Roskilde Fesztivál 2008 (part 1.)

Túléltük Észak-Európa legnagyobb, egész Európa viszonylatában nézve pedig a három legnagyobb nyári fesztivál közé sorolt Roskilde záró napját. Az ember egy fesztiválon mindig érdekes tapasztalatokkal gazdagodik, a látvány sokszor újra és újra szemet dörgöltető, mikor már látásodban sem vagy bizonyos, aztán mindig rá kell jönnöd, hogy egy fesztiválon minden, és mindennek az ellentettje is megtörténhet, ez Roskilde.

Utunk Koppenhágából hogyan másként indulhatna, mint csupa kalanddal. A történet a pályaudvarra tehető helyileg, ahol a kis csapat húzós bőröndjeivel, sporttáskáival, szatyraival, felfújható gumikacsáival kiért a szállodától, az egy percre található állomásra, majd Koppenhága köztisztaságáról’ folytatott diskurzust. Nem mondom, a Keleti pályaudvar hasonló kvalitásokkal bír, az ember ugyanazzal a slunggal ragad bele a kiöntött kávéba, sörbe, rágóba, szendvics maradékba, de lévén, hogy fesztiválozni indultunk, nem nagy törődtem a helyzettel, mert fejben már a mocsok-tengerben fürödtem, jobbnál jobb zenékre ringva közben. Hiszen voltam már fesztiválon, így volt elképzelésem a sátor-erdő dzsuvájáról – gondoltam én naívan.

Az említett kezdeti bakit ott vétettük, hogy az állomáson olyan nagy hévvel vetettük bele magunkat a szemét-sztorik ecsetelésébe, hogy mikor megérkezett a vonat, mi nem hallva, nem látva robogtunk előre, hogy lehetőleg egy vagonban legyünk. Ezzel eddig még nem is lenne probléma – nehéz egy közel negyven fős bandát egy idegen országban, sok mindenre nem hasonlító nyelvterületen vezetni –, csakhogy a nem éppen halknak számító társaság éppen a „Silent zone” üvegfalain belül tanyázott le. És hogy erre mikor jöttünk rá? Természetesen egy megállóval célunk előtt, így a csendre, olvasásra, alvásra vágyó dánok 1. nem fértek be abba a kocsiba, mibe vágytak volna, 2. a bepréselődött helyiek, kínos mosolyok közepette tekintgettek ránk. Pláne akkor, mikor fesztivál mondataim tanulgattam, hogyan máshogy, hangosan, a csendes vagonban: „Jeg er politisk flygtning fra Uganda.” Itt már a pisszegés sem segített, csak a Roskilde-i megálló hozta az enyhülést dánjaink számára. Nekem meg a felüdülést. Mindenhol fiatalok, szanaszét a csomagok, hajuk, ábrázatuk, polifonok, sátor-maradványok, cigaretta-végek, kalapok, szoknyák, színek, fények, és napsütés. Az egész állomás csendes émelygésben várta a beguruló gyorsokat, ki el, ki ide, ki már azt sem tudta, hogy merre jár. Az állomás maga volt a csendes zóna, gondolhattuk volna, aztán a szállodához való gyaloglás közben beláttuk, hogy ez a város maga a csendes zóna. Apró vöröstéglás házak, kis cserjék, bokrok, virágok, semmi-kerítések, biciklik szanaszét, minden udvarban legalább három, kihívó színekre mázolt ajtók, az ablakok csupaszon, függönyök nélkül, nagy terek, szűkebb utcák, majd a hosszabb gyaloglás a semmibe vezető úton.

És akkor megérkeztünk Scandic Roskilde-be, az aznapi szállásunkra. A szobák még a fesztiválozók bűzét rejtették, így egy csomagtározóban hagytuk a poggyászokat, és elindultunk vissza az állomás felé, hogy bevegyük Roskilde-t. A 666-os helyi járat szállította az embereket a fesztivál főbejáratához, ami nem csak számában, de hőmérsékletében is pokoli járat volt. A lepukkant buszban az ablak lehúzhatatlan, légkondicionálásról már álmodni sem mer az ember, az ajtó-kinyitást pedig szigorúan szabály korlátozza, és egy marcona sofőr. Így araszoltunk a csoporttal, és még rengeteg bepréselődött dánnal a kapuk felé. A hőség kezdett egyre elviselhetetlenebb lenni, a helyi erők már előrekiabáltak a sofőrnek, hogy legalább az ajtót, de ő egy ideig hajthatatlan volt. Majd jött az udvarias, majd kevésbé udvarias angol kérés, aztán magyarul is rákezdtünk. A multikulti hatása, vagy csupán megijedt az izzadó tömegtől, de nagy kegyesen kinyitotta az első ajtót, amit tapsvihar követett. Közben már a fesztivál pár száz méteres vonzáskörzetében jártunk, mindenhol gumicsizmás szőkék, fiúk, s lányok egyaránt, motyóval vállukon, kezükben, talicskában, babakocsiban, és minden létező gurítható eszközön, ami a kezük ügyébe került otthon a sufniban. Nem egy szívbajos népség, és különben is, a fesztiválon valahogy mindenkiből kijön a kitűnni akarás csírája, s van olyan, akinél ez egy egészen terebélyes erdővé fajul.

Na a dánok nagy része ilyen. A pokoli járat megérkezett, ekkor kezdődött igazán csak a móka. Pár száz méterre megláttuk a főbejáratot, a felállványozott Roskilde Festival 2008 tábláit, kasszáit, nekem már itt szorult össze örömömben a szívem. Mint, mikor Szigeten átkelsz a hídon – na ez pontosan olyan érzés. Leplombálták a csuklónkat, helyes szövet karszalag, dátum, helyszín, Tuborg, és már bent is voltunk a „lakónegyedben”. Mint később kiderült, ha balra fordulsz a bejárat után, akkor könnyen a sátrak közt találod magad – igen, ezek is mi voltunk. Olyan 11-12 körül járhatott az idő, mikor megérkeztünk, ekkor ébredezett a megfáradt, elcsigázott népség, kócos arcok, fejek, sátortáborok, közös jó reggelt sörözések, spanglik, és az a bárgyú vigyor, amit e hajnali órában az ember magára tud varázsolni. Ebbe a képbe csöppent bele teljesen vegyes vágású csapatunk – értem ezt akár a korosztályra, akár az érdeklődésre -, ami elkezdte filmezni a sátrasok szeméttelepét, akár egy állatkerti túrán lennénk. A dánok vették a lapot – na már, aki –, így vicces beszólogatások zápora árasztott el minket – ha úgy vesszük jogosan, ez az ő váruk. A képek azt hiszem, hogy magukért beszélnek, így csak annyit tennék hozzá, hogy a sátrak számát szorozd be több százezerrel, az arcokat szintén, és a szag-tényezőt a szigetes köbére emeld, legalább. A szippantós-mókából persze nekünk is kijutott, mikor máskor, akkor tartottak nagymosást a slóziban, mikor arra jártunk. Ezt a kalandot is túlélve lassan helyre tettük a dolgokat, rájöttünk, hogy az a balos kanyar igazából, ha egyenes lett volna, akkor megkíméljük magunkat a menekülttábor feelingtől, de így legalább van viszonyítási alapunk.

A Sziget sem egy Ritz Hotel, no de Roskilde-hez mérten már teljesen másként tekintek rá. Mondjuk a kettő közt azért az is óriási különbség, hogy míg a Hajógyári-szigetnek csak egy kis része a lakónegyed, addig a roskilde-i lakópark közel akkor, mint az egész Hajógyári – ha nem nagyobb -. És ahogyan a mondás is tartja, kevés fesztiválos, kis mocsok, sok fesztiválos, irgalmatlan mocsok. Ez a frázis állja helyét. És akkor még az irgalmatlannal nem fejeztem ki helyesen magam. De tegyük hozzá, hogy ekkor még csak a peremkerületen, vagyis a kemping részben jártunk, ahonnan egy hosszú, poros úton végigsétálva jutottunk el a fesztiválon belül a tényleges belterületre, amely egy nap alatt – ha az ember tüzetesen akar körbenézni –, nem járható be. A fesztivál területén ugyanis 6 színpad található, az Orange Stage, Odeon, Astoria, Cosmopol, Pavilion, Arena, és hetediknek a Lounge is idesorolható, megannyi bazár, söröző, bódé, kajálda, turmixos hely, pohár-visszaváltó (refund), Roskilde márkabolt, és minden, ami egy fesztiválról nem hiányozhat. Ha a Szigethez kéne mérni, akkor saccolni sem tudnám, hogy annak hányszorosa lehet, mert itt olyan óriási terek vannak, ami mellett egy-egy színpadunk annyira pirinyónak tűnik, hogy szinte meg sem említendő. Ezért a képek sem képesek azt a látványt visszaadni, ami itt várt minket, és aminek befogadásával én egy teljes egész napot bíbelődtem.

Ha nem szeretnél lemaradni semmiről, akkor keresd majd a következő beszámolót is, amiben többek közt róluk is szó lesz: Babylove & Tha Van Dangos, Tina Dico, Anti-Flag, A Kid Hereafter & The Slaves To The Truth, The Black Seeds, Slayer, Sharon Jones & The Dap-Kings, Bob Hund, Static & Noize, Jay-Z, illetve a képek is lassacskán helyükre kerülnek, hogy az élmény képpel fogható legyen.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Variációk Roskilde-re Bugyi, zokni, póló, pulcsi, neszesszer, viharkabát, gumikacsa, cipő, nadrág, telefon töltő, akkumulátor, laptop, fényképező, aszpirin bepakolva. Rózsaszín bőrönd – csupán praktikussági szempont, de tényleg – utazásra kész, valuta váltva, egyenlet sik...
Ez még nem Roskilde, Koppenhága A három bejegyzésben előre harangozott dániai utazás végre tényleges formát öltött. Kint vagyunk már Koppenhágában, előzetesen belekóstoltunk a dán virtusba, hogy holnap ténylegesen bele tudjuk magunkat vetni a roskilde-i éjszakába. Kalandos utunk...
Roskilde-i kaland, fejben Kivetted a szabadságot, a lekötött pénzed éppen most szabadult fel, és nem tudod hirtelen, mit csinálj a hétvégén? Gyere velünk Dániába, a július 3-6-ig tartó Roskilde Fesztiválra. Ahogyan ígértem, átmazsoláztam a szó szerint színes kínálatot, miben...
  • Keresem, nőci, a hét meg a nyolcát! Páratlan élmény lehetett, VOLT-nál kicsit odább, bár az sem semmi, mondandóm én is mindjárt befejezem… és a relációs jelek végére teszem:
    Roskilde > Sziget > VOLT > Balaton Sound > Orfű…
    Képességeinkhez mérten! 😉

  • semmi az semmiképpen
    ez minden volt!