Nem lehet megunni

A fesztivál utolsó estéjén az iWiW fellépői közül két (és fél) olyat emelnénk ki, akik bár földrajzilag távol esnek egymástól, az mégis közös bennük, hogy választott műfajukban mindig újat és újat próbálnak az asztalra letenni, megunhatatlan kedvencekké válva ezzel.

A 20 éves Csík zenekar nevéhez rengeteg táncház, koncert és jó néhány lemez kapcsolódik, melyek külföldön és idehaza egyaránt népszerűvé tették a magyar népzenét és vele együtt a zenekart is. A kecskeméti formációt munkája elismeréseként több zenei díjat is kapott – Kiváló Művészeti Együttes díja, 1992; Fonogram-díj, 2007 – és a mai napig öt lemeze jelent meg: Boldog szomorú dal, 1996; Tiszta szívvel, 1998; A kor falára, 2001; Be sok eső, be sok sár – koncertlemez, 2004; Senki nem ért semmit, 2006; Ez a vonat elindult, hadd menjen!, 2008. Eredetileg az erdélyi és a magyarországi paraszti világ tradicionális zenéit játszották, ám utolsó két lemezükön egyfajta nyitásként több magyar könnyűzenei előadó nótáit “népiesítettek”, mint például a Kispál és a Borz, vagy a Quimby. Sikeresen bizonyították ezzel, hogy népzene és rockzene között létezik átjáró az előbbi irányából is.

Vasárnap délután öt órakor a Világzenei Színpadon illusztris vendégek (Ferenczi György, Dresch Mihály, Lovasi András) társaságában mutatják be saját zenéjüket és átdolgozásaikat.

Tavaly februárban már volt szerencsém az A38 színpadán Lee “Scratch” Perry-t látni élőben és hallatlanul elégedett vagyok, hogy idén a Szigeten ismét lesz erre alkalmam. Koncertjén mindenkinek ott a helye, akit életében legalább egyszer is szíven ütött a reggae vagy a dub, Lee apó ugyanis nem csupán egy előadó a sok közül, hanem a jamaikai zene címzetes Ősatyja – vagy egyike a még életben lévő Ősatyáknak. Ott volt mindkét műfaj születésénél, amelyek később új irányokat vettek keze nyomán, átértelmezte a hangokról való gondolkodást, megújította a stúdióról, mint alkotóhelyről és -eszközről kialakult képet, valamint egyelőre túlélni látszik mindent és mindenkit. Előadóként, közreműködőként és producerként jegyzett lemezeit szinte felsorolni is lehetetlen.

Augusztus 17-én, este 21.30-kor a zenei fiának tekinthető Adrian Sherwooddal lép majd együtt színpadra, aki Perry gondolkodását továbbvive vált a jamaikai alapú zenék stúdiómágusává.

Közös fellépésüket több, mint vétek: hiba lenne elmulasztani.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Tökéletes kezdő löket Úgy kezdődött, hogy otthon hagytam a jegyemet. A HÉV felé tartva kedélyesen beszélgettünk a könnyed trópusi időben, mikor eszembe jutott, hogy ott maradt az ebédlő asztalán. Miután lesétáltam feledékenységem gyümölcsét, jólesőn nyugtáztam, hogy kezdő...
Az a szombat… a Szigeten Serj Tankian koncertjéről kis utánjárással azért annyit lehett tudni, hogy nem szinezik a programot System dalokkal és az alulinformáltság is csak egy hátsófertáji "Chop Suey" bekiabálással képviseltette magát. Mit mondjak, valóban tisztességesen han...
Sziget második-harmadik A Kispál hozza a szokásos formáját, kellemes, szerethető, bár csak egy kis részét látom. A Kaiser felülmúlja a vártakat, ugyanis nagyon jól nyomják, főleg a koncert második felétől indul be a dolog és az Oh my Goddal tetőzik, amikor már kiabál a nép...