Sziget -1

Magyar Dal Napja.

Már az elnevezés is furcsa volt nekem, amikor először olvastam róla. De hát ottalvós a jegyem, nézzük meg.

Aztán ahogy közeledett az időpont és egyre többet hallottam róla, egyre inkább
kíváncsi lettem a Sziget -1. napjára.

Érkezés olyan dél magasságában a Szigetre. A jól megszokott
helyre felverni a sátrat, és a sátorállítás végeztével a jól megérdemelt első
kis séta a legközelebbi pultig. Nem sok minden van nyitva. Nem baj, legalább
fedezünk egy keveset.

Amikor elkezdtünk itt sátrazni (jó pár éve), még a mozi volt mellettünk… Idén
már a Metál sátor. Nem baj, változnak az idők. A Wan2 is megfordult, és a
Lovarda a tőlünk távolabb eső részére került. Ez már egy kicsit baj, hiszen
azért az a legjobb kocsma a környéken, a maga asztalon táncolós éjszakáival.

Visszatérve a sátorhoz konstatáljuk, hogy idén is a Sziget
látogatók legnomádabb és legigénytelenebb népcsoportja, a franciák lesznek a
szomszédaink. Majd orrcsipeszt szerzünk valahonnan, mert pont ennek a
társaságnak (mondjuk akkor még csak fele ennyien voltak) olyan szaga lett a
3-4. nap tájékán tavaly, hogy 10 méter távolságból öklendezni kezdtünk tőlük.

Nem baj, tavaly is kibírtuk.

Szépen lassan telik az idő, megérkeznek a napi jegyesek.
Kezdenek megnyitni, és megtelni a kocsmák, és kezdünk is életre kelni.

A 8 órás megakoncert kicsi csúszással de majdnem időben kezdetét veszi.
Természetesen mi ekkora már elfogysztottuk a kellő mennyiségű “védőitalt”
nehogy kiszáradjunk, szerintem többet is mint 1,5 liter (csak éppenséggel
alkohol formájában ami köztudott, hogy dehidratál).

A koncert elején egy videó keretében bejátsszák azt a
felvételt, ami 1986-ban készült, és ahol Freddie Mercury a “Tavaszi szél”-t
énekli.


Megható, azért ennyi idő távlatából is az, hogy egy ilyen
nagy sztár vette a fáradtságot és ha csak a tenyeréről felolvasva is, de
elénekelt egy magyar dalt külföldiként. Manapság az ilyen nagyobb kaliberű sztárok, örülünk ha azt
tudják, hogy Magyarország hol van, vagy hogy ők maguk éppen hova jöttek.

A koncert hosszú volt és pörgős. Mivel nem százas a
memóriám, és nem volt nálam jegyzet füzet sem, ezért csak olyan pontokat
említek meg, amik igazán megmaradtak valamiért. Tehát a teljesség igénye
nélkül:

  • Stílusosan a Budapest Bár indít! Nagyon el lett találva ez a kezdés szerintem.
  • Olyan 17 óra magasságában a Kontroll csoport, az URH és
    a Sziámi 3-as után rájövök, hogy ma még nem volt olyan szám, amit ne tudtam
    volna a kivetítőn suhanó szöveg segítsége nélkül is elénekelni. (Azt hiszem
    kicsit büszke vagyok magamra, talán sikerült egy kicsit elérnem azt amit
    szerettem volna: megismerni az alapoktól a zenét. Olyan zenét is hallgatni ami
    nem a kortársam, hogy jobban megértsem a mait.)
  • Úgy értékeltem az adott helyzetem, hogy a Balázs Fecó
    egyveleg kimaradása nem akkora nagy kár, így meglátogatok egy toi-toi-t, meg a
    kőkocsmát.
  • A KFT-t hallgatva rájövök, hogy ilyet de rég
    hallgattam, és ha majd vége a szigetnek, fel kell frissítenem azt a giga zenét
    amit naponta magammal viszek.
  • Az idő múlásával besötétedik, amit nem bánok, mert már
    nagyon égetett a nap, és nekem csak 20-as fényvédő krémem van kint a sátorban.
  • Az István, a király részletei közben mutatkozik a mű
    nagysága: mindenki egy emberként énekli, és kántálja, hogy „Koppány!”,
    politikai, vallási és egyéb hovatartozástól függetlenül.
  • A csikidám alatt, miközben Szikora Robi és a gidák
    vonaglottak a színpadon, egy 160 magas és kb. 150 kg-s kék susinacis, fehér
    asszonyverő trikós kb 30-35 éves csóka ráugrik a bal nagylábujjamra (amin most
    nő ki a köröm, amit pár hónapja elhagytam róla), ami után csillagokat látok, és
    muszáj vagyok leülni. (Megjegyzés: a Martens-em lecserélni acélbetétesre.)
  • Meglepetésként megjelenik az Edda a színpadon, pedig
    nincs is a programban. Szinte látom a szemem előtt, hogy a szervezők a színpad
    mögött tördelik a kezüket, szorítva annak, hogy Pataki ne adja elő szokásos
    15-20 perces monológját. És tényleg, elmarad a kielőadás. Kellemes meglepetés!
    (De ezt a szituációnak tudom be, nem leszek a jövőben se Eddára járó.)
  • A koncert vége fele meglátok egy zászló a tömegben. És
    leesik, miért volt halmokba kitéve a madaras tecsóban a „gazdaságos trikolor”.
    Van üzleti érzéke a hipermarketeknek (hozzáteszem a sátrak árát is megemelték
    egy héttel ez előtt több mint egy ezressel, készülve a Szigetre).
  • A koncerten ez egyik legnagyobb tapsot Ákos fellépése
    kapja, illetve a nagy finálé. Jó a hangulat, mindenki táncol, és a technika se
    játszadozik velünk.
  • Záróakkordként egy 9 év forma kislány elénekli a “Tavaszi szél”-t, amivel egy gyönyörű keretet kap a koncert. A tömeg vele
    énekli, és kimondottan megható a jelenet.


Aztán irány a pados leülés. Azért 8 óra az 8 óra. Kell már
az ücsörgés. Barátnőm édesanyjának beszámolóján mosolygok: egy középkorú
fiatalember akarta felszedni a pultnál. De kicsit megdöbbent amikor a szöszeke,
fiatalos és fitt hölgy a “kivel jöttél a koncertre” kérdésre a “2 kamasz és 2
felnőtt gyermekemmel, a barátaikkal és a férjemmel” választ adta. (Megjegyezni:
a szendvicsekért a Sziget után köszönő sms-t írni, mert nagyon finomak voltak!)

A másnap kellemesen telik, és este elhagyom a Szigetet.
Néhány dolog kiszólított a városba, és mivel én nem vagyok túlságosan érdekelt
az Iron Maiden koncertben, a szerdai visszatérést választom, hogy egy estét
otthon tudjak pihizni.

 

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Hajóval a Szigetre Bár mostanra már éppen normálisan járható a K-híd, felhívjuk minden kedves fesztivállátogató figyelmét, hogy a tömegesen kivándorló, sátorverő ottalvósok torlódása miatt korábban dugulások fordultak elő és szerintünk még fognak is a nap folyamán. Jav...
Szombati underground Öregszem. Idén az eddig megszokott egy hét számomra egy napra rövidült, köszönhetően a társaság-, pénz-, valamint kedvhiány sajnálatos konstellációjának. A szombati program azonban kihagyhatatlan volt, így a napijegyesekre jellemző módon - "ha már en...
Komótos vasárnap Utolsó délután sem kapkodtuk el a szigeti indulást. Mondván, hogy utolsó este úgyis sokáig kinn maradunk, nézni- és hallgatnivaló dögivel, ismerősök is bizton akadnak majd. Szóval csak semmi sietség, előttünk az éjszaka. Ötödnapi átlagsebességgel el...