Másnap

A második nap, mindig másnap is egyben, főleg, ha bulizásról, fesztiválról, piálásról van szó. Így történt ez az Utcazene esetében is. Kicsit fáradtan, de törve nem, indultam neki a tegnapi napnak, hogy ismét belevessem magamat a hajnalig tartó ereszd el a hajamatba.

Beérkezvén, előtört belőlem az infantilizmus, így muszáj volt beneveznem az Invitel játékába. Három feladatot kellett végrehajtanom: limbó, amit a fő utca, álló órájából alakítottak ki. Majd egy puzzle-t raktam ki. Végül pedig két kvíz kérdésre válaszoltam helyesen. Ezek alapján járt volna nekem a jutalom. De sajnálattal közölte velem a hostess lány, hogy a felfújható dobverő már elfogyott. Elkeseredtem, de azért túléltem.

De, hogy a koncertekről is essen pár szó: Nemes Levente jókora nézősereget vonzott maga köré a Kossuth utcai színpadnál. Dalai megzenésített versek, népdalfeldolgozások voltak. De tizenkét húros gitárján játszott még folk-rock-etno-betyármuzsikát is. Nekem tetszett.

Az Empty Pubs zenekar ismerős lehet a visszajáró közönség számára. Igen, ők e fesztivál majdnem leghűségesebb bandája. Az oktatókból álló együttes akusztikus klubjellegű muzsikával szórakoztatta a szökőkutas helyszínre érkezőket.

Tovább sétálva a következő színpadnál gyökerezett le a lábam. Már az előadó művésznevén is csodálkoztam. Miskin Herceget mintha láttam volna már valahol. Mindegy, mondtam magamban. Egy szem gitárjával és énekével annyira jó hangulatot csinált, dinamikussága vitte magával a közönséget. A végén alig akarták elengedni a zenészt, annyiszor visszatapsolták. Aztán ma megnéztem a honlapon ki is ő valójában. Ő, Kónya Levente is vén róka az utcazene szakmában. Három éve lép fel nálunk más-más névvel, 2005-ben még a szakmai díjazást is bezsebelte.

Az egyik nagyszínpadot meglátogatva az Anselmo Crew-t hallhattam, láthattam. A közönséggel nem volt probléma, telt ház volt a mozi előtti, alatti téren. A zenére se volt panasz, az Új-Zélandon alakult együttes különböző zene stílusokat (ska, reggae, hiphop, salsa) ötvözve egy új műfajt alkotott. Tombolt a közönség.

Az Óváros téren az amerikai banda, az LMT Connection adott koncertet. A trió funk-soul zenét nyomott, olyan igazi amerikai módra. Nem is volt csoda, hogy a fiatalok egyből táncra perdültek. Jó hangulatot csinált az öszülő szakállas bácsi.

 

E koncert után felsétáltam a Kossuth utcára, ahol éppen a Pergőtűz Egyesület műsorozott. A barátokból, tüzes meteor szerelmesekből álló fiatalok bemutatóját minden évben, így most is sokan nézték ámulva bámulva. Igen, a kérdés felmerül az emberekben: Hogy képes egy kötél vagy láncdarabbal, aminek a vége ég ilyet művelni az ember? Hogy nem égeti meg magát? A válasz a gyakorlás és az odafigyelés. De nekik ez életük jelentős része, ez a hobbijuk, ezt szeretik.

Visszatérve a nagyszínpadhoz a Francia zenekar volt már a színpadon. A Caravan Palace óriási bulit csapott a téren, nem is csoda, hisz a zenekar roma és dzseszz muzsikát játszott, ahhoz adtak egy kis elektronikus zenét, no meg a hires francia virtust. Őrületes koncert volt.

De, ahogy minden jónak egyszer vége szakad, így ennek is. A disco sátorhoz sétálva a helyi fotóbolt előtt három vas henger áll. Na több se kellett, rögtön hangszer lett belőle, mégpedig konga. Pár huszonéves srácból hirtelen utcazenész lett. Na erről meséltem régebben: erről a feelingről.

Veszprém kis város, mondjuk mi, helyiek. Igen, főleg ilyenkor. Régi barátokkal, ismerősökkel fut össze az ember. Na, velem is ez történt. A vége az lett, hogy öten ettünk ingyen hot-dogot, de csak azért, mert a virslit mi vittük. Felbosszantottuk szegény non-stopos eladó nénit az alkudozásunkkal. Szóval volt minden hajnali ötig…

  • Amit írtál Rólunk: őszinte, köszi, nagyon jó, pedig Te kívül állsz és nézed, gratulálok, mint mondtam a hangulat az alapja mindennek:):)