lesznek. Vannak. Sokan. És ha valaki azt gondolta, hogy egy nulladik
napon Iron Maidenen nem lesz más, csak a 20 éves bőrnadrágot szekrény
mélyéről előtúró, abba kisebb pocakot beleszuszakoló, az évek vasfoga
alatt tisztes családapává szelídült ősmetál-rajongó, az bizony tévedett. Már a HÉV-en aszalódva szemet szúrt az első pöttöm nép, aki 10 éves sem lévén még tán, máris rendelkezett minden rajongói kellékkel: szegecses kabát, Maiden-póló, térdig érő bakancs, ahogy kell. Na meg nagy-nagy lelkesedés, izgalom, szülői felügyelettel, természetesen. Hiába, Maidenen generációk nőttek fel és úgy tűnik, növögetnek rajta még mindig, ahogy családi körben érkeztünk mi is: bátyám elhozta legnagyobb, azaz 15 éves fiát, hogy ne csak a hugit kelljen szemmel tartani. Úgyhogy volt itt minden, nosztalgiaszag és fiatalság egyaránt, na meg a kemény mag, biztos, ami biztos alapon helyet foglalva az első sorban már délután 4-kor. Okosan, mert később moccanni nemigen lehetett. Kordonmenti jó fekvésű, középtájolású helyemet mégis fel kellett adjam, mert bizony Steve Harris ivadéka, mint előzene, számomra nem vált be. Piacos a Lauren lány, azt meg kell hagyni, de hát a látvány nem minden, ha már koncerten van az ember és nem peep showban.
De hát az élet kegyetlen, kiböjtöltük azt az órácskát, hogy aztán lecsapjon a pöröly. A vaspöröly. Made in Maiden. És csalódni nem kellett, a lendület a régi (egynémely díszletelemmel együtt, de hát tudjuk be nosztalgiának). Ami kell, tűz és fény, látvány és hang az ott volt, biztosra menvén minden régi-régi nagy kedvenccel, új számokat kevésbé mutatva. 6-6-6, the number of the Beast, bizony. Vége ennek persze tömegben előrefurakodás, csatakosra izzadás, lucskosra ugrálás. Vagyishogy ez inkább csak a kezdet, mert alaphangulat megteremtődvén, a vég hajnalig tartó metál, felbuzdulás, házasságkötő sátorban kikötés… meg fejbekötés. Így bízzon az ember a saját bátyjában, hangos „tiltakozom” közbevetése helyett, nagy huncutul inkább még tanúnak is vállalkozott. Mert miért ne. Az ifjú pár ezek után útra kelt, eltévedt, kerítést mászott (hármat), sebeket szerzett (fene vinné, aki kitalálta a szögesdrótot), majd nyugovóra tért. Másnap meg magyarázkodott…
Na de, ha Sziget van, akkor Sziget van. És van!