Seal és a magyar nyelv szépsége

Azt a részt lazán átugrom, hogy a jegyváltáshoz két hosszú sort is végig kellett állni, és a néni a pénztárablak mögött kb. olyan sebességgel dolgozott, hogy félő volt, mire mindenki sorra kerül, Seal-nek már egy másik városban lesz jelenése. Átugrom a további magyar szervezési sajátosságokat is, ott, a sorban lökdös(őd)ve is inkább behunytam a szemem, s müncheni koncertélményeimre gondoltam.

Bevált, átsegített a nehezén.

Bejutva már sokkal kellemesebb hangulatba kerültem, s ahogy körbepásztáztam a népen, meg kellett állapítanom, Seal-re gyűlik a “legnormálisabb” közönség, legalábbis eddigi tapasztalataim alapján.

Ami a bulit illeti, épp olyan volt, amilyenre számítottam. Egy egyszerűen, de ízlésesen megkreált látványvilág, a figyelem középpontjában pedig a különleges hangú énekes. A háttérben az öltönybe öltözött (és biztos halálra izzadt) háromtagú zenekar, valamint öt kisebb-nagyobb kivetítő, amelyen a dinamikusabb számokhoz különböző geometriai alakzatok, az andalgósakhoz hangulatos tájképek váltották egymást. Az előtérben a hófehérbe öltözött estfénypontja, és egy mindenképpen megemlítendő, gyönyörűen ívelt vonalú mikrofonállvány. Aztán jöttek felváltva a nagy slágerek és a kevésbé rongyosra játszott dalok, a közönséget pedig be sem kellett melegíteni, szinte az első hangra beindultak.

Seal bedobott minden elcsépelt és szentimentális ötletet a közönség énekeltetésétől, a turné-sapkák és pólók bedobálásán át, a “felviszek egy lányt a színpadra” poénig, s ezekre akár cinikusan húzogathatnánk is a szánkat. Az igazság viszont az, hogy végtelenül kedves és barátságos ember benyomását keltette, aki mindent elkövet, hogy a közönség ne bálványozza vagy tátott szájjal nézze, hanem folyamatos interakcióban legyen vele.

Már szinte kötelező elem, hogy a nálunk megforduló hírességek száját el kell hagynia a beautiful country és beautiful city kifejezéseknek, de Seal sokkal személyesebbre szabta mondandóját, s biztos vagyok benne, hogy tegnap este minden néző büszke volt nyelvünk szépségére. Történt ugyanis, hogy két dal között megkérdezte az első sorban állóktól, hogyan mondják magyarul, hogy love. A szerelem szó pedig annyira megtetszett neki, hogy hosszan eljátszott vele. Szerelem, szerelem… Gyönyörűen hangzott a szájából, gyorsan ráérzett a dallamára. Sze-re-lem. Milyen szép szó, mondta, “nekünk angolul csak annyi, hogy láv, de nektek szerelem“… Annyira beleesett, hogy végül a Kiss from a rose c. számába is többször beleszőtte. Végtelenül kedves gesztus volt, s egy kicsit sem tűnt őszintétlennek. Tuti, hogy mindenkit levett a lábáról.

Alapvetően az egész előadásra az érzékeny, érzelemdús, letisztult és ártatlan jelzőket tudnám használni, de ez nem is meglepő, Seal számomra mindig is ezt jelentette.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Seal a SYMA Csarnokban Közel egy hónapja tartó európai turnéja következő állomásaként kedd este Budapesten lép színpadra a háromszoros Grammy-díjas Seal. A széplelkű énekes 17 éves zenei pályája 5. albumát, a System-et mutatja be nekünk, de biztosan elhangzanak majd a kor...