térváltás

végül is ketten maradtunk a négyből és természetesen budapest bár előtt nem sokkal értünk kocsmába. irigykedve szagoltam a meggypálinkát, miközben a rendőrség által estére engedélyezett pohár söröcskémet iszogattam és átkoztam az autós életformát.

ültünk az asztalnál, oldalról szemmel tartottuk a színpadot, majd 6 előtt nem sokkal döntöttünk a megközelítésről.

második sor közepén két üres szék, rövid tanakodás után leülünk, bámuljuk közelről tibcsit, amint épp a hangot igazgatja.

nem mondom, hogy elkápráztatott a budapest bár, de azért tetszett és simán el tudok képzelni velük egy lélegzetelállító előadást is. vasárnap este talán csak egy kis napfény hiányzott a térről, meg egy kicsit több beleérzés részemről. a beleérzést helyettem a színpad előtt táncoló, kergetőző, pörgő, forgó kislányok adták, miután pedig ruttkai bori megtáncoltatta őket csak támasztották a színpadot, könyökölve bámulták a művészeket.

térváltás előtt gyors futás vissza a kocsmába, közelharc egy négyzetméterért és az utolsó deci paradicsomléért, mint a kocsmában fellelhető egyetlen nem szénsavas, nem alkoholos, nem víz italért.

aztán csak hagytuk, hogy a fősodor a szentlélek felé vigyen minket is. első sor szóba sem jöhetett és nem csak azért, mert esély sem volt eljutni odáig. állunk szolidan középen, körülöttünk szolid tömeg, a többség végig megőrzi önuralmát és méltóságát.

ugyanaz a koncert – pár szám kivételével – mint két napja, mégis alapvetően más érzés az egész. nem jobb, nem rosszabb, más. egy dolog viszont biztos: talpam alatt jobban szeretem a gödröket, mint a macskakövet.
líviusz mintha élénkebb lenne és határozottan láttam, hogy felkötött kezével dobokat püfölt. engedi ezt az orvos?

most pedig a morgás, de előtte még elnézést mindenkitől, hogy nem a zenéről szól a bekezdés, hanem a közönségről. az előttünk álló négy főről, akik végigpofázták a fél koncertet. mikor szóltunk az egyik lány még majdnem meg is sértődött, mondván nem moziban vagyunk, egyébként is, most, itt tudott találkozni rég nem látott bnőjével, meg egyáltalán. komolyan, csak engem, minket zavar az, ha koncerten valaki folyamatosan dumál? ordibál mellettem? szokjam meg, vagy mi?
hát kérem nem akarom megszokni. minek megy az olyan koncertre akinek az a legfontosabb, hogy az ismerősök szerelmi életét tárgyalja meg éppen? ja! a nemmozibanvagyunk lányzó még azt is közölte, hogy ők egyébként sincsenek annyira oda a quimbyért. itt végleg elvesztem, már egyáltalán nem értettem, hogy akkor minek gyötri magát tömegben, hangzavarban való ácsorgással, mikor a másik téren aránylag nyugiban, hangszálainak erőltetése nélkül suttoghatná bnője fülébe a még el nem mondott híreket.
a négy fő végül távozott, szóltak, hogy örülhetünk, mennek. megtapsoltam őket és mivel  egyikük énekelt a budapest bárral elhaladtában annyit mondtam neki: legközelebb, ha énekelsz majd én is végig dumálok. na nem azért, mintha rá, mint énekesre nem lennék majd  tekintettel, hanem azért, mert a körülöttem lévőkre fogok tenni magasról. egyáltalán nem fog érdekelni, hogy ők nem engem hallgatni jöttek.

vissza a zenére. hála az égnek a program ezen az estén is hosszabb volt a tervezettnél, vagy az is lehet, hogy a nem tervezett plusz idő eleve a program része. nekem mindegy. csak zenéljenek! mindig kicsit tovább mint tervezték.

remélem megy valaki ebben a hónapban még várpalotára is, aki pedig nem, azzal legközelebb a szabadság téren találkozunk!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

10 kihagyhatatlan koncert az év végéig! Mi is írhatnánk így szeptember 3-án, az első tanítási napon, az international tárgyfelvétel day-en, ezen a szokásosnál is fájdalmasabb hétfői munkanapon? Talán azt, hogy „viszlát nyár!”? Sajnos mától a vénasszonyok nyarát tapossuk, azonban a fesztivá...
Ismerkedési est a javából– körkapacsolás Sziget első napjáról... A szerdai nap programja nem hozott annyira tűzbe se elsőre, se másodjára így nagyjából sejthető volt, hogy ahogy esik úgy puffan lesz az estéből, a véletlenre bízzuk a dolgot. És meg kell írjam annyira nem is jártunk rosszul. Napi pumped Sajnos a r...
Mélanie Pain önálló estje Kiss Tibivel és a Budapest Bárral az A38-o... Mélanie Pain zenéje olyan igazi kártyázós, lábtörlő behúzós, kandallós (persze a valóságban konvektoros, távfűtéses) csak Te és Ő hangulat. Angol ütemek, könnyed franciás dallamok, kis manír, lassú popsanzon megidézve a 80-as évek Casio hangzását. A ...