Sziget második-harmadik

A Kispál hozza a szokásos formáját, kellemes, szerethető, bár csak egy kis részét látom. A Kaiser felülmúlja a vártakat, ugyanis nagyon jól nyomják, főleg a koncert második felétől indul be a dolog és az Oh my Goddal tetőzik, amikor már kiabál a nép. Jamiroqaira már nagyon készültem, és lehet, hogy pont ezért, de nekem csalódás volt, valahogy többet vártam…

úgyhogy egy kis pihenőre át Lajkó Félixre a domboldalba. Nem ismertem őt korábban, csak a nevét. Hát furcsa, de semmi esetre sem rossz. Kicsit tömény-a hegedűszótól elszokott fülemnek-de abszolut élvezhető és zseniális.
Végezetül Hippikiller, ismerősök. Utolsó verejtékcseppek. “Pseudo art-hard rock and post punk/noise”-ként jellemzik magukat a veterán rockandrollerek, akik mindig odateszik magukat a kevés nézőszám ellenére is.

A harmadik nap nyugisabbnak indul, egy kis Nemjuci, ami, valljuk be-myspace profiluk alapján jobbnak ígérkezett-mint valójában volt, úgyhogy át URHra, nézzük meg tudnak-e még valamit a nagy (ex?)underground sztárok. A koncert jó lett volna, hogyha mondjuk Menyhárt Jenő énekli a számok nagyrészét, így csak nem volt rossz. Bár azt már túlzásnak tartom, hogy az URHról nevezzenek el csillagot….inkább lassan elszálldogálok Jazzékielre, ahol a fiúk kicsit kevésbé szépek, mint emlékeimben, amikor szinte miattuk jártam koncertre…Persze a zene is jó, de az esztétikai élmény is megvan. Most inkább csak az előbbi, de az nagyon. Ez nap valahogy jobb mint az előző kettő. Ez soha nem megfogható, hogy miben. Aztán megfoghatóvá válik amint betoppanok Myster Möbius koncertre. Progresszív rock, egy kis pszichedélia a félig magyar-félig francia instrumentális zenekartól, az ex-Másfeles Hegedűs Jánossal a basszeron. Elképesztő, profi és nagyon húz magával az egész. Bár nem a könnyen emészthető kategóriájú zene, ahogy a Másfél sem, de ha megfog, akkor viszont véged.
Ebben a deliriumban úszok el a Balaton koncertre, ami fél óra után megszakad, mert valami hihetetlen fontos videót kell megnéznünk, de aztán újra visszajönnek a színpadra Vig Mihályék, mi pedig nem tudtuk meg mi volt a videó üzenete…

A vihar miatti rettegés miatt csak óvatosan közlekedek és atombiztos szerelésben. Ami persze leolvad rólam Parov Stelaron, a tömeg közepén. Nagyon nagyon jókis táncos nu-jazz, habár 40 percet késnek, de érdemes rájuk várni, és addig is külföldiekkel ismerkedni. Végre elkezdik, és beindul a mozgás, tánc az utolsó szám utolsó hangjáig. Második számként lemegy a híres Matilda, aztán később Fleur de Lille, The Flame, és ismét elégedetten indulok utamra egy fahéjas kürtöskaláccsal. A hatalmas embertömeg elnyel, és hosszú kóválygás után ismét vissza az A38 színpadhoz, ahol a hajnalban betévedő embereket táncoltatja reggelig a Másfél drum and bass projektje Mc Zeekkel. De négykor itt is bezár a bazár és lehet (már kell is) hazamenni.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Van ami rock ‘n’ roll… Nagyon szerettem volna őket élőben látni már régóta, mert hogy koromnál fogva erről eddig lemaradtam. Pedig egyébként mind a zenei ízlésemet, mind a világlátásomat meghatározta, és a kamaszkoromat át meg átszőtte az URH. És idén teljesül a kívánságo...
punks not dead (szgt3) az milyen, amikor a legjobban várt koncertet a tömegen kívül, mondhatni szeparálva, nézed végig, egy széken állva? szégyen. de így legalább láttam a színpadot, mert ha a rockerek magasak, akkor a punkok egészen az egekig nőttek. URH-val próbáltam...
klasszikusan és röviden (szgt 0) könnyedén jutunk be, még karszalagunkat sem rángatta meg senki, a nálunk lévő óriási táska átvizsgálásáról nem is beszélve. az előzenekart, bár nem csörömpölnek rosszul, de kihagyjuk, győz a sote, meg a haverok. aztán a kiírt 21:30 helyett 9-kor ...