vasszűz és a lánya (Sziget #0)

Divat lett a nagykörúton a cyborg Eddie koponyás póló, vagy mi? Miért
hord a legnagyobb nyári hőségben mindenki rikító metálszögletes
betűkkel tarkított feketét?
Made in Iron. Vaskemény.

Margit hídnál a hévre már alig lehetett fölférni. Ördögvillát lengető izzadt férfitestek akartak mindenáron rám verejtékezni, de én a kapaszkodón csüngve kitértem előlük, a Filatorigátnál megugrottam, és a hátsó ösvényen mindenkit megkerülve igyekeztem meglépni. Illetve igyekeztem volna! Mert mobilkerítéssel zárták le a hátsó ösvényt. Vaskaput raktak a Vasszűz elé, a fene se érti…

Az Iron Maiden előzenekarának fiatal énekesnője a basszeros Steve Harris csemetéje: Lauren Harris. Jó opció, jó protekció, jó nő, és nem szűz. Szerintem. A popszakma már csak ilyen. És mintha a látszat is igazolni akarná feltételezéseim, a civilektől gondosan elkerített Szeparé részen sorra mutogatták jól sikerült kattintásaik eredményét a backstage-ből érkező fotósok, és még asztalhoz jött a pultos is, hogy mit kérek? Szélcsend a nyüzsiben.

Viszont én nem celebekre voltam kíváncsi és nem is a Nyugalom Szigetére, így átvonszoltam kerekded seggem már-már megszokott helyemre, az E-Klub kocsma előtti területre, hogy lássam a legendát, az Ed Force One másodpilótáját, Bruce Dickinsont és az Iron Maiden-t.

9 óra után 8 perccel belekezdtek. Tűzijáték, füst, fények, és látványos háttérképek jelezték, hogy a brit sztárcsapat köreiben nem szarból építkeznek, és hogy az a 12 tonna színpadi cucc, amit a 757-es Boeing-re pakoltak, és magukkal hoztak, az javarészt nem üres sörösüveg.

Somewhere Back in Time World Tour 2008 – Vissza az időben (már akinek). És bár rocker múltam ellenére ismeretem kevés róluk, azt olvastam, hogy nemrég összehoztak egy feszes új albumot, amiből a cselesek játszani itt taktikusan el is felejtenek, vagyis kizárólag régi klasszikus slágerekkel operálnak a főként nosztalgiából hajrázóknak, díszletben meg az 1985-ös Powerslave egyiptomi koncepcióját követve. De egy biztos, még mindig ugyanannyi energiával, mint a tinédzserek! Szédületesen mozogtak ezek a korosodó zenészek, erősen megdobogtatva dallamos heavy metál muzsikájukkal a honi vasszíveket. Egyiküknek viccesen oda is szóltam, provokatív szakértőnek tetszőn dicsérni úgy akartam, hogy “jó ez a zene, bár hangzásvilágában engem kicsit az Ossianra emlékeztet”.

El sem mondom, hogy a tetovált SziGet GetSzi minek és miként nézett. Hazáig menekültem!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

kincs, ami nincs? Csóró kis blogger vagyok, aki ott fogja meg a pénzt, ahol lehet. Közben meg imádok félrészegen bulizni. Nehéz kombó, az ilyen életvitelhez trükkös megoldások kellenek, de némi leleményességgel és egy a bejáratnál is átférő gyermek homokozó lapáttal, ...
all in (Sziget #4) A Nap világít, a Föld árnyékot vet, a Hold belesétál az árnyékkúpba - fogyatkozunk... Közel a vége. És közben a Nő megbocsát, de nem felejt! Nehéz a hajrá, sok-sok elmulasztott lehetőséggel. Szokja a test a folyamot, a megtett kilométereket, az alko...
Az a szombat… a Szigeten Serj Tankian koncertjéről kis utánjárással azért annyit lehett tudni, hogy nem szinezik a programot System dalokkal és az alulinformáltság is csak egy hátsófertáji "Chop Suey" bekiabálással képviseltette magát. Mit mondjak, valóban tisztességesen han...