombó, az ilyen életvitelhez trükkös megoldások kellenek, de némi leleményességgel és egy a bejáratnál is átférő gyermek homokozó lapáttal, ...
  • anna

    ooo, en inkabb egy neurotic osszeallast dijaznek, baaar asszem ahhoz tulasgosan megoregedett a pajortamas
    najo, legyen talan megis kontroll csoport “_”

  • Pajornak Jézus megtiltotta, hogy újra összeálljon a Neurotic, Dönci pedig…

  • anna

    tudom
    de ugyis csak ugy almodozunk, mi allhatna ossze, neem?