A Quimby ma Magyarországon a Kispál után a legnépszerűbb ‘alter’ zenekar, azonban a Quimby koncertjei sokkal ritkább, és nagyobb eseménynek számítanak, főleg a Viharsarokban, ahol évente kb. öt jó koncert van, és ezek közül még kevesebb, ami kiemelkedően jó.
A Quimby tegnapi koncertje, mely a városházi esték keretein belül került megrendezésre, minden szempontból az volt. Mivel még soha nem voltam csendesülős Quimby koncerten, ezért az elején kicsit furcsának tűnt, hogy az egyébként nagyon hangulatosan felépített helyszínen kizárólag ülőhelyek voltak, és aggódtam, hogy emiatt nem lesz teljes a koncertélmény, azonban kellemesen csalódtam. A koncerteken szinte már kötelező dalok, mint a Most múlik pontosan, a Libidó, a Halleluja, az Autó egy szerpentinen mellett nagy örömömre a zenekar ritkábban játszott, de szerintem legjobb számait is hallhattuk.
A Legyen vörös, az Álmatlan dal vagy az Otthontalanság otthona egészen különös atmoszférát teremtett, melyet csak fokozott, hogy szabadtéri koncert volt, így közben érezni lehetett, ahogy fúj a szél, és nagyon jó volt a hangulatvilágítás is. Emellett a Quimby, és legfőképpen Líviusz Justice for drummers című előadása, melyben kifigurázta a zenekar tagjait, eszméletlen jó, és szórakoztató volt, egy pillanatig sem lehetett unatkozni, a két órás koncert a pár számos ráadás ellenére is rövidnek tűnt, még tudtam volna nézni, hallgatni sokáig. A végére pedig levontam a következtetést, hogy jó koncertet ülve is lehet élvezni, és egyáltalán nem hiányoztak a pogózó rokkerek az első sorból, ahogy az a pár ember se hiányzott volna, akik tőlünk nem messze végigbeszélgették és röhögték a legjobb pillanatokat, de ez már nem a zenekaron múlt.
Nem volt egy rossz koncsertó, bár mi inkább hallgattuk, minthogy néztük volna, mert a nagyszámú közönség okán nem fértünk oda… 🙂 Azért még így is egy élmény volt. Megjegyzem nem is voltak még ennyien soha a városháza díszudvarán egy adott időpillanatban. Szerintem simán rekordot döntöttünk… 🙂