uram anyám!

ez volt első gondolatom a főcímdal után, mikor is a három csitri elkezdett egymásnak örülni a mólón. mikor a három nemcsitri ugyanezt megismételte, akkor már kifejezetten kínosan éreztem magam.

aztán ez az érzés valahol elveszett, már csak pár önfeledten bolondozó színészt láttam a vásznon és egy-egy szám végeztével szinte hallottam mint röhögnek tovább önfeledten, már felvételen kívül.

mamma mia! – vidd el anyádat is! (én ezt tettem)

sőt, egy hétvégén belül kétszer néztem meg a filmet (először egyedül, majd anyukámat elcipelve újra), pedig nagyon nem szeretem a musicalt, mint műfajt. de azért abbával ez is kicsit más.

a történet rettenetes, a bonyodalmak erőltetettek, a végkifejlet pedig maga a giccs, kicsit groteszkre fazonírozva.
a szerepek idétlenek, de a szereplők okán ez megbocsátható. különösen kiemelném Julie Walterst, akit már a felül semmiben is nagyon kedveltem és aki – szerintem – a legjobb, legönfeledtebb alakítást nyújtja. az pedig egyenesen döbbenet, hogy Pierce Brosnan milyen átéléssel képes abbát énekelni. esküszöm, még könny is volt a szemében.

majd két óra kikapcsolódás, csak az első kínos 10 percet kell túlélni, aztán egyszerre azon fogod kapni magad, hogy ütöd lábaddal a ritmust és ha nő vagy, akkor szíved szerint szaladnál fel te is a vászonra, hogy a dancing queent együtt nyomd a sziget lakóival.

a szülőket pedig tényleg tessék elvinni, hálásak lesznek. ez egy mozi, ami nekik – is – szól.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Artmozik éjszakája Voltatok már mozi éjszakán? Ha nem, akkor a legközelebbire azonnal tessék elmenni! Felmentés nincs - ne mondd, hogy nem szereted a filmeket! -, sem orvosi, sem anyai igazolást nem fogadunk el! Hidd el, 12 óra mozi nem sok! 12 óra mozi jó! Feltéve, ho...
moz-e moziban voltunk, premier előtt, thanks freeblog. wall-e mutatta meg nekem és kisebbikemnek, hogy hogyan is lehet visszahozni az életet a földre. meg kell mondjam, ilyen szarul még nem éreztem magam moziban, de azt is be kell valljam őszintén, hogy...
11 óra 26 perc 34 perc híjján 12 órát töltöttem a westend nevű intézmény mozitermeiben és bár készültem az eseményre - még kispárna is volt nálam - mégsem hittem, hogy kibírom. de kibírtam. mit kibírtam?!? probléma nélkül, elszunyókálás mentesen néztem a filmeket e...