…csak sok a köcsög (Fesztiválajánló vol. 1 – Balaton Sound)

Egyszerre két légy lecsapását kísérlem meg ezzel a bejegyzéssel, tekintve, hogy jó ideje uborkaszezon van a blogon (nyilván ti is észrevettétek), illetve a ClusterOne is kicsit kifulladt mostanában. Na de most…! Alant teljesen grátisz olvashatjátok a Testvéroldal fesztiválajánlójának első részét (mondjuk szép, hogy
grátisz, én írtam)
.

Hol: Zamárdi
Mikor: július 10-11-12-13.
Mennyiért: napijegy 6990 Ft, a helyszínen 8990 Ft; bérlet 16900 Ft, a helyszínen 19900 Ft

Oláh Gino örökérvényű szavai immár három éve kísértenek (főleg nyárelő tájékán), hiszen az ember kénytelen beismerni, hogy amin annak idején jót röhögött a kottakész haverokkal, az a mai magyar fesztiválhelyzet egyik legeklatánsabb jellemzésének bizonyult; évek óta nyálcsorgatva nézzük, ahogy a hazai rendezvények (nem is olyan) távoli nagytestvérei rendre bivalyerős felhozatallal állnak elő, míg mi vígan dagonyázunk a kilencvenes évek nosztalgikus sártengerében. Nos, elnézve az idei menüt, megállapíthatjuk, hogy bizony most sem lesz másképp, viszont a Szigetes szervezők végre rájöttek, hogy valószínűleg nálunk is létezhetnek különféle zenei (szub)kultúrák, melyekben talán több potenciál rejlik annál, hogy egy kalap alá véve őket, egyetlen, inkoherens happening-en belül elintézzék a kiszolgálásukat, oszt’ jónapot. Így tehát a tavaly debütáló (és igen sikeres), BalatonSound idén végre ténylegesen is az elektronikus zenei szcéna legnagyobb hazai összeröffenésévé válik, minden bizonnyal. Ez pediglen jó — még akkor is, ha az aktuális ászok legnagyobbika (Justice) még mindig a Bratyó szemétdombján kapirgál, node ne kukacoskodjunk.

Mert hát szép dolog a Sziget, persze hogy oda jönnek mindig a (papíron) legnagyobb nevek, viszont őszintén, kinek van kedve minden évben végigszenvedni magát a bűzlő, mocskos főváros betontengerén, hogy aztán egy kevéssé impozáns hídon át eljusson a fent említett, nem is annyira metaforikus szemétdombra, majd a védjegyszerűen szar hangosítás mellett, hatvanezer ember testmelegének megnyugtató biztonságában végigaszalódjon néhány koncertet…? Nyilván mindenkinek ki kell próbálni legalább egyszer, mert megvan a romantikája, kihagyni pediglen bűn, de nem feltétlenül ez a non plus ultra. Viszont mennyivel szebb lehet mondjuk egész nap mereszteni a seggünket a Balaton partján (kísérve néhány helyi lokálpatrióta haragos tekintetétől — “rohadt drogos fiatalok!”), miközben egész nap szól a zene, mi pedig fakultatíve eldönthetjük, melyik fellépőért éri meg kijönni a vízből. Jól hangzik, mi?

És nemcsak a helyszín csalogató, hanem — szokatlan módon — a programok is. Lesz persze nineties revisited rendesen, az ember már meg sem lepődik a Massive Attack vagy Fatboy Slim nevének hallatán, tíz éve még a plafonig ugrottunk volna örömünkben, most azért kicsit hakni-íze van a dolognak, de ha már választani lehet, inkább haknizzanak nekem ők, mint a NOX. A Goldfrapp pedig nagyon is releváns és aktuális, Alison jó csaj, énekelni is tud (nem kicsit, nagyon), a színpadi show-t pedig részükről akár már most kipipálhatjuk. (Viszont hogy kerültek a délutáni sávba, a Quimby elé? Éjszaka még lesz egy kultúrházas szettjük valami partmenti panzióban, vagy mifene?) Hát Gentleman-ért azért járna némi pontlevonás, a B-52s pedig már-már bántóan anakronisztikus, viszont kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után még az is elképzelhető, hogy szórakoztató. Zagar-t nem szeretjük, egészségére annak, aki igen, jönnek az underground dívák is, meglátjuk.

Richie Hawtin pénteken hajnali fél háromtól büntet, ő pedig legendásan megbízható színvonalon szállítja a jó bulikat, kuriózumként pedig mindenképpen érdemes lesz megnézni Booka Shade-ék live produkcióját, aki pedig fent tud maradni (ha minden segédeszköz nélkül megcsinálja, kap egy fagyit) első nap hajnali ötig, annak egyenesen kötelező a Polymorphin szettje. Lesz még David Guetta (akinek inge, vegye magára), Armin Van Buuren, Satoshi Tomiie, ilyesmi, elég széles a spektrum, tánc az lesz bőven. Aki lemezjátszók helyett gitárokat hallgatna (az menjen máshova), annak ott lesz Péterfy Bori, az Irie Maffia, meg néhány hazai előadó, viszont tény, hogy ezúttal nem rájuk kerül a hangsúly.

Szóval sorolhatnám még napestig, de egyrészt hülyeség lenne, másrészt nem szeretnék a minden stílusban abszolút kompetens kritikus szerepében tetszelegni, mert nem vagyok az, ráadásul tettetni sem tudnám. Csak annyi, hogy a BalatonSound egyaránt alternatívát kínál a koktélozgató sznoboknak, a zenebuziknak és a kikapcsolódásra vágyóknak, ami nem kis teljesítmény, mondjuk egy parlamenti közvetítéshez képest. Aztán benne van a pakliban, hogy az egészet elmossa az eső, de én azért sejtem, hogy nem így lesz. Csak nem.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

csekdisz Sound "Nekem a Balaton, a riviéra, napozni ott szeretek, a homokon..." Hülye vagy? Majd biztos megyek Hegyaljára, mikor Balatonon rajtol a Baywatch! Zamárdiban senkinek nincs takargatnivalója, villan a fenék, cicik a kirakatban, és olyan menő dj-ék fogják ...
Fidel Castro forog az ágyában Ha azt a szót, hogy „zene” Castroék Kubájával említjük közösen, szinte mindenkinek a Buena Vista Social Club jut eszébe, a salsa, vagy Celia Cruz. De van a kubai zenei világnak egy olyan szegmense is, amit nagyon kevesen ismernek még, ez pedig a hiph...
Varázspéntek á la Balaton Sound Nekem a péntek lesz mézédes. Hogy miért? Úgy fog kezdődni, hogy , ami délután négykor olyan jól fog esni, mint egy jeges limonádé. Pár évvel ezelőtt a VOLTon már volt szerencsém ehhez a német formációhoz, és a koncert alatt garantáltan elpárolgott mi...