20%-kal lesz kommerszebb idén a Nagyszínpad

A kommerszséget kizárólag annak alapján vizsgáltam, hogy az egyes előadók hogyan szerepeltek a hivatalos brit slágerlistán. Minél jobb helyezést ér el valaki a slágerlistán, nyilván annál kommerszebb, hiszen a brit lista kizárólag a (legális) lemezeladásokat veszi figyelembe, azaz azt tükrözi, mennyit keresett az előadó az adott számmal, azt, hogy kereskedelmileg mennyire jött be a biznisz. Minden sikeres számért bizonyos pontszámot adtam az egyes előadóknak, minél több és minél sikeresebb számot tudhat magáénak az adott fellépő, annál több ponttal szerepel az alábbi kommerszségi listán. A módszert egészen pontosan leírtam tavaly is, most is ugyanígy jártam el, tehát aki további részletekre kíváncsi, kattintson oda.

Még a lista előtt hadd álljon itt egy pár mondat a futottak még kategóriáról. Nem csak a Nagyszínpadon lépnek fel ugyanis “kommersz” előadók az idén sem. A világzene világát jelentő deszkákra fel fog lépni ugyanis Natasha Atlas, a Transglobal Undergrounddal. Az együttes ugyan még nem, de a hegységnevű énekesnő megjárta már a brit slágerlista top40 részlegét. 2000. februárjában éppen a 40. helyet sikerült megkaparintania egy hétre, Jean-Michel Jarre-ral karöltve, egyetlen hétre. A szám címe frappáns módon “C’est La Vie” volt.

Nála jóval nagyobb sikerrel büszkélkedhet Mory Kante, akinek ugyan szintén csak egy száma járta meg a brit listát, de az legalább háromszor, és mindháromszor a top30-ba is bejutott. A dal természetesen a “Yeke Yeke”, és ha bevettem volna a listára az előadót, akkor az MGMT előtt szerepelne rajta a 15. helyen. De nem vettem be. Mory Kante mindenesetre közvetlenül Natasha Atlas után fog fellépni péntek este a világzenei színpadon.

Harmadrészt idén a Party Aréna is büszkélkedhet egy top20-t megjárt előadóval. Ők a francia Justice, akik a Simiannal közös himnusszal, a “We Are Your Friends”-zel taroltak két évvel ezelőtt. Hozzánk most jutottak el keverni egy kis tánczenét.

És akkor nézzük a listát, azaz a Nagyszínpad nemzetközi előadóit kommerszségi sorrendbe állítva a legkevésbé kommersztől a legkommerszebbig. Az előadók neve után zárójelben kommerszségi együtthatójuk olvasható.

15. MGMT (2)

14. Pendulum (5)

13. The Wombats (6)

12. The Cribs (8)

11. The Presidents of the United States of America (8)

10. Babyshambles (16)

9. Alanis Morissette (17)

8. The Kooks (20)

7. Róisín Murphy (23)

6. Kaiser Chiefs (23)

5. The Killers (28)

4. The Sex Pistols (39)

3. Jamiroquai (63)

2. REM (65)

1. Iron Maiden (108)

A címben szereplő 20%-ot tehát onnan vettem, hogy a tavalyi legkommerszebb előadó (a Madness) kommerszségi együtthatója is csak 90 pont volt, a nulladik napos Iron Maiden 108-as népszerűsége tehát hozzájuk képest (is) elsöprő. A legmegdöbbentőbb ráadásul, hogy az Iron Maiden tavaly januárban is könnyedén tető alá hozott egy top3 slágert, tehát távolról sem kiöregedőfélben lévő együttesről van szó.

Kevésbé mondható el ez a listán utána következő 3 előadóról, akik a Szigetre sajnos eléggé jellemző módon egy olyan tíz (-húsz stb.) évvel karrierjük csúcspontja után fanyalodnak a mi Nagyszínpadunkra. Napra pontosan tíz évvel ezelőtt volt, hogy a Jamiroquai egyetlen No1-ja, a Deeper Underground éppen a slágerlista élén állt. Bár hű rajongótáboruk megérdemelten továbbra is fel-feldobja őket a fősodorba, az REM slágerlista-szinten nem sok vizet zavar az utóbbi időkben, bár kétségtelen, hogy a “Leaving New York” az ötödik helyezést érte el nemrég, azaz 2004-ben.

Hogy a Sex Pistolnak mennyi köze van a jelenhez vagy az aktuális könnyűzenéhez, azt mindenki tudja, és bevennék még ez alá a kalap alá két nőt. Először is Róisín Murphyt, aki 23 pontjából 22-t még a Molokó tagjaként gyűjtött össze, 2003-mal bezárólag. Két zseniális albummal érthetetlen módon döglődő szólókarrierje egyetlen slágert termelt eddig, ez a “Let Me Know”, de ez is csak a 22. helyig jutott a slágerlistán. A pár évvel ezelőtti Moloko-koncert legkedvesebb Sziget-élményeim közé tartozik, az idén látható show klubverzióját pedig még tavaly novemberben láttam Olaszországban. Nagyon jó volt. Nagyon jó lesz.

Alanis Morissette a másik, aki két sikeralbum után 1998. óta már csak keményvonalas rajongóit tudja lemezvásárlásra késztetni. Érdekes egyébként, hogy a britek kislemez-szinten mennyire nem kaptak rá a hölgy ízére, Alanis ugyanis a Jagged Little Pill rekorddöntő sikerével messze kommerszebb, mint az egész Sziget rajta kívül együttvéve, de ezt az adatot a lista nem tükrözi.

A végén kiemelném még, hogy az Iron Maiden “Bring Your Daughter… to the Slaughter” című számán kívül még ugye a Jamiroquainak és a Kaiser Chiefsnek jött össze a No1 a briteknél, utóbbinak a “Ruby”-val.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Csak a mainstream – 2012 12 legjobb dalai (selected by Csingás... Így az év elején mindig kicsit megáll az élet. A diákok a vizsgákkal küzdenek, mások igyekeznek újra felvenni a munka ritmusát vagy éppen újévi fogadalmaikat próbálják betartani napról napra kevesebb sikerrel. Sok szórakozóhely zárva tart (pl. A38, G...
2013 legjobb albumai a MOJO, a Q, az Uncut, a Rolling Stone és az NM... Az év utolsó hónapjába érve az internetet böngészve egyre gyakrabban jönnek szembe különböző toplisták és összeállítások 2013 legjobb/legrosszabb/legabszurdabb produkcióiról. Pista (akinek ugyebár jó lesz) óta tudjuk, hogy a listázással érdemes óvato...
Best of 2013, avagy kedvenc lemezeink az idén (I. rész) Pár hete bemutattuk, a mértékadó nyugati zenei sajtótermékek miképp értékelték a 2013-as évet, mely lemezeket tartották a legjobbnak. Most eljött az ideje, hogy mi is elmondjuk, mely 10 albumot pörgettük a legtöbbet idén. Az összegző cikk első része ...