Villámkérdések a Roskilde Fesztiválról

– Volt baj a hangosítással?

– Nem, gyönyörűen szólt. Egy panasz nem lehet rá, pedig még helikopter is többször körözött a fejünk felett. Mellesleg a tér sem a megszokott hazai méret, amit meg kell tölteni muzsikával.

– Milyen a sör?

– Tuborg, finom, hiszen ő a főszponzor is, de ami nem tetszik, ellenben érthető, hogy előre lecsapolják, így egy kicsit megpempősödik a melegben, viszont ha hat darabot veszel, akkor azt praktikusan egy kartonban kapod.

– Milyenek a dánok?

– Szépek, szőkék, magasak, elvontak. Napszemüveg, kalap az alap, és lökdösődnek – de ez állítólag a városban, a hétköznapokban is szokványos. Mondjuk én nem vettem észre Koppenhágában.

– Kaja?

– Nem ettem, de mindenki állva eszik, és viszi magával a koncertre a burkolnivalót, így többet is láttam-szagoltam. Volt némelyik, amit nem szívesen tömtem volna magamba, de szendvicsek, meleg kaják, hot-dog, és még gulasch is volt.

– Sátrazás?

– Háááát. Csak ha semmi igényed nincsen. Ebben a tekintetben bőven veri a Szigetes dzsuvát, pedig nekem néhol még ott is fennakad a szemem…

– Sziget vagy Roskilde?

– Egy mondatban nem megválaszolható. Közhely, de teljesen más. Meg ugyebár az sem mindegy, hogy az ember határokon belül utazgat, alkalmasint stoppol, vagy sok-sok eurót/koronát nem sajnálva jut el a fesztiválra. De ha megvan a lehetőséged a kijutásra, ki ne hagyd, mert állati nagy buli!

– Toalett?

– Fiúk mindenütt a fal mellett – még benti koncerten is –, és nem egy lányt is láttam a fal mellett. De toitoios-szippantós módszer működik.

– Határok feszegetése…

– A karszalag plombálva van, így azt elég nehéz úgy leoperálni, hogy vissza is lehessen húzni, ráadásul a bejáratnál nem nézik, hanem meg is fogják. A táskában kaja-pia szerintem simán bevihető. Nagy batyuval voltam, de kettőt fogott rajta, bele sem nézett, így bármit bevihettem volna.

– Zenekarok?

– Nézd meg az idei listát, de akár az eddigi bármelyik évet… Azt hiszem, hogy magáért beszél a dolog.

– Apuska: „Közös nyelv? Barátságosak? Érdeklik őket a külföldiek? Részegségig isznak? Vannak klasszikus punkok? Széles a korosztály? Mitől ilyen „igénytelenek”, nincs elég kuka? Próbáltak kikezdeni veled? 😉 Vagy csak a magyarok…”

– A kommunikáció leginkább angolul zajlik, amit a dánok legnagyobb többsége beszél, de mivel én németül nem tudok, így nem próbálkoztam, ezért azt nem is tudhatom. Kis utána olvasás eredményeként megtudtam, hogy sokan németül is folyékonyan, de három sör után a tűző napon, a hangfalak mellett, a teljes megsüketülés állapotában leginkább az egyezményes kézjelek vezetnek valahová is. Hogy barátságosak-e? Nagyon közvetlenek voltak velem, az egyik fesztiválozó például elmesélte az elmúlt napok történéseit, megkínált (volna) az itókájából, de grátiszban azért lehúzott egy szál cigire. Ami viszont feltűnő volt, hogy szinte több kaját láttam kézben, mint piát. Na jó, sörből fogyott dögivel, szó se róla, ellenben fekve hányós, húgyban hempergőst én személy szerint nem láttam, de egyik kedves idegenvezetőnk anekdotázott egy tócsába pisálósról, amit két perccel később egy másik forma vicces megmozdulása, de leginkább a vízbe vetődése követett. Dagonyázás az van, ha van sár… az utolsó este, Jay-Z koncertjén pedig teltek rendesen a gödrök a szakadó esőben. A korosztály a hasban lévőtől a 70-ig terjed, amúgy saccolásra. A terhes nőktől kezdve, a karon ülőkön keresztül, a totyogós bölcsis, majd ovis, sulis korosztály mind-mind felvonultatott, az idős néni és bácsiig. S persze a kemény mag, a tizen’ vége, a huszon’ egésze, s harminc eleje sem hiányozhatott. Klasszikus punkok? Vannak. De a metálosok, meg a divat rockerek, rockerek, alternatív kö… emberek elég széles palettát nyújtanak ahhoz, hogy ne csak egy stílust tudjunk behatárolni. S ha már széles paletta, akkor széles tér az igényesség- és –telenségre’, amit jól kihasználnak. Az igénytelenség alatt nem a külsőségeket, mint mocskot, koszos talpakat, töredezett körmöket, borzos sérókat értem, ami minden fesztivál védjeggyé tehető sajátja, hanem leginkább azt a fajta mentalitást, ahogyan, s amint sátraikat, pár napi otthonukat rendezték. A hulladék-hegyek szinte kerítésként funkcionálnak, a sátrak közt pisálnak, ahol mások, s önmaguk alszanak, nem egyszer ürítenek, ha éppen rájuk jön a szükség, hogy lapu legyen a segítség, majd mosdatlanul enni mennek. A kézmosás smafu, nekem mondjuk a kis vizesblokkok hiányoztak, ahol legalább kezem öblíthettem volna. a férfiak a terpeszt bárhol bármikor végzik, s ha már egy, akkor csatlakozik a többi is, legyen ez akár a fedett koncert területén is, ahol egyébként 3 méterre a vécé. Kukák sincsenek dögivel, de ennek legfőbb oka a jól kitalált Refund pont, ahol a visszaváltható poharaidat leadod, s ezért pénzt is kapsz. Az újra hasznosított dolgokból 1-2 ülőalkalmatosságot is eszkábáltak, ami még funkciójában is remek, a természetvédelem mellett. Hm, az utolsót meg sem hallottam… s különben is, északon a szőke hosszú comb az egy tucat, így délen a helyem… oda fesztiválra jelentkezem.

Brucewayne: „Hosszú a combjuk? ha igen, mennyire, ha nem, miért nem? milyenek a zágyba?”

– Hosszú. Nagyon szépek a lányok, a fiúk, meg a megállapíthatatlanok is. A combok a két véglet közt ingadoznak. Vagyis a hosszú combból is sok van, és a rövidből is. Közepes nincs. Hogy miért? A combok családfája általában a jégkorra következtethető vissza. Akkoriban volt egy furcsa dán szokás, az úgynevezett „dánlesh”, ami azt a folyamatot jelentette, mikor a dán dalia előrement a barlanghoz, hogy meglesse, van-e medve odabent, ekkor a lábát dugta csupán be, s körözött vele egyet. Ehhez hosszú comb kellett, hogy a mélyen alvó medvét is megtapintsa. Ha sikerrel járt, akkor kis közössége megmenekült a fagytól, és beköltözött az odúba, ha nem, akkor pedig elvesztette lábait, s még meg is fagyott. Az ilyen lábát vesztettek nemzett gyerekeiből születtek viszont a rövid combúak, akik rendkívül tömzsik, és furakodásra kényszerültek. (Fejével természetesen nem nézhetett be, hiszen az azonnali halált jelentett volna számára, így viszont a pórul járt, csupán egy másik kaszt tagjává avanzsált azonnal.) A zágyba’ tán a dán is vízszintes, bár ez lapos, bocs.