Woodstock a Szabadság téren. Stílszerű.

A város belseje gondolt egy nagyot, és csinált egy fesztivált ingyér’, nekünk. Iszonyatos vízió jelent meg a szemeim előtt: állami rendezés, nagyik unokákkal, dodzsem, vattacukor, miegymás. Előítéleteim ezúttal szerencsére teljesen megalapozatlanok voltak.

Vizsgaidőszakkal kevert hétvégi elfoglaltságaim miatt csak a pénteki napra tudtam kinézni, az első állomás Bödőcs Tibi performansza a Bazilika előtt. Késve érkeztünk természetesen, így kicsit nehéz volt felvenni a fonalat/átérezni a hangulatot, de pár perc elteltével már mi is tudtunk nevetni egy-két poénon.

A sztendápkomedista – merthogy ez az ő mestersége – állítólag nagyon híres, ez egyenértékű azzal, hogy sokat szerepel a tévében. Na én aztat nem tudom, mert nekem olyan nincs. Lényeg a lényeg, ismertsége ellenére elég kevesen voltak rá kíváncsiak, olyan 150 néző lehetett. Humorában kicsit túl sok szerepet kapott a káromkodás, és úgy alapvetően domináltak az “eccerű” témák, bár be kell valljam, amikor a Forma-1-es műsorokban feltűnő Pozsgay József értő tolmácsolását parodizálta ki, alig kaptam levegőt.

A mellettünk lévő, rajongóknak tűnő harmincasokból álló társaság azonban jelentősen rontott az élményen: minden egyes tagmondat után fennhangon röhögtek, függetlenül attól, hogy volt-e poén vagy nem. A legnagyobb viccet végül a zárás utáni percek szolgáltatták, a következő programpont ugyanis valami versfelolvasás volt, eközben a jelenlévők 90%-a igyekezett – többnyire sörrel a kezében – minél előbb hallótávolon kívül kerülni (velünk az élen). Hiába, kultúrnemzet vagyunk.

Kis szünet után elkeveredtünk az MTV-székház előtt álló nagyszínpadra, ahol éppen Kaukázusék léptek fel. Egy, azaz egy számot ismertem tőlük, azt is csak azért, mert az ismerőseim előszeretettel üvöltetik nálunk a Petőfi rádiót. Szalaiéva, mimás. Az átlagéletkor 15-16 év volt, és ami meglepő, hogy a zenekar tagjai sem voltak túl idősek. A nézők legnagyobb része ült, ami nem lehetett túl inspiráló látvány, bár tény, hogy maga a zene is olyan volt, mint az időjárás: langyi. Nem mondom, hogy rossz, mert délután ötkor a fűben ülve, kissé álmosan megfelelt aláfestésnek, de semmi több. Bár azt le kell szögeznem, hogy ez a Kispál – Hiperkarma – 30Y által meghatározott magyar alternatív vonal sohasem állt közel hozzám, egy kicsit sem. Elnézést kérek.

Utánuk Eric Sumo Band jött, a jazz vette át a szerepet. Természetesen magasan képzett zenészek voltak, és végre Harcsa Veronikát is láthattam élőben, aki nagyon jó volt, de ők is továbbvitték az aláfestő szerepet. Próbálkoztak agresszívebb hangzásokkal is, egy tikatika-alapú üvöltözős számra például kifejezetten emlékszem, de csak azért, mert nagyon nem illett oda. Ekkor ugyanis végérvényesen átvette helyét az ülős, evős-ivós, beszélgetős fíling, ami nem baj, néha ilyen is kell.

Végül Zagar, gyakorlatilag miattuk mentem ki. Ők már definíció szerint is ambient muzsikát játszanak (na jó, nem, de nekem igen), így az utolsó előtti számig nem sikerült felállnom. Már csak azért sem, mert a műsor nagyjából megegyezett a “zépéssel”, tehát ízelítőt kaptunk a fontosabb mérföldkövekből, majd az utolsó albumról. Jó volt, egyértelműen az est fénypontja, csak ez egy ilyen belassult este volt. A végére hagyták a különlegességet, a Wings of Love című számuk eredeti vokalistái vendégszerepeltek – elvileg.

Ezt a számot gyakorlatilag mindenki ismeri, 6 ismert(ebb) énekes hölgyemény adja a hangját az amúgy sem rossz zenéhez, szóval kíváncsian nyújtogattam a nyakam. A létszám megfeleződött, csak 3 lány állt a színpadon, de kit érdekel, így is jó lesz, gondoltam. Jó is volt, túl jó, az ének az ugrálástól függetlenül ment CD-minőségben, a kiállásnál már azt is hallhattuk, hogy itt bizony 6 hang szól. Most vagy mindegyikük hasbeszélő, a hangtechnika/hangtechnikus pedig a világ legnagyobb fesztiváljaihoz mérhető volt, vagy pedig felvételről ment az egész. Valamiért az utóbbira tippelek. Ez pedig gáz, irtó nagy gáz, ezt mindig is gyűlöltem. Sok nagy feketepont Zagar bácsiéknak.

Összefoglalásként: Bár a szótáramban fesztivál alatt a pörgés is szerepel címszóként, arra majd ott lesz a VOLT. Meg mit várjon az ember ilyen line-uptól? Ha ez a nyugodt légkör volt a szervezők célja, akkor kifejezetten jól sikerült kivitelezni. A város életéből hiányoznak az ilyen “nyugis” összejövetelek, ahol normális emberek között lehetsz, beszélgethetsz, ésígytovább. nem voltak generációs különbségek, estére elfogytak a 16 éven aluliak. Jó volt. Várom a hasonló rendezvényeket.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Downtown Fantasy II Belvárosi Agyrém - II. rész. Ha tetszik, ismétlés, ha nem így tetszik, folytatás; hagyományteremtő alapozás, mely bőven megéri a pénzét. Ja? Hogy ingyenes? Az se gáz! Tavaly még úgy emlegették ezt a Szabadság téri kísérletet, mint "digitális, szomsz...
vegyes vágott, magyarul csalamádé háromszor olvastam át a programot a porton, mire hittem a szememnek. igen, tényleg ennyire vegyes lesz a műsor. igen, tényleg ennyire minden izlést és korosztályt ki akarnak szolgálni. igen, tényleg lesz jazz és népzene, Aradszky és HSS, Komár Lászl...
belvárosi fesztivál jó ötlet ez a fesztivál. tavasz végén, nyár elején a legjobb ülni a fűben a Szabadság téren és hallgatni a jó zenéket. az utóbbi években ez volt a szezonnyitó fesztiválom, az első igazi szabadtér, amire egész télen vártam. két nap a város közepén,...