bevadultunk

hétfőn este felhúztuk a pólókat, kiosztottuk a kesztyűket, mély lélegzetet vettünk és megtettük. bevetettük mit megkövetelt a haza főhadiszállás.

alapos felkészülés után összetett műveletet hajtottunk végre, sikeresen. de ne szaladjunk ennyire előre…

1. felvonás, 1. szín: beszerzünk

az akciót Arif hétfői telefonja indította, melyeket újabbak és újabbak követtek, hiába no, szervezés kell egy ilyen komplex művelethez.

a délután a kertészetben ért minket, kettesben faggatjuk a nem túl készséges eladót, hogy a töménytelen sok virág közül melyek bírnák a betont, a forróságot, a sivatagi viszonyokat. nem boldogulunk vele, inkább telefonos segítséget kérek, az alapján válogatunk tovább. 100 tő virágot vettünk, meg 7 csomag 50 literes földet és kesztyűket.
az autó mellett következett a fejvakarás, mint lehet mindent bepakolni úgy, hogy a végén még a sofőr is beférjen egy ülésre? ekkor már egyáltalán nem értettem, miként nem gondoltam arra, hogy a virágos tálcákat nem lehet egymásra rakni?!?!
Arif pakolta a földeket, én csendben sirattam az autót és vágytam újra a jól pakolható combi verzióra. nem csigázom tovább a kiváncsiságot, minden befért csak Arif nem, de ő a szent cél érdekében a gyaloglástól sem riadt vissza.

1. felvonás, 2. szín: bevetünk

9 tájban gyülekeztek a gerillák a Blaha Lujza téren. jó bozótharcosokhoz méltón mindenki feltűnés nélkül közelíti meg a titkos találkozási pontot, 9 óra 10 és teljes a csapat.

kiosztottuk a főhadiszállástól kapott munkaruhát, magunkra öltöttük és indultunk a bevetésre.

már a kipakolással feltűnést keltettünk, a téren jelenlévő nem kevés hajléktalan már ekkor érdeklődéssel figyelte palántáinkat, de mi rettenthetetlen elszántsággal haladtunk a kijelölt céltárgyak felé. hidegvérű profikként követtük az előírt műveleti sorrendet: fénykép előtte, szeméttelenítés, föld terítés, virágok elhelyezése, (vita az elhelyezésen, győzött a nőneműek által képviselt szépérzék), ültetés, tábla elhelyezés, locsolás, fénykép utána.
a buszmegálló közönsége némán, mélán, titkolt szimpátia pillantásokkal kísérte ténykedésünk. egy néni barátságos szavakat váltott velünk és könyörgött, tegyünk ki táblát, melyen szigorúan felszólítjuk a népet, ne bántsák a palántákat. mi szótfogadtunk és ünnepélyes keretek közt elhelyeztük a főhadiszállás által biztosított egyentáblát az első bevirágosított terepkockában.

virág, tábla, free tibet felirat. mi kell még az igazi világbéke érzéshez?

bónusz feladatként összeszedtünk még egy kis szemetet a tér más bokrosított és nem bokrosított területeiről, majd, szégyenszemre, ezen ténykedésünket feladtuk. kiderült kényes, úri gerillák vagyunk, nem bírtuk a szagokat. meg a kéretlen társaságot.

távoztunkban egyikünk próbálta meggyőzni a virágok eladhatóságáról eszmét cserélő hajléktalanokat, hogy csak egy napot hagyjanak a növényeknek, mielőtt kiássák őket. másfél óra múlva egy autós kör erejéig visszatértünk, akkor még virítottak a tövek, ha valaki azóta várakozott buszra a blahán – a gombáknál -, kérem tudósítson! virulunk-e még?

miután a szökőkútból újratöltöttük palackjainkat és a maradék virágokkal együtt magunkat is bezsúfoltuk az autókba irány a következő helyszín.

üllői-nagykörút kereszteződés, rettentő állapotban lévő terecske. hosszas tanakodás után a szökökút beültetésétől elálltunk, mert bár az évek óta nem működik, de eső okán mégis víz veszi körül, megközelíteni azon keresztül pedig senkinek nem akaródzott.
gyors póthelyszínt kerestünk, találtunk is öntöző csövekkel ellátott üres területet, lelkesen álltunk neki feldobni a sivár látványt.
barátságos, sőt köszönő szavakat itt is kaptunk, nem is egyet. itt gyakorlatilag az összes arrajáró megszólított bennünket, úgy látszik kihalt környéken mindenki barátságosabb.

a végeredmény az iparművészeti múzeum mellett, ha lehet, még szebb lett mint a blahán.

lelkesen figyeltük amint az egyik fiú a hátára kapta a megmaradt teli zsák földet, fogtuk az utolsó virágokat és a palackokat és átvonultunk a corvin mozi elé, hogy feltegyük az estére a virágkoszorút.

az aluljáróban propagandafilmet forgattunk, a rendező a második próbálkozással sem volt elégedett, de mi nem hagytuk magunkat tovább filmezni irány a felszín, a felszínen pedig a 2002ben üzembehelyezett, de valós rendeltetésének megfelelően talán egy évet sem üzemelt szökőkút.

két kis medence, rengeteg virág. mit szépítsem, a végeredmény egyszerűen gyönyörű lett. gyönyörű! sejtettük, hogy ez lesz, ide tartalékoktuk a legszebb virágokat. a végén összesöpörtük a kút környékét, sőt még magát a kutat is lemostuk, hogy zöld színe teljes pompájában érvényesülhessen.

a végeredményről íme egy rövidke videó is, benne villáminterjú arrajáró csodálókkal. (kommenteket az operatőri munka kimagasló színvonaláról várok)

a flower power legyen veletek!

2. felvonás és további színek jövőre.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

zöldben vadulunk törődnék inkább a kertemmel. akkor nem száradt volna ki a kata cseresznye, nem érne térdig a tarack, meg valami lila virág és a szomszédok sem tekintenének rám rosszallóan. de nem, a kertem várhat, egyébként is szeretem a lila virágokat, a pár sárg...
  • Istennek és embernek tetsző cselekedet. Palántáitok lesni fogom!