Tessék, Zánka!

Nnna, sikerült abszolválni az első napot. Még élünk. Alig. A hétfői megérkezés után még okosba’ csobbantunk egyet a Balatonban, mivel jól sejtettük, hogy később már nem lesz esélyünk rá. A keddi és a szerdai “nagyszerű” idő remek alkalmat adott az aktív pihenésre, azaz az alkohol-vírus elleni védelem felépítésére. Így érkeztünk meg a csütörtökhöz…

Társaságunkhoz vehemenciájához hűen sikerült eltökölni az időt és kb. 9-re beérni, viszont a 40 perces gyalogutat az orkánerejű szélben rutinszerűen teljesítettük. Legalább nem szakadt az eső, mint előtte két napig. Vízszintesen.

A Ludditákat és a Kaukázust szerencsésen lekéstük, így tegnap sem tudtam meg, hogy ki az a Szalai Éva. És akkor jött a Belga ZsoltiABékástul és MagyarNemzetiHiphápostul, amit a feléig bírtam.

Belga után a csapat keményebbik fele feladta a küzdelmet mondván “itt ma már nem lesznek olyan zenekarok, akik arról énekelnek, hogy az acél az acéllal összecsap”, és hazamentek.

Pedig ekkor kezdődött 2008 legjobb koncertje: Killa Kela. A Dj Skeletric-kel és egy durván idióta dobossal kiegészülő beatboxos Kela meglehetősen foghíjas közönség előtt kezdte a produkcióját, de a végére teljesen megtelt a Pepsi Színpad előtti tér.

Koncert után az ottfelejtett Dj pakolta a tört ütemeket tovább. Én még megvártam a kedvenc 2005-ös KillaDj számot majd átkúsztunk a Café-ba Noisia-ra.

Hááát, mit mondjak… fél órát kellet várnom az első értékelhető számra akkora zúzda volt benn, és még az sem vigasztalt nagyon, hogy derülhettem az egymáson túltenni vágyó alulélt tinédzserek ikszelgetésén. Pedig Noisia-tól a The Distance számot kötelezővé tenném minden éjszakai autóvezetéshez.

Gondoltam, ha már itt vagyok, akkor megvárom TeeBee-t, bár sok reményt ezek után már nem fűztem hozzá. A Travel in Silence-t és a TeeBee vs. Future Prophecies-t anno rongyosra hallgattam mp3-on. Itt azonban maradt a zúzda, úgyhogy megint konstatáltam, hogy öreg vagyok és hazaballagtam.

…de a legjobb a tegnapban mégiscsak az volt, amikor az egyik koncerten két kb. 16 éves csaj a press passomat szerintem artist passnak nézte és az egyikőjük mindenfajta kertelés és társas kommunikáció nélkül úgy gondolta, hogy közelebbi kapcsolatba lép velem. Kétszer nyalta körbe az arcomat a számat keresve, mire rájött, hogy nem áll szándékomban viszonozni a szimpátiáját, és duzzogva elszaladtak.

Mondjuk nem ártana, ha ma már látnék legalább egy elektromos gitárt. A Kowalsky, Tankcsapda, Zagar, Colorstar vonalon asszem ez elég sanszos lesz.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Folytatásos pénteki napi beszámoló  Valahol ott hagytam abba tegnap, hogy Kaukázus és Waterjump. Csak közbeszólt a kedves internetszolgáltató, aki úgy érezte jónak, ha este tízkor lekapcsolja a netet a sajtósátorban. (A hivatalos nyitvatartás végül is tíztől tízig szól, jogos is lehe...
Újra “Zánkóóó”, Újra Balatone Elstartolt a második Balatone Fesztivál. Az idei minden tekintetben más, mint a tavalyi, az biztos. Ha csak az időjárást nézzük, akkor is! Azt hiszem, idén nem lesz a "magyar tengerbe" való berohanás, strandon sörivás egy szál fürdőgatyában. Ma 18 f...
Kendőt a nyakra, irány Zánka! (2. rész) Poszt-sorozatunk első részében a szerző átfutotta a Balatone fesztivál két színpadának programját, jelen írás tárgya pedig a hátramaradt lineupok kivesézése lesz. Elöljáróban annyi elárulható, hogy itt már több érdekesség várja az egyszeri fesztiváll...