Van ami rock ‘n’ roll…

Nagyon szerettem volna őket élőben látni már régóta, mert hogy koromnál fogva erről eddig lemaradtam. Pedig egyébként mind a zenei ízlésemet, mind a világlátásomat meghatározta, és a kamaszkoromat át meg átszőtte az URH. És idén teljesül a kívánságom… 

A legjobban úgy tudnám jellemezni a koncertet, hogy rövid volt. Iszonyatosan rövid. Annak ellenére, hogy a 45 fok, és az intenzív testmozgás miatt dehidratációs gondjaim voltak, még így is el tudtam volna viselni vagy ugyanennyit a bandából.
Persze a Müller nem tudta kihagyni, hogy legalább a nótákat felkonferálandó ne idézgessen állandóan Sziámi nótákból, és ne próbáljon meg egyszemélyes színházat csinálni olykor a koncertből, de még épp hogy elment a dolog. Nem számított. Mert bár nem szólt olyan nyersen és erőteljesen az anyag, mint a nyolcvanas években, és már aktualitását vesztette néha a politikával mélyen átitatott repertoár, azért még mindig ott volt minden taktus.
A hangulatnak azt a részét amiért a közönség a felelős, a közönség maximálisan megoldotta, annak ellenére, vagy éppen azért mert semmilyen tekintetben nem lehetett homogénnek nevezni. Voltak komplett családok, tizenéves punkok, yuppik és nyugdíjas tanárok. És a kötelezően lejátszandó ráadás nótát az egész tömeg egy emberként üvöltötte.
A színpadon jelenlévőkre sem lehet panasz, a Menyhárt Jenő kimondottan sokat vigyorgott és hihetetlen szólókat vágott ki, és ha ő élvezi a bulit, akkor az mindenkit magával ránt. Talán visszavetett a lendületen néhány szám áthangszerelése, átértelmezése, de csak talán azért mert itt és most mindenki egy sima nosztalgia-bulira számított, illetve vágyott.
Talán az URH is megér még pár koncertet, mint nem olyan régen az Európa Kiadó. Talán még fut egy két kört, hogy aztán a következő etapban összeálljon a Kontroll Csoport.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

a fix program (szgt 1) ha bárki a sziget ideje alatt feltétlenül meg akar találni, de nem ismeri telefonom megcsörgetésének kódját, sem semmi más módon nem tud elérni, az elég ha annyit megjegyez, hogy ha sziget és azon leningrad, akkor én ott vagyok. ott, valahol a tömeg...
Sziget 1-2. Amikor már koradélutántól nem bírok melózni az öt percenkénti, folyamatos telefoncsörgéstől és sms-dömpingtől, hogy ti. a "mikor jössz ki, hol leszel?" típusú tartalmas kérdésekkel bombáznak atomszőnyeggé, na, akkor már sejtem, hogy nehéz éjszakám l...
Sziget gyerekszemmel Gyerekekkel szigetelni külön élmény. Mondjuk úgy, hogy örömteli kihívás, mert egyrészt ugye örül az ember szíve ahogy a fellelkesült gyerekeit terelgeti, másrészt fokozott odafigyelést igényel a dolog. Én vettem a bátorságot és a velem egy háztart...