kómakeringő (Sziget #1)

Letészem a lantot – jelentettem be munkahelyemen a Sziget-érzéstől megszállottak meggyőződésével, mert én többet ilyet nem játszok, hogy látványos tetteket várnak tőlem, én meg zombiként viselkedek. Este hatra kiértem.

Kötelezően hosszú viseletem laza rövidre cseréltem, fejem tetejébe kalapot nyomtam, a becsempészett szeszből egy fél lityós gin-tonikot bekevertem, rendeltem egy korsó Ászokot, azt irány a szokásos ösvények.

A noname feltörekvő metálzenekaroknak is fellépési lehetőséget nyújtó Talentum Zúzda színpadon kezdtem. Room of the Mad Robots. Itt gyorsan le is csavarták a fiúk a fejem a nyitókörben, első szigetes megjelenésükben a büszke szülők előtt remekül szóltak, s miként nyitott itt a tér, a hömpölygő utcáról is a közönség soraiba többen be-be tértek, gyaníthatóan rekordnézőszámot, maradandó élményt (és promociós cédét) kínálva a nu-skull műfaj szerelmeseinek.

Aztán lézengés és keresés. Konkrét cél nélküli valamit, melynek Takács Eszter és a GumiZsuzsi kevés volt, a Leningrad viszont sokk! Nem érted? 15-en voltak a világzenei nagyszínpadon! Megszámoltam! És csak kettőnél nem volt hangszer, talán ők tölthetik be az orosz csapatban a látványos léhűtő funkciót, mert egyikük egy csili-vilibe öltözött szép modellalkatú táncosnő (izgalmas lehet vele a 14 kannak a turnébusz), a másik meg egy disznó termetű őrült fazon, aki alkalom adtán beleüvölt a mikrofonba, faszékeket tör, és sörösdobozokat harap szét.

A Zuboly a sátor faláról visszapattanó hangok miatt piszok szarul szólt, a kanadai Alanis Morissette meg csak szimplán fos, végül A Kutya vacsorájával vígasztalódtunk, és röhögtünk mi férfiak, ahogy egymásra hagyott csajainkat hogy próbálja fűzni két esélytelen proarc, kuc-kuc.

A Kistehénre menet Magic Mirrorba még betértünk, meglesni az aktuális buzishowt. Volt ott egy hullahoppkarikákkal bravúroskodó csupaszmellű “Tigris”, aztán egy selyemszalagon le-föl húzodzkodó csajnak látszó, de miként ilyen korán elpilledni még nem akartunk, gyorsan továbbáltunk, hogy az Unikum Next kamionjánál hogy hogy nem, az esőkabátos koncepcióban hip-hop balhézó Anna & the Barbiesba minden eddigi tervet dobva szerencsésen belefussunk.

Sajnos fellépésük végét már meg sem várhattuk, mert egy sátorral odébb kezdődött a világhírű Kiscsillag! Kötelező darabként kezeltük, ennek megfelelően végig is táncoltuk, kis vodka-naranccsal a klasszikus fesztivál életérzést megfűszereztük, majd 300-ért (csak az íze végett) egy fokhagymás lángost bevágtuk, a Kollektíva partyról kiderítettük, hogy gáz, azt a Lovardában hajnalig italozva megállapodtunk. Egyszerű ez, mint az 1×1, hej.

Folyt. köv.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ex Pistols 1. "Csinálják már lassabban, mert nem tudom ilyen gyorsan nézni". Éljen a Színház és Táncsátor, főleg a Danza Contemporanea de Cuba előadása miatt. A közönség percekig állva tapsolt a végén. Életem legintenzívebb élménye, gyönyörű, megrázó, erotikus ...
Észak, dél, nyugat, kelet Augusztus 14-én, csütörtökön az iWiW Világzenei Nagyszínpadon három olyan fellépőre vagyok kíváncsi, akik korábban nem jártak még nálunk. Három égtáj, illetve három kontinens szülöttei ők, akik közül kettejük zenéjéhez volt már szerencsém. Negyedik a...
Zene-zene, igénytelen, ha nem ittál eleget Apró simítások voltak már csak hátra. Nyolcadikban, a biosztanár is úgy tanította: fontos, hogy a végéből kinyomjuk levegőt. Ők még csomót is kötöztek rá. Aztán kitűzték a Sziget idei zászlaját, jelképezvén a programok sokszínűségét és az antidiszkr...