Játszott már nálunk Pirx kapitány kalandjait idéző, retro hangulatú helyszínen, illetve újpesti hodályban, dunai hajós volt kétszer, a legutóbbi alkalomról be is számoltunk alaposan. Most meglátjuk, mit tud szabadtéren. Még inkább azt, mit tud a szabadtér.
„Lenyűgöz, aki
nem gondol röpke létre,
ha mennydörög.”
A címben már megidézett, leegyszerűsítő stílben, tájékozódási pontot adó közhelyek felsorolásszerű dobálásával tudok csak kísérletet tenni arra, hogy megpróbáljam pillangószerűen csapongó érzéseimet, emlékeimet gondolataim lepkehálójával befogni és pár szót ejteni az oyabunról. Úgyis semmitmondó mind. Hallani, látni kell, együtt mozdulni, lélegezni, létezni vele, az előadása közben megszülető és elillanó tapasztalattal.
Absztrakt hip hopként szokás emlegetni, amit elképesztő munkássága során művelt és művel. Jazz és drum and bass, akusztikus és elektronikus elemek, instrumentális, szövegelős és vokális szerzemények, lazulós elszállás és agyba fúródó zúzás egyaránt jellemzi.
Alkotott együtt Toshinori Kondo trombitaművésszel, megfogalmazta az ezredfordulós, nagyvárosi lét és az évezredes zen tradíciók közti kapcsolatot, többekkel szövetkezve és bambuszfurulyát nem kímélve fejet hajtott hazája ősi, hagyományos muzsikája előtt, kihasználva a közösen beszélt nyelvet kollaborált angolszász tesóival, a Coldcut és DJ Food formációkkal, mixelt Eminem közreműködésével készült kommerszet, de ugyanakkor és ugyanott bolgár férfikórus hangmintáját is, sőt, ha hinni lehet a legendának, saját, különbejáratú Bagoborabu szanunk kedvéért még wuxia-filmzenével is eljátszadozott.
„A győzelmet akkor meglátni, amikor már a nyáj is felismeri, nem a kiválóság ismérve.”
Ha nem is egy lépéssel mindenki más előtt, de biztosan mindig a saját útján járt. Emblematikus figurája legalább olyan jelképévé vált Japánnak, mint a szusi, Zatoichi, a vak masszőr, vagy Kuroszava hét szamurája. Fellépésein nem egyszer veri át közönségét: azt hinnéd, az összevissza kavarásban már rég kiesett a ritmusból, majd a mérnöki pontossággal elhelyezett csattanó leszakítja helyéről az arcod, miközben rádöbbensz, hogy végig tudatosan csavarta ki azt. (Igen, akár a ritmust, akár az arcod értheted ez alatt.) Mellesleg zseniális ötlet volt annakidején a feje fölé elhelyezett tükör, amelyben nyálcsorgatva leshettük teremtő kezét.
Zenéhez való hozzáállása az óceán túlpartján, talán távol, ám lelki közelségben élő sensei-társ, Shadow nem véletlenül választott művésznevével cseng össze. Akinek nem világos e célzás, látogasson el a mester honlapjára, ahol nézze meg a galériát. Nem róla, hanem általa készített képeket fog találni. Amennyiben ez nem elég meggyőző, megejthető egy másik látogatás DJ Krush idei második magyar eljövetelére, július 30-án, este 20.00 órakor a Zöld Pardonban. Lassan kezdhetjük úgy érezni, elkényeztetnek bennünket. Csak nehogy hét szűk esztendő következzen ezután.