Záró akkordok

Eljövend hát az utolsó nap is a 2008-as BalaTONE fesztivál történetében. Programban ma sem szenved hiányt, aki Zánkán van, lehet válogatni a különféle koncertek, civil programok, evés-ivás-borkóstolás, hajókázás és még sorolhatnám.

A mai nap sem pont úgy indult, ahogy azt én elképzeltem, dehát ember tervez, ugyebár. Megettük a maradék kaját, amit felleltünk, előtte még befigyelt a fél órás sorbanállás a zuhanyzónál, mert persze, hogy minden lány az utsó napra akar bombanővé válni, és naná, hogy most kell mindnek hajat mosnia. Arról már inkább nem is mondok semmit, hogy nekem már csak a jéghideg víz maradt. Sebaj, legalább melegebbnek éreztem a levegőt. Köszi, csajok!

Utána jött az üljünk be a sajtósátorba… itt kezdődtek a bajok, nincs képszerkesztő. Csudijó. A fél délutánunk arra ment el, hogy képszerkesztőt szedjünk, telepítsünk, jelszót kérjünk hatszázszor a rendszergazda sráctól, de a végén, így estére csak összejött, hogy minden klappoljon.

Fél hét felé feladtuk a képekkel való mókázást és inkább elmentünk Jamie Wincheter & Hrutka Róbert koncertre a Malátabárba. Ők azok, akik nekem sosem tudnak csalódást okozni, mindig jó, amit csinálnak! Ugyan a kedvenc számaim sorából jócskán keveset hallottam csak, lehet, hogy mindez köszönhető annak a fél órának, amivel később sikerült odaérnünk. Segond, így is megvolt a jó hangulat, kiugráltuk a belünket is, még a fényképezőgépemet is kiugrálta majdnem valaki (ekkor kezdtem ismét morcossá válni)…

Jamie-ék után megnéztük, mi a helyzet a Viva színpadnál, épp az Alvin és a mókusok csinálta a hangulatot. Ugyan csak az első három szám alatt lehet a színpad elé férkőzni, hát mi azért félig bekuncsorogtuk magunkat, épp jó arc volt a secu-s. Ment a pogozás ezerrel, volt olyan viccesfiú, aki még a kordonra is felmászott, mit mászott, felállt rá, de nem tudom, miért hitte, hogy ezt neki szabad, kb fél pillanaton belül leszedték a biztonsági őrök.

Koncert után jöttünk ismét írni, úgyhogy egyelőre ennyit a mai napról, megyek további élményeket gyűjteni. Otthonról folyt. köv., egy óra múlva bezár itt a bazár és nem lesz net. Addig is, jó záróbulit minden BalaTONE-ozónak!

Újra itthon…vagyis nem egészen, de már nem Zánkán. Nem volt kellemes arra kelni a tegnapi nap után, hogy engedik le a Pepsi színpad tetejét és kapják szét az egészet. De nem csak ez a helyszín jutott erre a sorsra, mire magunkhoz tértünk, már nem volt jóformán kerítés sem a BalaTONE körül. De ott hagytam abba tegnap, hogy Alvin utáni cikkírás…

No, utána kicaplattunk a kocsihoz egy kis folyékony kenyérért, majd rájöttünk, hogy tulajdonképpen enni se ártana valamit, mert ezt a tegnapi nap során valahogy elfelejtettük. Tavaly a napi fix kaja a strandi büfés nagy wimpy (aki BalaTONE-olt egy éve, tudja, miről beszélek) volt, gondoltuk, az már jól bevált, együnk olyant. A pultos lány közölte legnagyobb sajnálatunkra, hogy ugyan mindenki ezt keresi, de olyan már nincs. Így maradt a kajáljuk le hamburgerrel és palacsintával az általam talált ezrest (szerintem ennek köszönhetően még finomabb volt, mint amúgy). Közben a háttérben PASO koncert ment, amin ugyan ott akartam lenni, de a gyomrom győzött.

Quimby-re már beértünk, szokásos színpad előtti fotózás, kivételesen nem akkora sajtós tömeggel, mint, amekkora Tankcsapdán volt. Nem maradtunk sokat, mentünk a Malátabárba Irie Maffiára, első sorba, haaatalmasat bulizni. A pár órával ez előtti Jamie W. koncert meg ez az Irie volt (nekem) a feszt idei csúcspontja. Az I.M. már tetszett az UtcaZenén is, de itt még azon is túltettek. Táncolt, ugrált, bulizott mindenki, hihetetlen jó hangulat volt.

Ja, azt elfelejtettem, milyen kulcsfontosságú infókat tudtam meg még Quimby előtt a parti vizesblokkot takarító nénitől. Hát, kéremszépen, a zánkai strand füvén “nagyon király” végigmenni, kár, hogy a kamionok meg a teherautók ezt most tönkrevágták kicsit, az semmi, de a nők jobban értenek a takarításhoz, mint a férfiak (mindez legfőképp a két úriemberre vonatkozott, akik a feszt területén levő vizes helyeket sártalanították). Hát, ha ő mondja, biztos úgy is van. Nem lehet ezt így visszaadni, de komolyan élmény volt vele beszélgetni.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani az infopultos srácoknak (megígértem nekik, hogy írok róluk pár jó szót), mindig segítettek, ha valami kérdés-kérés, óhaj-sóhaj volt. Ők se jöttek rá, miért kezdődött ez a fesztival már júli 14-én (nézzétek csak meg a karszalagokat!), de bepróbálkoztak a főnöknél, hogy ugyan, akkor tán azt a plusz 10 napi bérüket is kérik, nem tudom, sikerrel jártak-e. Rajtuk kívül köszönöm még a sajtósátras rendszergazdának, hogy jött mindig jelszót beírni, meg kölcsönzött nekünk kártyaolvasót, meg, hogy mindig tényleg ugrott szinte az első szóra! És köszi mindenkinek, aki ott volt és, akivel azon a pár koncerten együtt bulizhattam. Tavaly azt hiszem, ugyanezt írtam befejezésnek, ha igen, akkor teremtsünk hagyományt:

jövőre, veletek, ugyanitt!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

BalaTONE end, after the end Ahogy egyszer véget ér a lázas ifjúság is, úgy a 2008-as BalaTONE Fesztivál is befejeződött vasárnap! Kollégáim már megírták az utolsó beszámolójukat, nekem sajnos nem volt még időm, de most akkor pótlom a hiányosságaimat! Nos, számunkra a Jamie W...
Zánka, középső nap A csütörtöki torzított (meg tulajdonképpen bármilyen) gitármentes nap után tegnap azzal a feltett szándékkal indultunk el, hogy ma mi headbangelő rockereket fogunk látni. A tervet inkább kevesebb, mint több sikerrel teljesítettük. Kowalsky meg a V...
BalaTONE-i helyzetjelentés 2. nap A BalaTONE második estéjén sem maradtak program nélkül a fesztiválozó fiatalok. Ahogy tegnap írtam Kowalsky meg a Vega, Beatsteaks, Zagar és a Tankcsapda nyújtott felejthetetlen estét. Persze a sort még folytathatnám. A nagy színpad előtt álltam, ...