BalaTONE end, after the end

Ahogy egyszer véget ér a lázas ifjúság is, úgy a 2008-as BalaTONE Fesztivál is befejeződött vasárnap! Kollégáim már megírták az utolsó beszámolójukat, nekem sajnos nem volt még időm, de most akkor pótlom a hiányosságaimat!

Nos, számunkra a Jamie Winchester és Hrutka Róbert koncert volt az első a záró napon. De sajnos az is csak félórás késéssel, mert akadt néhány probléma a sajtós sátorban. Szerencsére megoldódott minden, szépen elköszöntünk a press-es stafftól! A rendszergazdának és Korbely Györgynek itt szeretnék köszönetet mondani, hogy mindenben a rendelkezésünkre álltak és készséggel segítették munkánkat!

Szóval a Jamie koncert…Sajnos a kedvenc számunkra már nem értünk oda, viszont kárpótolt minket az az egy óra, amit még játszottak a fiúk. De még hogy! Sajnos sört már nem volt időnk venni, meg is ittuk később a levét a dolognak, mert annyit ugráltunk a koncerten, hogy vattát tudtunk volna köpni, úgy kiszáradtunk. Az ugrálás meg úgy jött, hogy mikor odaértünk, két lány mellé álltunk meg, az első sorba. Csináltuk a fényképeket, énekeltük az éppen játszott számot. Jöttek a zúzósabb számok és a két csaj fogott minket, átkarolt és így ugráltunk együtt. Persze ebből a zenekarból a közönségnek sosem elég, ezért a “vissza-vissza” után, ugyan elég lassan, de újra megjelentek a színpadon. Két számot zenéltek még, megköszönték, hogy itt lehettek, a közönség meg oszolhatott.

Tanakodtunk, mit is tegyünk, megnéztük hát Alvint és a mókusait. Az első három számot szokásunkhoz híven ismét lekéstük, de bekunyiztam magam a színpad elé, hogy had csináljak pár képet. Mission completed, hallgattunk még egy-két számot, aztán elléptünk a hiányzott sörünkért.

A Viva színpados PASO koncertet csak messziről láttuk, hallgattuk, mert akkor kajáltunk. De feelinges volt azért így is. Maradtunk még volna, mert jó volt ott üldögélni a parti büfésnél, csak sajna jött a secu-s, hogy akinek van pass-a, az menjen a fesztiválra, akinek nincs, az a moló felé. Nekünk ugyan volt, de mi mégis a moló felé vettük az irányt, kocsihoz mentünk ismét sörért! Útközben útba ejtettük a “nullanullás” helységet, ahol a takarító nénivel jót dumáltunk a fesztiválról, a takarításról. Jófej volt a néni, vicces arc volt.

Végre elértük a kocsit és a piát és újra koncertet kerestünk magunknak.

Tizenegyet ütött már az óra, Quimby koncert a nagyszínpadon. A konferansz ismét vicces kedvében volt, alkohol mérgezéses beteget szimulálva, mankóval a kezében, infuzióra kötve lépett a nézők elé. Természetesen, három nővérke kísérte, hátha rosszul lesz szegény. Végül hordágyon vitték el, de még azért egy szóviccet benyögött, úgy konferálta fel a Quimbyt. Csak három szám erejéig maradtunk, amíg lehetett a sajtósoknak kialakított részről fotózni, mert rohantunk át a Malátabárba Irie Maffiára.

Nagyon sokan voltak, de nekünk sikerült az első sorba furakodnunk, így premier plánból láthattuk őket. A beállásuk kicsit sok idő volt, én már eléggé untam a dolgot, de végre elkezdték a koncertet. Ahogy UtcaZenén, itt is hatalmas bulit csináltak, tombolt a közönség folyamatosan, persze mi is.

Kihagytam a sorból a Depressziót, amit a Malátabár előtt néztünk meg kiváncsiságból. Na ott ami volt, az kész. A felhergelt közönséget úgy dirigálta az énekes, mint a marionette bábukat. Volt egy szám, aminek az elején ketté vezényelte a népet és mikor az ének elkezdődik csapjon össze a két tábor, persze csak pogózásilag. Persze csoda lett volna, ha egyetlen verekedés nem kezdődött volna, de sajnos lett. Mondjuk annak hamar véget vetett a biztonsági őr. Ennyi elég is volt nekem a kemény rockból, így folytattuk túránkat. Még pedig ismét a kocsihoz, sörért.

Ott ragadtunk, mert kárpótoltuk magunkat, hogy nem volt idén Roy&Ádám, így beraktuk a kis Roy cd-t és közel max hangerőn azt hallgattuk. No, ez senkit nem zavart, csak azt az egy párt, akik a mellettünk álló furgonban aludtak. Ránk is szóltak, hogy halkabban. Ki is akadtam, hogy de ez egy fesztivál és nehogy már az én hangerőm zavarja, amikor a fesztről sokkal hangosabb zene szól. Mindegy.

Lézengtünk még egy kicsit, aztán alvás volt, mert az infos srácok azt mondták, hogy tízig el kell hagyni a területet.

Új napra ébredtünk, új hangokra is. Kamionok és teherautók pittyegésére. Mert ugye azok tolatásnál pittyegnek, hogy mindenki tudja, hogy tolat. Szomorú látvány volt az is, ahogy láttuk, hogy szedik szét a sátrakat, színpadokat. Nagyon nehéz volt az a reggel, vagyis délelőtt a másnap miatt, fájt a fejünk, mint a fene. Vaciláltunk mi legyen, maradjunk-e strandolni vagy irány haza. Lesétáltunk a partra, a nap ugyan sütött, de a víz viszont nem lehetett több tizennyolc foknál. Na, ez eldöntötte a kérdést, úgyhogy összepakolásztunk és Veszprémfelé vettük az irányt.

Az idő ellenére idén is jóra sikeredett eme fesztivál, köszi mindenkinek aki részt vett rajta, szervezte és a többi. See you again next year!!!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

BTONE Utolsó nap, mindent bele!!! Utolsó napjához érkezett az idei BalaTONE Fesztivál, de a programoknak és a koncerteknek még korán sincs vége! Nézzünk körül, mit kínál uccsóra Zánka!!! Aki még mindig nem tudta elhatározni magát, hogy lelátogasson Zánkára, annak itt egy kis segítsé...
Újra “Zánkóóó”, Újra Balatone Elstartolt a második Balatone Fesztivál. Az idei minden tekintetben más, mint a tavalyi, az biztos. Ha csak az időjárást nézzük, akkor is! Azt hiszem, idén nem lesz a "magyar tengerbe" való berohanás, strandon sörivás egy szál fürdőgatyában. Ma 18 f...
Debrecenieknek ingyenes a BalaTONE! A július 24-27. között megrendezendő zánkai BalaTONE Fesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy egy igazán vendégszerető hagyományt indítanak el, s eztán minden évben vendégül látnak egy-egy várost – az összes lakójával együtt. Az ötlet értelmében az...