Lenny répanadrágban rázta a seggét

Lenny Kravitz az isten, még ha tök részeg is. Ezt sikeresen megállapítottuk hazafeszelé a koncertről.

Volt ám a Fessssztblognak egy beépített embere a cateringben, aki elárulta, hogy Kránic elhozta a gyerekeit, akik unalmukban limonádét árultak a vendégeknek.
Igen, azok ők voltak.
Meg, hogy Lenny kevés limonádét ivott az este, viszont jócskán felöntött a garatra.

Megjegyzem, ez onnan fentről, az ülőhelyekről nem látszott, sőt: Lenny úgy nyomta végig a két órát, hogy táncolt, énekelt, tapsolt, gitározott, zongorázott, pacsizott a hallgatósággal, hergelte és tapsoltatta a tömeget, olyan showt nyomott, hogy még. Az ülőhelyeken lévők táncra perdültek, az állóhelyeken állók megvadultak… fantasztikus buli volt, meg kell hagyni.

Jójó, nézzük kicsit részletesebben. Kezdjük a negatív oldallal.

Előzenekar. Anna and the Barbies. Survivor Anna és Megasztár Barbi. Jaj.

Olyan volt, mintha egy csapat 12 évesnek gitárt adnának a kezébe, megtanítanák őket gitározni, néhány klasszikusra Hendrixtől meg a Queentől és nyomás, rappeljetek rá. Táncoljatok rá. Ugrándozzatok a színpadon.

Saját fontosságuk tudatában mozogtak odafent. Aerobicos bemelegítést is láthattunk. Bőrből készült, csillivilli redőzött szoknya. Táncosok. Rap. Gitár. Hajak a nyolcvanas évekből, Cindy Laupertől. Borzalom.

Egy gimnáziumi tehetségkutatón még benne lettek volna az első háromban.

Dalszöveg, ami a produkciót jellemzi, enyhe önkritikával:

“Hé, mivan, mivan

Ugrálsz itt előttem,

Az agyam kivan.”

A közönségtől akkor kapták a legnagyobb tapsot, mikor bejelentették, hogy a következő az utolsó szám.

Lépjünk gyorsan tovább. Brrr.

Második kritikai megjegyzés: a sört csak vizezettet lehetett kapni az Arénában.

Harmadik: az előzenekar befejezte 20.30-kor, Lenny 21.35-kor kezdte el. Egy órát ültünk bambán, sörrel (vizezett, ami nem tett hozzá a hangulathoz sokat) a kezünkben és vártuk, hogy feltűnjön ez a bohóc. Mellesleg 43 éves.

 

Negyedik: a jegyár. 15 ezer az ülő. Elmész a barátnőddel, kis féltékenység, hogy ott rajong és Lenny szerelmet vall neki, koncert közben csábítja el (volt ilyen hölgy, aki a pasija vállán ülve kapta élete leghatásosabb bókját, majdnem telt ház előtt), az összes 30 ezerbe kerül neked. Veszel 5000-ért egy Lennys pólót, iszol két sört és hazamész taxival: elment 40 ezer forint egy este. És sokan voltak így. Mégse élünk olyan rosszul…?

Ötödik, de azt csak én kaptam ki: a mellettem ülő, szintén tintás srác feladatának érezte, hogy szerepeljen és szórakoztassa a vele együtt érkezett négy hölgyet. Ezért táncoltatta, fényképezte és énekeltette őket, illetve állandó kommentárokat fűzött az egészhez, túlharsogva a koncertet.

Az egyik hölgy terhes is volt. Amikor táncra perdítette a székek között, komolyan aggódni kezdtem a babáért.

Árulja el nekem valaki: miért nem lehet “ül, fekszik, kulturáltan szórakozik” módon végigtáncikálni a koncertet? Amikor mindenki más képes volt rá? Elég szar, amikor a szomszéd székben ülő ölébe pottyan egy-egy kapatos hölgy a háremből a duhaj táncika miatt. Közben Lenny nyomja a csúcson a színpadon és a nézőket inkább az érdekli.Engem kurvára zavar az ilyen. Banyeg, nem te koncertezel, hanem Lenny.

Elég a morgásból, lássuk a koncertet. Arra nem lehetett panasz.

Szóval, feltűnt végül, egy óra várakozás után a rock&roll istene – a keverőpult tetején. A zenészek meg a színpadon. Mi meg kerestük a hangot, mert először nem találtuk Lennyt. Kellett vagy egy perc a közönségnek, hogy megtalálja a fickót. Persze, a Love Revolution-nal nyitott.

És onnantól nyomta. Kicsit torzított az ének a 3. számnál (Mamam said). De nyomta. Fekete öltöny, répanadrág, suvickolt cipellők, napszemcsi. Ünnepeltette magát. Tapsoltatta és énekeltette a közönséget. A hangosítás profi volt. A show profi volt. A zenészek olyan profik voltak, mint akik hangszerrel a kézben születtek. Hozzá voltak nőve a hangszerhez. A basszusgitáros az egész koncert alatt kb két lépést tett előre, kettőt hátra, végig állt famereven és ezzel együtt iszonyat nagy arc volt. A nagyhajú szólógitáros olyan szólógitárt produkált, hogy a közönség őrjöngött. Volt dobszóló. Volt gitárszóló. Volt trombitaszóló. Lenyomtak egy-egy számot, aztán kifordították, húzták, játszottak vele. Az a szint, amikor a szám már magától, hibátlanul megy, lássuk, mit hozunk még ki belőle. És kihozták belőle a maximumot, közben rohadtul élvezték. Meg a közönség is.

Fura jelenésgre lettem azonban figyelmes: azok a zenészek, akik éppen nem játszottak az éppen aktuális számban, egyszerűen leültek hátul a színpadon. Éppen. Éppen-éppen. Ahol ültem, remekül lehetett látni, hogy duruzsolnak egymás között, miközben Lenny nyomja elöl. Az állóhelyekről ezt nem látta a közönség, de éppen onnan nézni… furán távolította az embert az élménytől. Éppen. Érezni lehetett, hogy az egész egy felépített, gondosan megtervezett show. De annak isteni. És a show szereplői is szeretik ezt csinálni. A Love Revolution albumról nyomott be négy számot, a többit meg a Greatest Hits albumról, a legismertebbeket.

A Let Love Rule című számnál a végén persze beleszőtte az aktuális album címadódalának szövegét (“It’s time for the love revolution”) és kaptunk egy jó adag, alaposan leegyszerűsített prédikációt Istenről, a Békéről és a Szeretetről. Persze, ilyenkor kis rosszindulattal hozzá lehetne fűzni: eladható a béke filozófiája is, csak vedd meg a lemezt és tiéd a béke, meg a szeretet.

Írtam playlistet, de kit érdekel?

Hatalmas buli, hatalmas show, ismétlem magam. Úgy produkálta magát a faszi, hogy se táncosok, se látványos kivetítő, se hatalmas grafikák a háttérben – így is észveszejtő volt.

Megkaptuk, amire befizettünk; igazából: amire számítottunk. Se többet, se kevesebbet. De ezzel együtt remek élmény. Ugyanolyan volt a koncert, mint az összes albuma: megtervezett, kiszámítható, profi munka.

Lenny az isten. Még, ha tök részeg is.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A zenésznek álcázott felsőtest az Arénában Ha Vin Diesel színésznek álcázott felsőtest, akkor Lenny Kravitz... - na, mi? Zenésznek álcázott felsőtest? Nagybani leegyszerűsítés lenne így fogalmazni, hiszen vannak ennek az embernek komoly zenei érdemei. Az AskMen.com férfimagazin szerkesztői 8...
  • Annáékat nem ér bántani! Jók. Épp csak mások, mint Lenny.
    Aki zavar a közönségből, azt néhány jól irányzott szóval helyre kell tenni, a show-t ilyen fiatalon a küzdőtérről nézni, és hinni, hinni, hinni, hogy valóban jól éltek, mert többen voltak kinn, mint benn, vagyis Ti nyertetek.

  • Kryss

    Hjaj.. Anna and the Barbies volt az elozenekar? TejoIstenem.. :-/

  • Ana

    Anna and the Barbies überkirály. Én szeretem őket.

  • cs

    Apuska, nem értelek… Ana, ízlések és pofonok.
    Úgy izgultak, mint egy szűzlány az első éjszakán. Volt valami ártatlan hobbizenészkedés ebben az előzenekarban.
    Ha ezt bevallják maguknak és van némi önreflexió, vagy egészséges önkép a zenészekben, akkor Barbiék még lehetnek jó popzenekar.
    De ez a mostani produkció… éretlen volt. Főleg egy Arénában, Lenny előtt.

  • Kryss

    Valoban, izlesek es pofonok.. Mar csak azt kell megvalasztani, kinek melyik. 🙂

  • frissítve a képgaléria linkjével