Sziget 1-2.

Amikor már koradélutántól nem bírok melózni az öt percenkénti, folyamatos telefoncsörgéstől és sms-dömpingtől, hogy ti. a “mikor jössz ki, hol leszel?” típusú tartalmas kérdésekkel bombáznak atomszőnyeggé, na, akkor már sejtem, hogy nehéz éjszakám lesz. Így is lett mindkét napon, de azt azért még álmomban sem gondoltam volna, hogy emiatt le is maradok gyakorlatilag az összes koncertről, ami egy fesztivál tekintetében azért valljuk be, kicsit durva.

Ugyanis, mikor már kint van az ember, és már tenné a dolgát végre, műsorfüzet, mit,
hol, mikor, “hogyan” kell megnézni, irgalmatlan erővel törnek rá a jó
barátok, és szedik lehetőleg ezer apró darabra a “holvagy?” brutális
kínjával. Hol vagy? Hol? Hol vagy? Merre? Merre vagy? Totálisan meg
tudok ettől hülyülni. Ízelítőül álljon itt ebből a kérdéskörből egy
csodálatos csokréta a tegnapi, még ki nem törölt sms-hadviselésből pro
és kontra, nevekkel, időpontokkal, de a’szem, sokkal több volt, csak
időközben torlódtak, törlődtek:

Befelé, hozzám
(sok-sok előzetes telefonbeszélgetést követően áttértünk sms-re, a
fesztiválozás egyetlen lehetséges kommunikációs csatornájára):

Bazsi, 20.47: Helyzet? Jössz? Beszélgetnék már egyet Veled. nagyszínpad bal oldalán vagyok… Ölelés. B

Böjthe, 20.52: préseld ki a f…szod (ez majd a kifelé sms-ek átböngészése után lesz értelmezhető)

Borek, 20.52: jö

Borek, 20.53: Réz angyal

Kacsa, 20.55: 15 perc

Bazsi, 21.04: Melyik oldalról hanyadik oszlopnál vagytok? … 😉

Peti, 21.06: Rézangyal

Andrej, 21.06: Préshazban vagyok. te hol?

Bazsi, 21.18: A nagyszinpaddal szemben lévő Rézangyalnál vagyunk. A bevonuton. Gyertek ide és hozzatok Vip-jegyet… 😉

(Itt kikapcsoltam a telefont, mert kissé megreccsentem a hirtelen infoáradattól)

Jáni, 22.26: Most jövök a hajóval, Kraak Smaak a Wan2 11kor

Bambyka, 23.47: Szar volt a Jemiroquai! Szerintem.

Andrej, 00.47: Hol?

Jáni, 01.14: Ja, csajozol? (ezt nem is értettem!!! Hacsak nem Lujzára gondolt…)

Bazsi, 01.51:
Hol vagytok pontosan? Mi a NEXT-nél az EST Meduza-val szemben vagyunk.
Jobbra a langtol ülünk a 3. padon. Ha szembe allsz a langgal az EST-bol
kijövet, balra. Csok,B

Kifelé (tőlem):

Bazsi, Böjthe, Szöllös, Kacsa, Pici, Nózi, Borek, Andrej, Peti, 20.45: Présház

Bazsi, Böjthe, Szöllös, Kacsa, Andrej, Peti, 20.55: Rézangyal

(Itt kikapcsoltam a telefont, mert kissé megreccsentem a hirtelen infoáradattól)

Andrej, 21.39: Cimbora! Pont ott ülök, ahol tegnap. Tudod, a piros fény az oszlop tetején, a joga sator elött. Siess! Cimbora

Jáni, 22.29: Ott tal!

Borek, Pici, Nózi, Kacsa, Peti, 22.43: Ha akartok jo zenét, Kraak Smaak a Wan2 szinpadon 11kor!

Ajanlom! Zzz

Andrej, Jáni, 01.00: Otthon!

Ebből is látszik – azt hiszem –, milyen jól szórakoztam tegnap, konkrétan a Jamiroquai alatt a jóga sátor előtt ültünk a civil szférában, és “zsidó diszkót” hallgattunk (a Pesti Jesiva Band
koncertjét, mint másnap, azaz most kiderült), sőt néztünk, mert
szerencsétlenségünkre pont felénk esett az oldalsó kijárat, és bambán
bámultam, ahogy egy gömb formájú, leginkább a Michelin babára hajazó,
Bud Spencer szakállas, fehér inges, fekete vasalt nadrágos,
sábeszdeklis srác ringatja magát mikrofonnal a kezében a kis színpadon,
miközben valahonnan ismerős, de ott és akkor, abban a pillanatban
nehezen azonosítható feldolgozásokat játszott hasonló zenekari imágóval
rendelkező pályatársaival egyetemben. Nagyon groteszk látvány volt
amúgy, és pechünkre vagy az ő pechjükre, mindez keveredett a Jamiroquai
dob- és basszusfutamaival valahonnan a távolból, totál szürreális volt.
Mindezt egy órán keresztül képzeljétek el, mivel időközben komoly
összetűzésbe keveredtünk a gravitációval, minekutána annál a bizonyos
Rézangyalnál mindenki egyszerre kérte ki a mézes meggyest, konkrétan
söröskorsó lett a vége, nem folytatom…

Aztán halvány emlékképeim vannak még a Kaiser Chiefs-ről,
konkrétan az, hogy miután a bejárat utáni első kocsmánál az újabb
sorbaállást elkerülendő rögtön két korsó sört vettem, a nagyszínpadig
botorkálva az egyiket kulturáltan el is fogyasztottam,
ám a másikat egy szerencsétlen pillanatban (sms érkezett, nyílván), már
bent a tömegben pontosan a lábamra, ill. a Lujzáéra döntöttem, de úgy
igazából, telibebelerá. Ennyit a Kaiser Chiefs-ről. Ugyanennyire fogott
meg egy nappal előtte a The Kooks, szimpla tinédzserpop, szót se róla, egy percet kaptak tőlem. Az MGMT borzalmasan érdekelt volna, de az meg délután fél öttől nyomult, ezt nem is értettem. Itt jegyezném meg gyorsan
egy kedves, de komoly munkámat, ami miatt a Sziget első két napja
számomra kissé meredek volt, mégpedig egy bukaresti house party-ra
rendeltek 8 darab techno-s táncos űrszkafander jelmezt, amire három
napom volt rögtön a bemutatóm után, így sokat nem tökölhettem vele,
hétfő reggel irány az OBI bevásárolni a kellékeket, majd három
óránkénti váltásban testre nyírni, vágni, hajlítani, szegecselni,
ragasztani, tépni, gyűrni, nyomni, illeszteni, kigondolni, megkreálni,
készre tenni, mert szerdán 19h-re jött érte a furgon, nagyon szoros határidő, de megoldottam, bár ki is készültem a tempótól.

Íme:

Egy gyors
újítás részünkről még a Sziget kapcsán: a hajó lassú, és iszonyat sor
áll mindig előtte, parkolni lehetetlen, tehát autó szintén kilőve,
ráadásul nem is fogyaszthatsz, a taxi drága és ki kell hozzá
gyalogolni, ill. ott is tömény sorok állnak, szóval kijutás- és
hazajutásügyileg maradt egy új alternatíva, a bicikli, közkeletű nevén
a kerékpár, úgymond a canga. Hát, kérem, kiváló megoldásnak bizonyult,
az első napi 50 percet tegnap már 30-ra faragtuk le az otthoni ajtótól
a benti kerékpár megőrzőig, miután Lujzi is belejött a tekerésbe pláne.
Az meg olyan profi, hogy karszalagsorszám és bicikli szín, ill. márka
szerint, sőt név alapján juthatsz csak hozzá, ezen túl még egy
sorszámot is adnak mellé, mindezt in-kal-os kollégák felügyelik, így a
lopás, és tévesztés teljesen kizárt. Így be tudsz kerekezni az autós
bejáraton keresztül egészen majdnem a Nagyszínpadig a legsimábban, ill.
hazafelé ugyanígy. Zseniális megoldás, csak javasolni tudom. Arról nem
beszélve, hogy az oda úton elveszített folyadékot egy rapid sörrel
pótolva mindjárt helyreáll az ember ph-értéke. Így jártunk el két napja
immár, csak az időjárás paráztat ebben a tekintetben, de meglátjuk,
megbírkozzuk, gyanítom, azt is.

Mondanom sem kell tán’ ezek után, hogy a Kraak & Smaak-ot
elértük bár, sőt, egy fél órát vártunk is a kezdésre, de ott, a Wan2
sátorban sajnálattal 60 celsius uralkodott, és miután csak oldalról
bírtunk sasolni, mert nem juthattunk beljebb a sok holland és francia
szurkolótól, sőt drukkertől (olyan hangzavart okoztak kórusban ezek a
fanatikusok egy fél órán keresztül, mit egy fotballstadionban), nem
láttunk és hallottunk igazából semmit, két szám után tipli (23.45 kb.).
Úgy a Lajkó Félixet is nagyon csúnyán buktuk, elfelejtettem igazából, jajj-jajjjjj-jajjajjajajajjajajaj!!!

Előtte azonban
még valahogy elkeveredtünk a Hammerworld sátorhoz, mert mint utóbb (ma
reggel) kiderült, csúnyán, de nagyon csúnyán eltévedtünk, át volt
rendezve a terep tavalyhoz képest ugyanis, én ezt sajnos nem vágtam,
így a nagyszínpadtól áradó tömeget kikerülvén hátulról (vagy elölről?)
próbáltunk közelíteni. Csak akkor eszméltünk, hogy ez valószínűleg nem
a K&S, mikor a derékig érő hajú, szegecses bőrdzsekis kollégák
elkezdtek headbangelni és tekerni überkeményen, éreztük, hogy rossz
helyen járunk. Ez volt a Dalriada, amint azt ma reggel szintén kiderítettem. Meglepő a XXI. században.

Még egy meglepő felfedezést is tettem aznap, bár ezt nem először. A szintén lekésett (16.00h, ???), első számú kedvenc Turbo (és Carbonfools)
zenekar lelke és agya, Vígh Dávid, azaz Dádó vagy Daido (ez sem derült
még ki pontosan az évek alatt) barátommal találkoztam véletlenül rögtön
az elején a nagyszínpad felé, aki a Neo együttes tagjaival
diskurált vagy időt töltött épp, mikor megörültünk egymásnak.
Köszönünk, csók-csók, hello, szia, szevasz, mi újság, milyen volt a
bemutató, hogy sikerült, hogy tetszett a kis film az elején (ő vágta
ti.), stb., dumálunk, közben folyamatosan próbálom a neo-s kollégák
tekintetét elkapni, akik egész pontosan egy-másfél méterre álltak
tőlem, ill. Dádótól, hogy nekik is köszönhessek, hogy “sziasztok”, “hello” vagy valami, oda is böktem vagy kétszer-háromszor azért, de
egyszer sem sikerült reagálniuk, hogy “hello” vagy “szia” vagy valami.
Ezt évek óta játszák amúgy, mintha nem tudnánk egymásról, hogy ki
kicsoda, mintha nem találkoztunk volna minimum ötszázszor az elmúlt
időszak rengeteg partyján, fogadásán, gáláján, nemtommijén, mintha nem
ugyanabban a rohadt koszfészekben (kishazánk) próbálnák mindnyájan
túlélni, mintha nem magyarok, vagy mi a fasz lennénk mindannyian,
szóval nem egészen értem, miért olyan kurva nehéz kiböfögni, hogy “szevasz te paraszt!”.

Esküszöm, már ezzel is elégedett lennék.

Nem
kell jópofizni, nem kell parolázni, semmit nem kell, tényleg, de talán
egy óvatlan, félvállról ejtett, szimpla köszönést csak elvár az ember.
Főleg, hogy ezeken a hasábokon is csak elismerően nyilatkoztam róluk
többször. De ettől függetlenül is. Csak úgy. Sima emberi gesztus egy
ismerősnek. (Én, ha pl. a Széchenyi fürdőben ötödszörre látok egy
embert különböző napokon, hatodszorra már biztos köszönök neki, csak
amúgy, amolyan ösztönből, mint egy ismerősnek.) Majd ugyanazzal a kurva
magasan hordott orral látványosan behaladtak a Szeparéba, az óvóhelyre,
komolyan mondom, a barikádba, ahová csak a kiváltságosak juthatnak be,
mert hűűű-haaa, ez a Szeparé, baz’meg, oda nem ám akárki, nem ám, oda
csak VIP, über VIP, nem elég a sima VIP karszalag, nehogy azt hidd, oda
külön stage-pass is kell a nyakadba, különben mehetsz a picsába, egy
senki vagy, egy szar, egy nulla, bizony, mert ez az elit elitjének
szórakozóhelye a Szigeten.

És ha már Szeparé: giga
szánalmas, ahogy kijön ez a sok majom ide, a Szigetre, és bezsúfolódik
a Szaperéba, a “szentségbe”, hogy megint ugyanúgy majomkodjanak itt,
kint is, mint bent teszik állandóan egymással, és isszák a koktélt, és
semmit, de semmit nem látnak az igazi Szigetből, amiről ez az egész
szól, a fűben ülés, a koncertek, az emberek, a mászkálás, ténfergés,
kalandok, pálesz-sör-fröccs, lehetetlen szituációk,
zabálások, régi és új ismerősök, szóval nem tudom, mit keresnek itt
ezek az emberek sminkben és körömcipőben, akik csak azt tudják
hajtogatni, hogy Szeparé, Szeparé, Szeparé, van pass-od?, be tudsz
jönni?, szerezzek?, bevigyelek?, és közben azt sem
tudják, mi az a Zöld Pardon.

Érdekes, akkor miért nem szeparéznak,
mikor nincs Sziget? Szánalmas.hu! Ne vigyél be, baz’meg, nem akarok
bemenni, a Sziget kint van, nem érted???

Átéltünk továbbá egy nagyon csúnya, ordenáré, de kikerülhetetlen zabálást úgy kb. a Jamiroquai,
ill. a zsidó diszkó közben. Úgy esett, hogy megéheztünk, és abban a
helyzetben adekvátnak tűnt, hogy vásároljunk az útba eső erdélyi
konyhában egy adag grillezett csirke- vagy pulykamellet (kb. 30-40 dkg
lehetett), egy adag sült sertéstarját (úgyszintén kb. 30-40 dkg), egy
adag hagymás húst (kb. 30-40 dkg), egy bitang nagy szál sültkolbászt
(kb. 30-40 dkg), egy-két adag kovászos uborkát és egy kiló kenyeret,
mindezt potom 8.000 Ft-ért. Kérdeztem is, hogy ez véletlenül nem a
Gundel étterem? Nem az volt, a földre, fűre terítve fél óra alatt
felszívtuk az egészet hárman-négyen, ekkor éreztem, hogy vége az
éjszakának, úgy a Hammerworld, Wan2, hazabicikli…

És hogy a
fentieket szigorúan elkerüljem, ma egészen másképp járok el, ultra
szigorú menetrend szerint dolgozunk végig, telefon kikapcs, kedves
cimborák, ha hiányoznék:

17.00 Nemjuci, Converse Wan2 színpad

18.15 Barbaro !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! iWiW Világzenei Nagyszínpad

19.45: Transglobal Underground feat. Natacha Atlas ugyanott vagy Balkan Fanatik MR2-Coke

21.30 Sex Pistols (Lujzi kedvéért), Nagyszínpad

23.00 Danko Jones, Converse Wan2 színpad

01.00 Colorstar ugyanott vagy Kaltenecker Organ Trio a Jazz színpadon

Kíváncsi leszek…

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

matiné (szgt -1) hitted volna, hogy a nagymama melletted jobban bírja majd az ácsorgást mint te? hitted volna, hogy a nagypapa, miután kiverekedte magát a tömegből visszatalál és még sört is hoz magával? hitted volna, hogy már első nap mínusz első nap belefutsz j...
a nagy sziget beszámoló ...helyett inkább csak schlagwortosan, ahogy azt a hosszában és - nem csupán ezáltal, de - jelentőségében is megkurtított sziget megérdemli. azt az 50 éves forma figurát kellene megkérdezni, hogy vélekedik a tizenhatodikról, aki szemlátomást a kezdet...
rövidebb, de alakul mikor olvastam szerzőtársam bejegyzését a környező országok idén esedékes fesztiváli felhozataláról, akkor erőteljesen elgondolkoztam azon állítás igazságán, hogy ausztria nem, hogy nincs messze, de egyenesen a szomszédunk, nickelsdorf pedig igazán c...