álló fogadás (Sziget #2)

“8 ezerért bebaszom máshol is”, válaszolt a hév megállóban egy nyüszüge gyerek a Szigetre hívó szóra, azt már  csak a Kispál és a Borz taktusai a nagyszínpadról, miközben sörömet csapolta egy lány, aki nem rám mosolygott, hanem mellém, a kisasszonyra. Jól kinézés. Sebtében szakítottam ki a gyanús VIP-közegből, hogy menjünk már, és énekeljünk, mert benne van a bugi a lábamban, miközben arról álmodoztam, hogy bár lehetnék egyszer egy hétre Lovasi András, aki ott áll fenn a színpadon, hanyagul tépi a húrokat, s közben olyan dalszövegeket énekel, melyben ő is lenne valaki más, mondjuk nagyfarkú néger, aki védhetetlen gólt lő a tévében a hálóba.

És közben a kameramenek játékának eredményét is bámultuk a kivetítőn. Kifejezetten szórakoztató. Ahogy ki-ki szúrnak valakit a közönségből (legtöbbször éneklő és táncoló szép lányokat), azokra ráközelítenek, míg valaki oda nem szól nekik, hogy nézd már meg ott a tévében magad, az meg habitusa szerint valahogy lereagálja: elpirul, kezébe temeti az arcát, integetni kezd, szerepelni – kortárs kispálrajongók és bungee jumpingolók zoom-jellemrajza.

Kaiser Chiefs? Passz. Bár ott álltam végig az E-Klub kocsma környékén halló- és látótávolságban, az egész műsor a maga villodzó stroboszkópjaival megmaradt (kivétel a Ruby, Ruby sláger) háttérzajnak, mert ekkor talált meg minden ezeréves iskolai pajtás, és csapott hátba, “szevasz puska, mit iszol?” Tetszett a törődésük, be kell valljam. Egyre nagyobb kört alkottunk, amihez mindig csapódott valakinek a valakije, rekordmennyiségszer bemutatkoztam, “mi történt veled az elmúlt egy évben?” típusú mesékbe bocsátkoztunk, és mindannyian rácsodálkoztunk, hogy mik nem vannak még e nap alatt?

A Jamiroquai koncerttől sokat vártunk és sokan. Pillanatok alatt verbuválódott tömeg okozta forgatag taszított egy alkalmanként lökdösődésig fajuló sodrásba, aztán felcsendült a funky disco, szolíd halkan, és egy csomó-csomó olyan nóta, amiről lövésem sem volt, hogy Jay Kay lehet az értelmi szerzője, és ilyenkor a buli mindig átcsapott unalmasba. Ráadásul a kivetítőről sem jött sok kép, jó kép vissza. A frontember híres kliptáncainak bemutatása helyett már csak mászkált föl-alá susi melegítőjében, fején egy óvszer formájú sapkában, néha kiszólt a közönségnek, aztán a koncertet nagyvonalúan folytatta, a ráadás számig (Deeper Underground) alig odatéve magát, még jó hogy maradtak a haverok és mindig hozták a söröket, mert így volt legalább kiken/kikkel szórakozzak.

Bezzeg Modeselektor és Dolly Roll! Na az már volt valami, ami miatt még Péterfy Borit is érdemes volt kihagyni, Magic Mirror viszont csalódás, mert megint pont ugyanaz a produktum ment, mint tegnap; hihetetlen, hogy 5 napi műsorban kellene legyenek csak változatosak, azt még az se, talán hiány van a magamutogató melegekből, lassan egy parádéra se lesznek elegen, és akkor oda a konzervatívok provokációjának, jaj, aggasztó egy tendencia.

És eztán még én is jól odavertem a heteroszexualitásnak!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

all in (Sziget #4) A Nap világít, a Föld árnyékot vet, a Hold belesétál az árnyékkúpba - fogyatkozunk... Közel a vége. És közben a Nő megbocsát, de nem felejt! Nehéz a hajrá, sok-sok elmulasztott lehetőséggel. Szokja a test a folyamot, a megtett kilométereket, az alko...
kómakeringő (Sziget #1) Letészem a lantot - jelentettem be munkahelyemen a Sziget-érzéstől megszállottak meggyőződésével, mert én többet ilyet nem játszok, hogy látványos tetteket várnak tőlem, én meg zombiként viselkedek. Este hatra kiértem. Kötelezően hosszú viseletem la...
Könyörgünk, csak ezt ne… Mindannyian mást érzünk rossznak, jónak. Van, akinek belefér a tolakodás, van aki infarktust kap, ha befurakszanak elé. Tarhálás, kötekedés, a sorban mások elé bepofátlankodás, koncert /színház /stb. közben fejhangon üvöltözés a telefonba, hogy "nao...