II. Pannónia Fesztivál – Várpalota

Déli pu., szombat, ebédidő.

”Akkor szálljunk fel a vonatra” – szól a vezényszó, és megindulunk a vágányok
fele. Kabint keresünk, ahova beférünk, és találunk is egyet. Bent vagyunk mi
öten, egy „szintén a fesztiválra? aham!” készülő lány, egy nagymama, meg egy tinikorát élő srác.
Elindul a vonat, és szisszennek a sörök. Csevegünk a dolgokról: a nyári
tervekről, a vizsgaidőszakról (ezt a témát gyorsan eltemetjük, hogy ne
nyomasszon minket), a koncertekről, zenéről, miegymásról.
A kalauztól megtudjuk: a vonat szinte csak fesztiválozókkal van tele, és szíve
szerint ő is jönne velünk, de nem teheti.

Leszállunk, és megállunk. Tele a pályaudvar. Sokan gyalog
indulnak tovább, mi inkább a beígért fesztivál buszt várjuk. Ami jön is! Időben
a honlapon írt menetrendet tartva.
Felnyomulunk mind ahányan vagyunk, 100 forint a jegy (ami olcsóbb mint egy bkv
jegy, és alapjában nem tűnik drágának, hiszen az ilyen külön buszok ennek a
sokszorosai szoktak lenni). Elég sokan vagyunk mindenki cuccokkal, de sok jó
fesztiválozó egy csuklós buszon is elfér!

Az utazás alatt feloperáljuk a karszalagokat a kezünkre.
Leszállunk egy benzinkútnál (mondván itt a fesztivál) és követjük a tömeget.
Meg is érkezünk a bejárathoz, ahol közlik, hogy semmilyen ételt nem lehet
bevinni, italt is csak maximum fél liter alkoholmenteset. A sörök elfogynak,
szendviccsel kísérjük őket.
Kész minden elfogyott. Csomagátvizsgálás és hasonlók, de előtte még
„valutaváltás”.
Hát igen, ez nehezen érthető, hiszen forint a fizetőeszköz Magyarországon. De
itt nem teljesen így megy: ha valamit venni akarsz (pl. sör) akkor PaFe pontot
kell használnod. Ezek papír fecnik amiket pénzért lehet venni, 50 forintosával
van felosztva, és annyit ér amennyit fizettél érte. Ez itt a rendszer, nincsen
apelláta.
A pozitív oldala az, hogy nem kell szöszölni a visszajáróval (a vendég részéről
könnyítés), a blokkal, és az esetleges engedélyszerzéssel minden pulthoz (az
utóbbi kettő, a szervezőknek könnyítés). A hátrányai pedig az, hogy mindenért
2x kell sorba állni. Egyszer, hogy legyen kuponod, egyszer pedig a pultnál.
Pontváltóból én csak 2-őt láttam, egyet a bejáratnál, egyet a nagyszínpadnál;
amit viszont nem volt ilyen ritka látvány azaz előtte kígyózó nagy sor volt.

Már játszott a Kaukázus, amikor nekiálltunk sátrat állítani,
és a „nagy” munka végeztével nekiindultunk a papír cetliből sört illetve vbk-t
csinálni.
A sörösök panaszkodtak, hogy bubimentes sört kaptak, nekem viszont nem volt
okom panaszra: jó borból (igazi parafa dugós üveges bor) jó vbk-t ihattam,
szerintem ugyanis a vbk édesebb borból a legjobb.

Aztán lassan kezdődött aPál Utcai Fiúk, új és régi
számokkal. Az új album még nincs meg nekem, így izgatottan vártam, hogy
„átjönnek e nekem”, és azt hiszem átjöttek. Táncoltam és énekelgettem a régről
jól ismert slágereket.
Két sráccal beszélgetésbe kerültem a pultnál. Szerintük az új album felemás: az
első 7 szám jó (a koncert alatt ezekből játszott a zenekar), a következő 7 nem.
Hát nemsokára majd kiderítem, de amit eddig hallottam, az igazán PUF-os, és
eléggé bejövős.

A koncert után visszatértem asztaltársasságomhoz, és
összeismerkedtem a mellettünk lévő asztallal, akikkel amolyan, aki – a –
legkisebbet – dobja – szív kockajátékot játszottunk. Kellően elvonlunk evvel a
bugyutasággal, voltak jobbnál jobb feladatok. Eddig is termelődött a szemét, de
akkor már elég sok félliteres műanyag pohár gyűlt össze az asztalon, ami
mutatta az elfogyasztott mennyiséget, és azt, hogy a fesztivált szervezők
elfelejtettek kukákat telepíteni. Jobban mondva volt 3 nagykuka, de ennyi. És
ezek már koradélután tele voltak. Lehet ez nagyon rajtam (illetve rajtunk)
kívül senkit nem zavart, de azért nem árt belegondolni, hogyha nincs kuka,
akkor mindenki eldobja a szemetet, ami egy idő után ellep minket. Ez így is
lett, mivel a szemétszedő brigád másnap reggel megmutatta magát, ímmel-ámmal
felszedett 2-3 poharat, és kész. Még szerencse, hogy nem valami hosszú ez a
fesztivál, mert tutira nem tudtuk volna kiásni magunkat a szemétből (még egy
mínusz pont).

Kockajáték közben kellően repült az idő. A Colorstar került
fel a színpadra, akiket azért én szeretek. De nem tűző napon. Valahogy nekem
így nem esett jól a koncert, arról nem is beszélve, hogy olyan furán szólt az
egész. De az ekkor még nem nagyon érdeket, arra fogtam, hogy a nap miatt nincs
meg az a varázsa. És kész.
Mindez alatt megismerkedtem 2 lánnyal a wc-re várás közben, senki nem ismert
senkit, de jól elcsevegtünk, nem csak a várakozás alatt, hanem utána is.
(Mondjuk arra azért nem készültem, hogy a wc előtt lányokkal fogok számot
cserélni egy fesztiválon. De van ilyen.)

Aztán telt-múlt a nap, és eljött a nekünk főműsornak számító:
a Quimby koncert ideje.
Egész jó kis helyet fogtunk ki elsőre. Táncikáltunk, énekeltünk, de aztán
elromlott a helyünk. Két igen agresszív fiú, és egy velük lévő hosszú hajú lány
elüldözött minket. Egyik részről végigpofáztak, valami olyasmiről, hogy a
kiscsajszi mennyire szerelmes a Kiss Tibibe, és hogy szokta követni őt,
blablabla; a srácok pedig (bár ez elég szellős volt a hely) nem nagyon voltak
másokra tekintettel, főleg nem az alacsonyabbakra, és rendszeresen
belekönyököltek mindenkinek a gigájába, arról nem is beszélve, hogy az egyik
mindenáron a melleimen szerette volna pihentetni a kezét. Elég hamar elegünk
lett belőlük így kicsit kijjebb mentünk, ahol semmilyen ilyen zavaró körülmény
nem szólt közbe.

Mentek is közben a számok, a mostanában szokásos repertoár; de ez a koncert
kicsit más volt, mint a múlt heti kettő. Tibinek születésnapja volt aznap
(Boldog születésnapot neki!), így a koncert folyamán kb. 3x énekelte el a
szülinapi köszöntő nótát a közönség, és a Don Quijote ébredése alatt kitettünk
neki egy „hatalmas tortát” sok száz gyertyával. Igazán szép volt, amikor
majdnem mindenki mobillal vagy öngyújtóval kezdett el egyszerre világítani. És
bár az égen nem voltak csillagok, a föld egyszerre csillagos éggé változott.
A szokásos záró szám alatt (Bordély boogie) sajnos kisebb balesetet szenvedtem:
a vadidegen srác akivel táncoltam rálépett a bal kislábujjamra, így
pillanatnyilag is sajog mint a fene (megjegyezni: elgondolkodni azon, hogy
visszatérjek az acélbetétes bakancsra koncertek alkalmával). De mielőtt a koncert végéhez ugranánk, meg
kell még említeni valamit: kaptunk egy igen szép átvezetőt. A Bordély boogie
előtt a Hallelúja után bemelegítettek minket a következő fellépőre a „Gyere
kislány, gyere” diszkófívörrel. Igazán jól jött ki!

Aztán megint

sorbaállás a pultnál. Hosszú sorbaállás, amikor is megláttam a soron kívül a
pulthoz érkező és onnan gyorsan a lezárt részre távozó Zságer-t. Legalább a
pletykákkal szemben ez a koncert nem marad el, ugyanis még délután ilyen infók
keringtek a sörpadoknál.
és itt jön még egy mínusz a fesztiválszervezőknek: a program, ami a neten közzé
lett téve nem teljesen fedte azt a programot, ami valójában volt. 3 koncert
elmaradt, és minden vagy csúszott vagy előbb kezdődött, de sosem időben. Így mi
azt a taktikát tartottuk, hogy egész nap a színpadnál söröztünk, és így nem
maradtunk le semmiről.
Egy sörszerzésnyi és egy félpohárnyi idő múlva kezdődött a Belga. És ha már itt
tartok megemlítem: a hangosítás a rossznál egy fokkal rosszabb volt. A Quimby
alatt is már megjegyzésre került, hogy „olyan tompa mintha mono-ban szólna” de
ez, a kellően minimál zeneéjű Belga alatt még jobban kijött. Olyan volt, mintha
beölözött volna pár arc, és karaokezna egy tetszőlegesen választott kisklubban.
Pedig nyílt tér volt, és még mindig nem voltunk kevesen.
Azért felismertük a dalokat (néha elég nehezen a recsegős hangzás miatt), és
énekelgettük is; de lassan egészen lehűlt az idő.

A koncert
végeztével a hálózsák melegének hívó szava oly csábító volt, hogy a Zagar-t már
onnan hallgattam végig. Kellemesen szólt, és már nem remegtem a hidegtől.
Mondjuk a végén lejátszott Wings of Love-ra már muszáj voltam kimenni, de aztán
gyorsan visszabújtam a melegbe, és a hatalmas hangzavarban a másnapi
napsütésről álmodozva kicsit becsiccsentve aludtam el.

Korai ébredés volt
az enyém, 8kor kivert az ágyból a szomszéd csaj sipítása, hogy „pók-pók”
(mintha ez nem lenne normális egy erdőben), illetve az akkorra beálló meleg a
kislégterű iglunkban.

Hat nosza rajta, indítsuk be a napi rutint. Nem ment! Minden zárva, pedig a
szekus fiú azt mondta, hogy már nyitva kellene lenni mindennek. Nem baj, a
kávéról lemondunk. Akkor irány a műanyag budi. Az legalább tisztítva lett.
Aztán irány a zuhanyhoz, ami azért megint csak mínusz pont: 8 női, és 8 férfi
zuhany az egész bandára, 1-1 csappal. Hát köszi, ennyit a zuhanyról, maradjnuk a
nedves törlőkendőnél, és a palackos, erdőbe köpködős fogmosásnál.
Lassan emberek lettünk, és mivel még minden pult zárva volt, a reggelire
gondoltunk. Itt jön még egy mínusz pont: a kaja kevés de drága.
Semmilyen más megoldást nem találtunk erre, csak annyit, hogy bemegyünk busszal
a városba. Sejtettük, hogy sok minden zárva lesz pünkösd alkalmából, de azért
még reménykedtünk. Nem, egy hipermarket se volt nyitva, pedig 5 található egy
rakáson.
Végül a helyiek kifaggatása után eljutottunk egy kis hamburgereshez, ahol
kígyózó sor állt, de legalább normál áron lehetett melegnek is nevezhető
ennivalót kapni.
Evés után a pont mellette lévő 7 méteres söröző kínálkozott a legjobb helynek
egy kis ejtőzésre. És nem is csalódtunk. A tulajok megleptek minket grátisz
zsíros kenyérrel, jó minőséget lehet inni jó áron.
Aztán kora délután visszamentünk (a fesztivál buszjárattal), hogy elköltsük a
maradék „fesztivál valutánkat”, hiszen visszaváltani nem lehet. Olyan 2 körül
el is kezdtek kinyitni a standok (amiknek 8kor kellet volna), ahol semmi nem
volt kapható, hiszen tegnap minden elfogyott. Szép lassan azért feltöltődtek és
elkezdődött a nap hivatalosan is.
Az időt pedig (a fesztiválnorma) buborékfúvással mulattuk, sütkéreztünk a
napon. Összetettük a sátrat és lassan elfogytak a kuponjaink is.

A fesztivál számunkra záró akkordja az Aurora volt aztán nyomás a fesztbuszhoz,
és érjük el az utolsó vonatot. (Az Auróra amúgy szokásához híven jó volt;
énekelhető és táncolható, arról nem is beszélve, hogy nemsokára a zenekar
honlapjára felkerül pár új szám, a következő albumról.)

A vonatállomáson jó
sokan voltunk, majd felszálltunk a kék szerelvényekre, és repültünk haza.

Összefoglalva az
alábbiak mondható el a fesztiválról:

Pozitív volt: a koncertélmény, a fesztivál érzés, 250 ft-os sör, alacsony
beugró a programhoz képest, és a kellően jó sátrazási lehetőség.
Negatív volt: a wc, mosdó alacsony száma, a program össze-visszasága, ez a
kupon rendszer, a nagyon gagyi hangosítás, a „vízhiány” (1 darab csap
nemenként), hogy 8 helyett 14 órakor nyit minden, hogy mindenért 2x kell sorba
állni, bubimentes sör, és a korán elfogyó bor, hogy nincs sehol kuka, drága a
kaja, és amit még nem említettem: se csomag-, se értékmegőrző.

És bár úgy látszik,
hogy több a negatívum, mint a pozitívum, azért összességében kimondottan jó
volt ez a fesztivál. Beindította a nyári feszt szezont számomra, és még színem
is lett a naptól.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Pannónia Fesztivál – Május 9-10-11 Tavaly ilyenkor egy új fesztivál indult Pannónia Fesztivál címen. Az ingyenes egynapos fesztivál volt, ismert magyar zenekarokkal. Úgy tűnik egy év alatt felnőtt annyira a szervezőcsapat (vagy legalábbis úgy érzi), hogy 3 napos lett 2008-ra a rende...